beszámoló [party]  2001. január 12. péntek   12:39

nincsen hozzászólás

   Vajon Apu sejti-e (sejtheti-e egyáltalán) mit jelent az, ha egyetlen kislánya bulizni indul Nagybudapesten a harmadik évezred fordulóján. Azzal nyilván tisztában van, hogy elmúltak azok az idők, amikor a szarukeretes szemüvegben serdülő fiúk és térd alá érő harangszoknyába bújt besütött hajú lányok visszafogottan ringatják csípőjüket a parkettázott teremben (körben támlás székek szépen sorba rakva) a dobogón játszó zenekar táncdallamaira. Nos, ezzel tisztában kell lennie, hiszen szombat reggel dj-kről, videó vetítésről, progresszív dallamokról és szövegekről, földöntúli fénytechnikáról, és olyan akusztikus hangszerekről meséltem neki, amelyekkel nem szégyeltek a művészek pörögni, forogni, vad táncba kezdeni (miközben sosem hallott hangokat facsartak ki belőlük).
  
   Kötődöm a Trafóhoz. Nem csak azért mert szeretem élénk, barátságos színeit (különösen az étterem mély-bordó fala fogott meg: megnyugtat, bátorít), hanem mert az utóbbi pár évben jelentősen meghatározta Budapest fiatal (huszonéves) értelmiségének életét. Színi előadásai, kiállításai, koncertjei, beszélgetős estjei, rendezvényei egyben találkozók is, ahol az említett fiatal korosztály (sokszor keveredve az érettebb, harmincas korosztállyal is) ehet-ihat, dínom-dánomozhat, véleményt és névjegykártyát cserélhet, elmondhatja-meghallgathatja, stb., no és pénzét is elköltheti (már ha van neki), azt remélve, hogy a bankókat nem fölöslegesen dobta ki az ablakon.
  
   (Locsogok, fecsegek bocs) Tehát a második évezred utolsó péntekén izgatottan léptem be a Trafó koncerttermébe (persze csak egy izgalmas konyak és egy finom kávé után) és szemfülességemet bizonyítottam: a székek előtt elhelyezett szőnyeg második sorában, középen sikerült helyet foglalnom. Kényelmes törökülés, és most már kezdődhet a mutatvány...
  
   A hangfalak és egyáltalán az egész színpad lepedővel borítva. Felhangzanak az első taktusok, Dj Shuriken kever, a színpad üres, csak a videóképek hancúroznak pajkosan a fehér falon és dimbes-dombos színpadon. Lassan az akusztikus zenészek is elfoglalják helyüket, köztük aktuális kedvencemmel, Ágoston Bélával, aki Kollektívájával nemrég mutatkozott be a Kispál és a Borz Pecsa-beli csendes-ülős koncertjén: akusztikus hangszerelésben, jazzesített Kispál feldolgozásokat játszottak (azt ígérték, hogy év elején kapható lesz a CD is).
  
   Tehát a színpadon összesen négy dj, egy klarinét, szaxofon, trombita, szitár, nagybogo, dob, cselló, szólógitár (a hozzá tartozó emberekkel) és egy bolondos figura, aki hihetetlen dolgokat muvel a szájával. Zenél vele, mint egy hangszerrel.
   A dalok teljesen improvizatívnak tűnnek, csak akkor jövök rá, hogy errol szó sincs, amikor a zenekar egy-egy tagja középre állva vezényelni kezd. Laci (a szájzenész) mesélni kezd egy történetet: „My dearrrrrrr, frrrrrriennnndssssss!”, mondandója tökéletesen idomul az elektronikus és akusztikus dallamokhoz. Egy cseh tv-stábról szól a történet, akik az „Electro Shock”-ot szeretnék megörökíteni az utókor számára egy elmegyógyintézetben. Az orvosok persze nem engedik, mondják menjenek, kérjenek engedélyt az igazgatótól, aki persze magából kikelve tiltakozik és az önkormányzat vezetoihez küldi a stábot, akik persze szintén ordítva utasítják vissza őket és az elmegyógyintézet igazgatóságára irányítják őket a bürokratizmus végtelen csapdája
  
   Aztán kezdődik a „Terrorist” című szám. A háttérben hatalmas pisztoly vetítődik a falra, majd vörösvérsejtek csöpögnek alá. A következő számból kiderül, hogy márpedig „Én számítok”. Ahogy ott ülök a sötétben és képtelen vagyok ellenállni a ritmusos dallamoknak, vállamat mozgatni kezdem, ringatom magam, mint egy hatalmas csecsemő, egyhelyben, ülve táncolok, alélok, merülök el a zene végtelenjében, tényleg elhiszem, hogy számíthatok. Nem akarom, hogy véget érjen ez az este, mindig ebben a hullámzásban, varázslatban akarok létezni, ebben a lemezlovas és fúvós-vonós-pengetős-ütos hangszeren játszó varázslók által életre keltett mesében.
   Apu! Hidd el kérlek, Neked is tetszett volna!
  
  Közreműködtek:
   Mc: Keszég László
   Vj: Valcz Gábor
   Anna trombita
   Ágoston Béla szaxofon, klarinét, hegedu
   Benkő Róbert bőgő
   Grencsó István szaxofon
   Hajnóczy Csaba gitár, sampler
   Hárságyi Péter dob
   Márkos Albert cselló
   Tóth Szabolcs szitár
   Dj Mango
   Dj Keyser
   Dj Shuriken
   Dj Titusz

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: