A közelmúltban jelent meg a Sear Bliss új, sorban 4. lemeze, és ez adta az apropóját a Wigwamban tartott koncerthez. A lemez súlyosra, és durvára sikerült, kicsit az első idős lemezek hangulatához kanyarodva vissza. Fő témaköre a középkorba nyúlik vissza, egy bizonyos várra Csiksomlyó közelében, és állítólag pogány szertartások színhelye volt, és további sok érdekes mendemonda terjeng róla. A Sear Bliss kétségtelenül hazánk egyik legtehetségesebb vonulata az underground mezőnyben, sőt, külföldön is az élbolyban van a helye. Körülbelül 150-200 ember gyűlt össze a koncertkezdésig, türelmetlenül várva kedvencük fellépését. A zenekar már az első számmal a közepébe csapott, szerencsére a hangosítás is a helyén volt.
A 6 fiú egyszerűen feketébe öltözve állt a színpadon, mindenféle sátánkodás, vagy dark/black klisék nélkül. Fantasztikus hanggal szóltak a gitárok, hihetetlen erővel, és dinamikával dübörögtek a dobok, és ebbe a káoszi zúzdába mesterien megtervezett és kivitelezett trombita, harsona és szintetizátor futamokat varázsoltak a „komolyzenés” fiúk. Nagyon változatos a nóták felépítése, és András hangja minden eddiginél durvább és szélsőségesebb. Hatalmas hangulatváltozások követik egymást: hol szinte death metalos könyörtelenséggel zúznak, hol billentyűdallamokkal húznak szintiszőnyeget a gitárorkán alá, hol valami gyönyörű gótikus, atmoszférikus részt varázsolnak zenéjükbe, és a trombita, harsona mindvégig kísér. Elottem csupa hajzuhatagot láttam és bizony sokszor én sem bírtam headbang nélkül. A Sear Bliss valóban szuper bulit adott, és aki látta, elégedett lehetett velük. Aki nem látta, az se keseredjen el, hisz a lemezbemutató turné tovább folytatódik több magyarországi nagyvárosban. Ajánlom tovább mindazoknak, akik hajlandóak kísérletezni az ilyen nem mindennapi extrém zenékkel, de esetleg dallamos, gótikus zene rajongóknak is. Mindenki találhat benne magának kellemes dolgokat.
16:13
