beszámoló [koncert]  2001. szeptember 25. kedd   12:37

nincsen hozzászólás

   A szerda esti órákban igen nagy tömeg tartott a Kisstadion felé, többségük fekete ruhában, esetleg kabátban. Az utoljára nyolc évvel ezelőtt hazánkba látogató Depeche Mode rajongói tábora látszólag nem csökkent, a bejáratokon folyamatosan áramlottak be a látogatók a koncertre, mígnem 15-16 ezer rajongó teljesen meg nem töltötte a nézőteret.
   Az előzenekar a szintén angol Fad Gadget volt. Fél nyolctól nagyjából fél órán át játszottak, de produkciójuk igazából nem hatotta meg a közönség nagy részét, nem igazán indultak be a tömegek, és egy üres műanyagflakon színpadra repülése se éppen a tetszésnyilvánítás jele volt. Ennek persze lehetett az oka az énekes által előadott részleges vetkőzés is, melynek során kezdeti orvosi (vagy inkább kórboncnoki) köpenyétől majd felsőjétől szabadult meg. A stílus amúgy valamelyest a Depeche Mode korai szintis slágereihez hasonló volt.
  
   Háromnegyed kilenc táján az Easy Tiger dallamára végre megjelent Andy Fletcher a szintetizátornál, Martin Gore egy gitárral a kezében a színpad bal oldalán, valamint a koncertre őket elkísérő háttérzenekar, és elkezdték játszani a Dream On akusztikus intróját, mely aztán lassan a Dead of the Night-ba ment át. Eközben Dave Gahan is megjelent a színpadon, össze-vissza rohangálva, valamint mellkasát verve, mint egy gorilla. Ez az ugrálás végigkísérte szinte az összes Dave által énekelt számot, a mikrofonállvánnyal a kezében hol a színpad közepén, hol annak teljes szélességében futkározott. Egyszer pedig Martin is bekapcsolódott, mókás nyusziugrásokkal. Dave nyakában a koncert egy részén sál volt, ami részben magyarázatot adott arra, hogy néhányan miért kifogásolták a hangját, és talán emiatt maradt ki a legutóbbi nagy sláger, az I Feel Loved is az előadott számok közül. Így is rengeteget énekeltette a közönséget, de amikor ő volt a mikrofonnál, láthatóan mindent beleadott, nem sajnálta a torkát. Elég sok számot hallhattunk Martin előadásában is, mint például a Home, a When the Body Speaks, vagy a kevésbé ismert Surrender.
  
   A koncerten amúgy az Exciter album számainak nagy része szerepelt, emellett pedig főleg a Violator és a Songs of Faith and Devotion albumról hallhattunk dalokat, az Ultráról egyedül az It´s No Good hangzott el. Sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett a szabadtéri koncertnek, az eső ugyanis időről időre csöpögésből erőteljes zuhéba váltott át. Valahogy azonban sikerült mindig úgy időzíteni a dolgokat, hogy a legnépszerűbb számok alatt (pl. Enjoy the Silence) esett legjobban, amikor a közönség inkább a tapsolással, ugrálással és énekléssel volt elfoglalva, így teljesen megfeledkeztek az esőről (talán az utólagos megfázás idején emlékeztek csak vissza erre a momentumra :-). Az együttest kevésbé ismerő látogatók talán kissé értetlenül hallgatták az olyan számokat, mint a Waiting for the Night vagy a Clean, de az ezeknél népszerűbb Black Celebrationre aztán igencsak beindult mindenki. A koncertet záró Never Let Me Down Again alatt pedig mindenkinek a keze a magasban volt, együtt lóbálta a kezét az egész tömeg jobbra-balra, ami főleg az (amúgy állóhelyekké átminősült) ülőhelyekről nézve volt érdekes látvány.
  
   A show technikailag ha nem is volt túl extra (az oldalsó helyekről nézve ráadásul az oldalsó fal el is takart egy csomó mindent), de a sok fénynek köszönhetően igazán hangulatos volt. A háttérben lévő vásznat és a projektort jobban is kihasználhatták volna, mivel csak néhány számnál vetítettek különböző animációkat - pl. egy aranyhal és egy cápa úszkálását -, az It´s No Good alatt pedig egy kisfilm ment az együttes tagjainak szereplésével. Egy-két szám alatt a zenészek árnyékai jelentek meg felváltva a vásznon, ez is igen jól nézett ki.
  
   A koncert a többség szerint jól sikerült, bár voltak, akik másra számítottak. Talán kicsit túlzottan előtérbe került az új album, de mivel ez az ahhoz kapcsolódó turné volt, ezt meg lehet bocsátani. Mindezek után már csak bízni lehet abban, hogy a legközelebbi magyarországi koncertre nem kell újabb nyolc évet várni, és Dave „See you next time” elköszönése nem csak udvariaskodás volt a lelkes közönség felé.
  
   A teljes számlista: Dream On (intro), The Dead Of Night, The Sweetest Condition, Halo, Walking In My Shoes, Dream On, When The Body Speaks, Waiting For The Night To Fall, Surrender, Breathe, Freelove, Enjoy The Silence, I Feel You, In Your Room, It´s No Good, Personal Jesus
   Ráadás: Home, Clean, Black Celebration, Never Let Me Down Again.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: