beszámoló [koncert]  2008. január 18. péntek   17:10

nincsen hozzászólás

  Negyven év után is megállja a helyét a hazai RNR élet egyetlen még aktív veterán hőse, Fenyő Miklós, az Újlipótváros egyetlen élő alkotó jampija, aki dalaival is hű tudott maradni a macskaköves városrészhez. A hazai viszonyok között páratlan ez az életút. Alkotókedve a mai napig töretlen, lásd a tavalyi utolsó albumát, a Kell egy álom címűt, amelyre 12 dalt passzírozott össze. Többek között ennek is betudható, hogy ezen az estén sokan jöttek el Hungáriázni az Arénába. A Fenyő showt Glenn Miller vagy Brian Setzer Orchestra In the Mood-ja vezette fel és a lényegen semmit sem változtat, hogy kinek az előadásában hallgatjuk meg, majd Chet Atkins - Mr. Sandman-je (50) következett Fenyő nélkül és a Csókkirály. Ez alatt érkezett meg az ünnepelt, Fenyő, és két és félórás 38 számos showt nyomott le ezüstporos hajjal, arccal és flitteres csillogó öltönyében. Fenyőnél ez természetes, mint a sárga ing vörös zakó. Olyan agapornis-os, de az évek alatt azért öltözékileg sikerült valamelyest konszolilálódnia, de azért a flitter és a csillogás megmaradt.
  
  Ezen a koncertjén sem maradtak el régi sikerdalai, és szép számban fordult elő Fenyő gyöngye albumától egészen a Kell egy Álom-ig szinte minden. - Az igazat megvallva, ezen az albumon is találunk néhány kellemes hangulatú dalt, amiért érdemes volt megcsinálni ezt a legújabbat. A program vegyítése nem volt rossz és mindenki megkapta, amit hallani akart. Erről Fenyő és népes zenekara a Fenyőgyöngye, a Jampi Angyalok tánckara, Csacska Macska vokalistái gondoskodtak. A kórus, azaz a lányok munkája hibátlan volt, mind esztétikailag, mind hangzásilag. A népes tánckar (10 fő) jelenlétét főleg a country-western dalok alatt tartottam fölöslegesnek. A társaság nem talált megfelelő passzoló mozdulatokat a zenéhez, így ez inkább gáz volt, mint jó! De lehet, hogy nem is a tánckar volt a hibás az elkövetett mozdulatokért, hanem a koreográfusuk? Az esten látott többi megmozdulásuk viszont ellensúlyozta a produkció mozgásképét.
  
  Fenyő belépője után a Fenyő nélkül nincs karácsony-t és a többi rock and roll dalát a Ébredj fel Rockandrollia!; Kasza Bubu, Fejre áll a ház; Multimilliomos Jazz-dobos; Luxemburg rádió-t nyomta némi átkötővel. Az első sorokban alig csak a fejeket és néha a kezeket lehetett látni, a hátsó sorok hangulata inkább hasonlított egy igazi házibulihoz, itt mindenki ropta a táncot.
  
  A szemöldököm ráncolása a két illusztris vendég megjelenésével vette kezdetét, név szerint Harsányi Levente és Csonka Pici. E két nívós média személyiség hétköznapi tevékenysége általában kiveri nálam a biztosítékot. Ha az esten látott szösszeneteikre vetem szemeimet, akkor ők ketten minden gond nélkül vették az akadályokat, sőt látványossá is tudták tenni azt. Mégpedig volt inggallér felhajtás, napszemüveg tologatás, nagyközönség előtti térdeplés, egymás vállveregetése és stílusos énekhangok is, a produkcióhoz illően és mérten. Azért le merném fogadni, hogy sokat pózoltak otthon a tükör előtt, hogy este be ne égjenek, mint az a bizonyos Color Star tévé. De a hibátlannak tűnő szösszeneteik után sem fog velük kapcsolatban megváltozni a véleményem és nem fog felértékelődni! Tehát az első Fenyő blokk után Harsányitól Várni rád-ot és a Casino Twist-et hallhattuk. Pici ez alkalommal kihagyta a Ding-dongot és helyette jött a Vízparty twistparty és a Ciao, Marina ez utóbbi elég érdekes volt
  
  Fenyő második blokkjában leginkább a legújabbról csemegézett, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallhattunk Hungáriás dalokat: Teddy bar; Kell egy álom; Amerika hangja; Country trióval: New York Days, New York Nights; Meccset nézek, és hozzá sört iszok; Minden kocka fordul; és Duci Juciig minden előfordult. A szisztematikusan felépített produkciójában a harmadik Csonka és utána a negyedik blokkban ismét hallhattuk Fenyőt. A Csak a foci van; Az angyalok földjén; Subidubi május; Csók a családnak; Angyalföldi pálmafák; Rock and roll party I.; Csókkirály; Napfény a jégen; Csavard fel a szőnyeget; Made in Hungaria; Újjé, itt az új év és a Hotel Menthol után nem csak a koncertet, hanem az évet és ezt a 10. Fenyő Karácsonyt is elbúcsúztattuk. Fenyő nélkül nincs karácsony, és Fenyő koncert sincs ráadás nélkül: próbaképpen még három klasszikus country-dalt is hallhattunk, többek között Johnny Cash & June Carter Jackson-ját.
  
  És legvégül Fenyő és kollektívája méltóképpen ünnepelte meg ezen az estén a 10. Fenyő Karácsonyt (Miki szülinapi) partyját. A cikk végére került rövid koncert statisztika is magáért beszél. Az előadás alatt 3X öltözött át, két média vendéget, egy komplett rockabilly zenekart, egy country triót, 10 tagú tánckart és egy négyes vokál kórust fogyasztott el ezen a 10. Fenyő karácsonyon.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: