előzetes [koncert]  2002. március 16. szombat   17:25

nincsen hozzászólás

   A Rigoletto Silverstar buleeja, Tom Wieland és Alan Brown fellépése után, március 22-én pénteken Russ Dewbury dj-szettjével az angol klubélet újabb szeletéből kaphatunk egy falatot a Crate Soul Brothers (azaz Keyser, Erik Sumo és a jelenleg Londonban tartózkodó Shuriken) szervezésében induló havi bulisorozat nyitányaként.
   James Brown a hetvenes évek elején turnékörutat tett Nyugat-Afrikában, sok kisebb soul és funk csapattal egyetemben, amivel aztán elszórták a funk magjait az öreg kontinensen, jelentős hatást gyakorolva az ottani popzene fejlődésére. Persze a magok is jó termőtalajra találtak, ugyanis a nigériai Fela Kuti már a hatvanas években járt Amerikában, és az ezt követően megjelent több mint ötven lemezén is visszaköszön a funk hatása. Ennek a termékeny korszaknak a feltérképezése folyik számos mostanában megjelent válogatáslemezen, amelyek közül a legnevesebbek - a Harmless által kiadott első Africa Funk, vagy a két Club Africa (Strut) - mögött Russ Dewbury, e sajátos stílus elkötelezett dj-je áll.
  
   Az angol jazz dance szcéna indulása idején, a nyolcvanas évek elején a klubélet még egészen más formát mutatott. A londoni jazz szcéna mindössze 2-300 emberből állt: ők voltak azok, akik felismerték, hogy a jazz nem az a poros műfaj, amelyet leginkább az ember szülei hallgatnak, hanem megfelelő tálalásban a táncparkett megmozgatására is kiválóan alkalmas. Ebben a közegben döntött úgy Dewbury - a stílus egyik első legendás dj-je, a Budapesten tavaly fellépett Paul Murphy egy meghatározó bulija után - hogy ő is kipróbálja magát a dj pult mögött.
   A táncparkettről hasonlóan kiugró társaival aztán megalapozták a ma ismeretes színteret, a nevek és a bulik köré legendás kiadók szerveződtek, amelyek a bulik hírét szétvitték a világban. Gilles Peterson például 1985-ben indította jazz és latin táncos ritmusú válogatásait, melyek szintén ebből a klub-korszakból táplálkoznak, míg Keb Darge a funk színteret varázsolta át. Aztán persze mindegyikőjük előtt ott volt egy nagy öreg, Norman Jay, aki már akkor bolondítgatta a londoni kemény magot ritka soul és funk csemegéivel, amikor a legtöbben még post-punk vagy éppen acid-house pörgésben voltak, és Joey nevű fivérével alakított Good Times Sound Systemjük reggae, soul és funk pumpálása évekre a Notting Hill karnevál szerves részévé vált.
  
   Ebben a leosztásban Russ Dewbury leginkább afrofunk groove-jairól híres, de hát az ő esetében sem lehetünk biztosak, hogy mit hoz az este, hiszen válogatásain olyan stílus meghatározásokkal találkozhatunk, mint deep jazz, rare cosmic soul, boogie club vibes, raw soul, afro/latin boogie, original afro-beat. Ezeket a gyöngyszemeket független kis kiadók ezreinek lemezeiről szedi össze, melyek abban az időben kis számban keltek el, de manapság dj-k és zenekedvelők között elképesztő összegekért cserélnek gazdát. E válogatások - kitűnő hangminőségük mellett - figyelemre méltó grafikával és fülszöveggel készülnek. Egy ilyen borítón nyilatkozik Dewbury zenei hozzáállásáról: - Mivel sosem jártam Afrikában, ezt a fajta zenét a funk és jazz felől közelítem meg, a felejthetetlen lüktetést keresem mindenben.
   Ez volt az alapkitétel - már a kezdeti mozgolódás láttán fellelkesülve - 1987-ben Gilles Peterson, Baz Fe Jazz és Russ Dewbury által megalakított BGP kiadó válogatásainál is. Most megszállott lemezgyűjtő barátjával, Jake Behnannal folytatja ezt a vonalat Counterpoint nevű kiadójával, amely többek között a Jazz Bizniz 1 és 2 válogatásokat jegyzi.
   De hogyan tudta elérni mégis ő, hogy a szigetország legrégebb óta tartó táncos jazz rendezvényét az ő neve fémjelezze? 1987-ben, látván a londoni színtér telítettségét, leköltözött Brightonba, a viszonylag kozmopolita, és nagy hagyományos jazz rajongótáborral rendelkező tengerparti városba, majd elindította és azóta vezeti a fentebb említett legendás címet kiérdemelt hétvégi sorozatát, a Jazz Rooms-t. Az évek során nagy ismertségre szert tett rendezvényen a nemzetközi szcéna meghatározó alakjai, zenészek, dj-k lépnek fel, rakodta már ott a lemezeket a mi Keyser-Shuriken párosunk is.
  
   Miután a klub működni kezdett, Russ gondolt egyet, és egy nagy csarnokban, 2000 ember előtt felléptette Art Blakey-t, a koncert előtt és után pedig ő maga dj-zett. Ez oda vezetett, hogy Art legnagyobb megdöbbenésére a 2000 ember végigtáncolta a koncertet. Így indult az évente 3-4-szer rendezett Jazz Bop esemény, amely azóta a legrégebb óta futó élő koncert/dj szett produkció a világon. És nem is akármilyen, hiszen továbbra is előfordul, hogy egy-egy kultikusnak számító amerikai jazz és funk együttes egyetlen európai fellépésének ad teret - olyanoknak mint Pharoah Sanders, vagy a legutóbbin a gyakran samplerezett funk slágereket élőben előadó Breakestra- , valamint párhuzamosan bemutatkozási lehetőséget nyújt egy fiatal tehetséges csapatnak - ilyenek voltak pályájuk elején a Jamiroquai, vagy a Brand New Heavies. Aztán jöhetnek a dj-k a sok-sok toporgó láb mozgásigényének kielégítésére.
   Russ eközben saját zene készítésébe vágott: első saját albuma, amelyet a Mr. Hermano-t is jegyző Ben Mitchellel közösen készített, néhány hónapon belül jelenik meg. Végezetül még egy példa, hogy Russ Dewbury mennyire ott volt a történések közepén: Jean Jacques Perrey E.V.A.-jának Fat Boy Slim remixének leszervezésében is az ő keze van.
   Tehát március 22-én, miután a Tilos rádió ideiglenes frekvenciáján 21-22-ig Badihali és Sanyi Malter című műsorának vendégeként New Jazz Spectrum néven futó rádióműsorából ad egy órás ízelítőt, a Rigolettóban részesedhetünk a Brightont idéző klubhangulatból. A magyar színteret a házigazda Keyser mellett a Crate Soul Brothers másik itthon tartózkodó tagja, Erik Sumo úr képviseli, a felvezető keddi Rigolettós csapat után. Aztán várjuk a folytatást.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: