előzetes [koncert]  2007. december 13. csütörtök   11:43

nincsen hozzászólás

  Karácsony közeledével ismét vágtába kezd a Csodaszarvas, ezért aki szeretné ebből az alkalomból a saját külön bejáratú Világösztönét kiugrasztani, annak nem kell feltétlenül a Semmi Kapuin dörömbölni, vagy móresre tanítani a Halált, elég, ha vásárol egy darab belépőjegyet Grandpierre Attila sámánisztikus hangversenyére. A koncert egyben élő hanglemezfelvétel lesz.
  
  A Vágtázó Csodaszarvas szerves folytatása a 80-as évek legendás sámán-punk együttesének a Vágtázó Halottkémeknek (VHK). Grandpierre Attila a zenekar alapítója és frontembere életveszélyes színpadi produkcióival, és elementáris rockzenéjével örökre bevéste nevét a magyar rocktörténelem nagyjai közé. A punkból indulva próbált utat találni a népzene felé, és Halottkémeivel nem csak kereste ezeket az utakat, hanem találta is. A kezdetben fizikusokból, csillagászokból, értelmiségiekből álló zenekar teljesen ösztönös zenét játszott, megmerítkezve az ősi népzenében, a sámánénekekben. Igazából nem is voltak számaik (ez már csak a lemezeken tagozódott egységekre a könnyebb fogyasztás érdekében), megjelenve a színpadon átütő, örvénylő hangözönt produkáltak extázisba hajszolva magukat és a közönséget. A zenekar mindig is a periférián maradt - ezzel a zenével nem is lehetett másként -, ám mégis hírük volt, mint ahogy a legendás megtartott, vagy botrányosan betiltott, félbeszakított koncertek mutatták a nyolcvanas években. Grandpierre Attila szerepelt Bódy Gábor A kutya éji dala című filmjében saját magát alakítva, és a zenekar is megjelent pár percre. Sok punkegyüttes merített ezekben az időkben VHK elementáris zenéjéből, sőt talán pont Grandpierre tanította meg a magyar punkokat pogózni
  1984-ben turistaútlevéllel sikerült kijutniuk nyugatra, Koppenhágában, Nyugat-Berlinben tartva sikeres koncerteket, és felfigyelt rájuk egy német menedzser, bizonyos Dietmar Lupfer, aki kiadta lemezeiket, majd az amerikai punk éllovasa Jello Biafra cége adta ki Amerikában újra a VHK lemezeket. A rendszerváltozás után persze már Magyarországon is megjelentek a lemezek, ám az igazi VHK-élményt (ennek zenének a természetéből adódóan) csak a koncertek tudják visszaadni.
  
  A kilencvenes évek vége felé, miután kétszer is visszahódították az Édent, a zenekar feloszlott, és Attila több évig kutatta a magyar és az európai népzene gyökereit. A felhalmozott tudást felhasználva alapította meg a Vágtázó Csodaszarvast, melyben a VHK szellemiségét emeli magasabb szintekre: vad, energikus zene, mely a legősibb népzenei motívumokat, hagyományokat építi be Attila zenei elképzeléseibe. A különbség annyi, hogy a produkcióhoz rockzenészek helyett rangos népzenészeket hívott meg: Bese Botond kecskeduda (Magyar Dudazenekar); Vaskó Zsolt fúvósok (többek között játszik Szabados György zenekarában, Magyar Tekerőzenekar, Magyar Dudazenekar); Fábri Géza koboz (Mentés Másként Trió, Vízöntő, Tatros); Benkő Róbert bőgő (Grencsó Kollektíva, Dresch Quartett, Szabados György formációi); Fábri András ciszter, gitár; Fazekas András dob, ütősök (Stefanidu Janula és zenekara, Alkonyzóna); Márton Bernadett ének; Molnár Krisztina hegedű; Orczy Géza ud, saz, buzuki, dzura, bolgár tambura, tamburica (régi Szirtosz, Zsarátnok, Makám, Besh O droM, Rila, Kóló, Sebő zenekara, Dilber, Udrub); Bakos Csaba tapan, derbuka, riq (Ajde Braco). Látvány és grafikai arculat Barcsik Géza munkája (Naplegenda, Vágtázó Halottkémek, Szörényi Levente, Lajkó Félix, Dresch Quartet, Nikola Parov, Kaláka...) Grandpierre Károly festményeit felhasználva.
  
  Belépő: 2900 Ft.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: