szerző: BandiWoody Allen and His New Orleans Jazz Band 2007. december 27. Papp László Sportaréna
Woody Allen és zenekara letette az asztalra a sikeres koncertszervezés receptjét: végy egy darab széleskörűen elfogadott és szeretett, sőt legendásnak számító művészembert, aki szabadidejében zenél valamicskét, szervezz köré tehetséges zenészekből álló csapatot, és léptesd fel őket a Budapest Sportarénában. Az eredmény jó háromnegyed ház, és hálás közönség.
Minden józan ítélőképességgel megáldott ember, aki csalódott már eleget az életben, nem fogja azt gondolni, hogy Woody Allen és zenekara az egyetemes jazztörténet meghatározó bandája, és ha ezt a gondolatot sikerül megemésztenie, akkor már nem fog oly nagyot csalódni a New Orleans Jazz Band-ben.
Woody életét át-átszövi a jazzmuzsika, művésznevét is egy híres klarinétművésztől, Woody Hermantól vette, és filmjeiben is visszaköszön a tradicionális jazz szeretete, gondoljunk csak a nem is olyan rég forgatott a Világ második legynagyobb gitárosa (Sweet and Lowdown) című filmre, melyben a legendás Django Reinhardt (aki cigány származású francia jazzgitárosként, elsők között volt hatással az amerikai jazz-re mint európai) mítosza köré szövi Emmet Ray a képzeletbeli gitárhős életét. Aki nem járatos az 1930-as évek Amerikájának jazz világában, egyet biztos megtanul a filmből: e kor jazzmuzsikája nem másról, mint a fiatalságról, a szerelemről és az életről szól.
Visszatérve a tárgyra és Woody zeneszeretetére és elkötelezettségére, Woody kamaszkora óta klarinétozik, és több mint negyven éve játszik közönség előtt. És akinek nem tűnt még fel, mekkora arc, annak elmondom, hogy az Annie Hall című filmjéért kapott három darab Oscart azért nem vette át 1978-ban, mert zenekarával éppen akkor fellépése volt. Becsületére legyen mondva, sokszor sok helyen elmondta már, hogy ő bizony középszerű klarinétos, ennek ellenére hétről hétre fellép Manhattan-ben a Carlyle Hotelben, gondolom nem kevés ember előtt.
A koncert igen váratlanul indult, hirtelen megjelent a színen Conal Fowkes zongorista, aki még szinte le sem ült a zongorához már játszani kezdett. Nem volt túl elegáns így az indulás, bár Woody-t ismerjük szerénységéről. Filmjeiből jól ismert amerikai jazzt hallhattunk egyenesen a 1910-1930-as évekből, és ismerjük el, igazán emberfeletti vállalkozás egy sportcsarnokba varázsolni azt a feelinget, amit a kor Amerikájában egy füstös, zsúfolt, izzadsággal átitatott mulató áraszt. Felmérve a terepet ezt meg sem próbálták, de szerintem a közönség nagy részét ez nem zavarta engem kivéve, aki eleve ilyen helyekhez szoktam, de ez legyen az én hibám. Kicsivel jobban zavart az az álmatagság és lagymatagság, amivel ezeket az élettel teli jazzdarabokat előadták. Csak baktattunk és baktattunk, és a katarzis sehogyan sem akart eljönni a baktatás által. Meg kell jegyeznünk, Eddy Davis bendzsós (aki csöppet sem mellesleg a produkció zenei rendezője) feldobta játékával és lelkesedésével az estét, és Conal Fowkes zongorista is meglepően jól produkálta magát. De Woody Allen klarinétjátéka egyszerűen fájt. Nehéz elhinni, hogy egész életében klarinétozott (habár hobby szinten), de a szinte kottából kimásolt, széttöredezett, minden egyéniséget nélkülöző játékára még én is, mint egyszeri közönség felkaptam a fejem. A helyzetet javította Jerry Zigmont harsonás, aki évtizedes tagja az együttesnek és zenélés mellett énekelt is, és a Jazz Band-ben játszik Greg Cohen bőgős is, aki többek közt Tom Waits-el és John Zornnal is játszott.
De a közönség hangulatát mindez csöppet sem zavarta. Ők Woody Allent akarták látni, így aki tehette, becsempészett kedvesének a karácsonyfa alá egy koncertjegyet, csakhogy élőben is láthassák korunk egyik zseniális színészét-rendezőjét, aki tulajdonképpen saját magát alakítja filmjeiben. Így a koncert a kétszeri ráadásnál már komplett népünnepélybe torkollott, a közönség a színpad elé tolult, valahonnan előkerült egy csokor is, így ünnepelve a kis-nagyember nemrég megült 72. születésnapját.
Utóiratban tolmácsolom Woody Allent, aki azt üzeni, hogy aki szeretné látni élőben, legközelebb hétfőn játszanak Manhattan-ben a Carlyle Hotelben. Mindenkit szeretettel vár.
13:16
