beszámoló [koncert]  2001. szeptember 12. szerda   13:50

nincsen hozzászólás

   Bohócok. Ez volt az első, ami eszembe jutott a háromtagú együttes éjfélhez igencsak közel befejeződött budapesti koncertje után. Na de ne a végéről kezdjük a történetet...
   A Die Toten Hosen júniusi látogatása után augusztus utolsó előtti napján a ShowTime jóvoltából egy újabb német együttest üdvözölhettünk az E-Klubban. Nevezetesen a berlini székhelyű Die Ärzte-t, akik Rauf auf die Bühne, Unsihtbarer elnevezésű turnéjuk vége felé ejtették útba hazánkat, a nem túl nagy, de annál lelkesebb hazai rajongótábor örömére. (Szeptember 8-án Westerland-ban zárták a márciusban indult turnét.) A budapesti koncert előtt nem volt akkora sorban állás, mint pár hónappal ezelőtt a Toten Hosen esetében, de a fél kilences kezdésre ettől függetlenül igen szépen megtelt az E-Klub belső része, persze a magyarok mellett igen sok német rajongóval.
  
   A James Bond zenéjére jött színpadra a hármas: Farin Urlaub, Rod és Bela B, akik rögtön bele is vágtak a zenélésbe, kezdve a Schrei nach Liebe és Ohne Dich számokkal. Két-három dal után általában kisebb közjáték szakította meg a zenélést, melyek nagy része inkább ökörködésből, poénkodásból állt. Többször is előadták például azt, hogy belekezdtek egy számba, melynek első pár mondata után egy egész mással folytatták a zenélést. Ilyen volt például a Yoko Ono (mely önmagában is igen extra szám, hiszen mindössze fél perc hosszúságú, ráadásul videoklipet is készítettek hozzá), melyet például a Beatles Let it Be-jével folytattak rövid ideig. Ezután újra nekikezdtek a Yoko Ono-nak, de pár mondat után ismét elkalandoztak egy másik dalra.
  
   Igen sokszor ment át látszólagos improvizálgatásba a koncert. Farin vagy Rod elkezdte az egyik szám akkordjait játszani, a többiek pedig bekapcsolódtak. Az igen extrém öltözetben fellépő Bela B. sokszor előre jött a dobok mögül - ahol amúgy szokása szerint állva dobolgatott -, és a színpad közepén énekelt vagy ugrált, esetleg Farint ölelte át. Egyik alkalommal még a közönség közé is lejött, hogy onnan kezdje el az egyik dalt. Számomra kissé meglepő volt, hogy Bela mennyi számban énekelt Farin helyett, a CD-k hallgatása során nem tűnt fel, hogy ennyiszer lehet az ő hangját hallani (vagy csak a koncertek során veszi át ennyiszer az éneklést). Sokszor pedig egyszerre énekeltek ketten-hárman. Néhány közjáték során Bela a magyar Playboyt lapozgatta illetve a közönségnek mutatta. Rod párszor mágikus képességeit fitogtatta, nevezetesen a szintetizátort tolta arrébb anélkül, hogy hozzáért volna (nem kell komoly trükkre gondolni, valaki egy madzaggal húzta arrébb az állványt... :-). Máskor különböző művészi pózokban állt hangszerével (pl. behajlított térddel, hátradőlve, egyik kezével a levegőben, másikkal a szinti billentyűzetét ütögetve, vagy basszusgitárját mintegy hegedűként a feje elé tartva). Farin is pózolt az őt fényképező rajongóknak, vagy legtöbbször szokásos fülig érő vigyorával nézte a közönséget.
  
   A koncerten hallható számok között szinte az összes nagy slágerük - Elke, Mach die Augen zu, Westerland, Männer sind Schweine, Hurra, Rebell, hogy csak a legismertebbeket említsem - szerepelt, és persze a legutóbbi albumuk (Runter mit den Spendierhose, Unsichtbare) nagy része is, például a Wie es geht, a Geld vagy a Manchmal haben Frauen. Előadták a Toten Hosen egyik nagy sikerét, a Hier kommt Alexet is, azonban igen egyéni feldolgozásban és ritmusban, így szinte csak a szövegről lehetett rájönni, hogy mit is játszanak (kicsit durva volt utána Farin beszólása - „Die Toten Hosen aus Köln” - hiszen minden DTH rajongó tudja, hogy a banda düsseldorfi, és a kölnieket nem túlzottan kedvelik).
  
   A koncert vége felé - ahogy az az együttes koncertjein már lenni szokott - elkezdtek a melltartók is a színpadra repülni, hamarosan már három darab lógott az egyik mikrofonállványon, majd később a dobok állványzatán. Az egyik hölgyrajongó egészen odáig ment, hogy barátja nyakába ülve a teljes felsőrészét vette le Farin előtt, aki az együttes többi tagjával együtt nagy örömmel fogadta a látványt és a színpadra repülő ruhadarabot. (A westerlandi zárókoncertet az interneten közvetítették, ott is lehetett hasonlókat látni, igaz, a nagyobb közönségnek megfelelően jóval többen szabadultak meg melltartójuktól. „Bela braucht einen BH!” volt a szlogen az együttes részéről. :-)
  
   Kb. két óra zenélés után az „orvosok” levonultak a színpadról, a Zugabe bekiabálásoknak és „Wir wollen die Ärzte sehen” énekelgetéseknek köszönhetően azonban hamar vissza is jöttek. (Lehetett tudni, hogy újra a színpadra fognak jönni, hiszen segédeik új készlet pengetőt és dobütőt készítettek elő. Az együttes tagjai ugyanis ezeket előszeretettel dobálták a számok után a közönségbe - egyik dobütő orron is talált :) Legalább négy-öt alkalommal sikerült visszahívni őket, annak ellenére, hogy a háttérben három doboz pizza várt rájuk. Ők szerencsére inkább a zenélés mellett döntöttek és hagyták kihűlni vacsorájukat, miután látták, hogy a közönség a kezdeti lassú beindulás után már igencsak lelkes lett. Az eredmény egy igen kimerítő, több mint három óra hosszú koncert lett, melyen láthatóan mindenki jól érezte magát.
  
   Bízom benne, hogy a nagyobb közönséghez szokott együttes a jó hangulat miatt ismét útba ejti majd hazánkat egy későbbi turnéjuk során. Addig pedig talán kijönnek egy újabb albummal is (ki tudja...), Farin Urlaub és Rod pedig hamarosan egy-egy szólólemezzel jelentkezik.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: