előzetes [koncert]  2001. december 9. vasárnap   14:20

nincsen hozzászólás

   Bár a repülés motívuma mostanában nem túl kellemes asszociációkat szedett magára, a 95 óta Franciaországban élő, onnan haza-hazatérő Gadó Gábor gitáros utóbbi két BMC-s lemeze pusztán véletlenségből két íróvá vedlett pilótától idéz. S hogy albumai kettősségének (lég)csavarjával lépjünk tovább, a repülés leginkább Gadó légies játékában képviselteti magát, nemúgy az irodalom, amely végig jelen van, mint élményforrás és mint a zenét átható erő. Mert Gadó zenésztársai segítségével mesél, jeleneteket vetít elénk, történetet mond. S persze közben a darabok róla is mesélnek.
  
   Többek között leírják azt az utat, amely a jazztanszakról Párizsba vezetett, kikkel találkozott, hogy miket olvasott és kik voltak rá nagy hatással. Leírják az időt és kiemelnek bizonyos pillanatokat. Vegyük például One Glimpse is not Enough című 99-es lemezét, melyen Richard Bach (az amerikai pilóta) Jonathan Livingstone Seagull-jából idéz, s a könyv ihlette dalon Winand Gábor hangja érzékenyen követi a gitár vezette dallamot. Aztán ha elővesszük 2000-es lemezét, a Greetings from the Angelt, meglepve tapasztalhatjuk, hogy ezen is van egy hasonló című szám. Sőt, ugyanaz a szám, más hangszerelésben, hosszabb verzióban. Ugyanis időközben Párizsban megismerkedett Matthieu Donarier-vel, aki ebben a feldolgozásban Winandhoz hasonló empátiával, ezúttal tenor szaxofonon kíséri a gitárt. Ezen az album borítón a másik repülős, Antoine de Saint-Exupéry magyarul Citadella címmel kiadott, halála után összegyűjtött jegyzetiből idéz. Szép megfogalmazásban olvashatunk a teremtés céljáról, mely mások önmegvalósításának segítése, és úgy érhető el, ha valaki megmutatja a utat, majd visszavonul. Ez a megközelítés jellemző Gadó játékára is: a gitár jelenléte végig meghatározó, mégsem domináns; játéka egy gazdag dallamvilágba enged betekintést, belehallgatást, mely gerincet biztosít a többi hangszer kalandozásaihoz.
  
   Gadó Gábor útja képletesen most hazafelé vezet, tudniillik idén jelenik meg harmadik (egyébként eddigi ötödik) lemeze a BMC-nél Homeward címmel. Szerzeményeit életének két főállomásáról, Párizsból és Budapestről az idők folyamán megismert zenészekkel adja elő, ami szép csendben alátámasztja a cím mélységes kettősségét. Ez a felállás egyúttal fellépés szempontjából is többféle lehetőséget kínál. A 2000-ben alakult francia kvartettjét a hetekben a Francia Intézet látta vendégül, míg kedden magyar zenésztársaival adja elő az új lemez anyagát. Így hát újra a Rigoletto vendége a szaxofonos Dresch Mihály, Szandai Mátyás bőgős, és Balázs Elemér dobos, akik a klubfellépések jellege miatt most a színező hangszerek (azaz Winand Gábor énekhangja, és Kovács Ferenc hegedűjátéka) nélkül mesélnek majd nekünk az otthonról, magyar és európai hangon. Mégpedig olyan számokon keresztül, mint The Game, Dance Music, Spirits, vagy a Friends Play.
  
   És hogy a végére már egészen otthon érezzük magunkat, ne csodálkozzunk, ha Gadóra várva, vagy koncert után a lemezjátszók felől olyan szövegeket hallunk, hogy If you feel like taking off your shoes, take off your shoes, ugyanis Badihali és Sanyi egészen kettőig húzza majd a barázdákat a talpunk alá.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: