előzetes [koncert]  2001. november 29. csütörtök   15:37

nincsen hozzászólás

   2001 december 9-én hazánkba látogat a Stereo Mc´s. Ennek apropójaként osztunk meg pár gondolatot az előadóról.
  
   Ők úgy hívják: a Frontvonal - egy utca Brixton-ban, London déli részén, ahol sokkal több őrültséget láttak, mint amennyiben részt is vettek.
   Hogy meglepetés ne érjen minket, lássuk csak hol is élt és alkotott a Stereo MC´s. Mélyen a járdák alatt építették fel stúdiójukat, egy törmelékkel borított elhagyott épületben, amely illegális éjszakai klubként működött korábban. Most itt vannak és majdnem kilencévnyi csendet töltöttek meg zenével.
  
   Egy album és egy kislemez, mindkettőnek ´Deep Down And Dirty´ a címe, a válaszuk arra a példátlanul hosszú hallgatásra, mialatt a duó kitalálta, hogy egyáltalán miként nézzenek ki; és az énekes/zeneszerző/producer Rob Birch-nek és a muzsikus Nick The Head Hallam-nek újra és újra arra kellett koncentrálni, hogy pontosan megértessék a hallgatóikkal, hogy miről is énekelnek. Figyelj jól a dalszövegekre és áss mélyre az azt körülvevő zűrzavarban, hogy megértsd a Stereo MCs-t.
  
   „Megteszel dolgokat és végül azok magukkal sodornak,” mereng el Rob. „És ahogyan megpróbálsz a sodrással tartani és állod az ütéseket, egyre jobban érzed magad. De máskor nem lehetsz annyira szerencsés, hogy a hullámokkal tarts, ígyhát alámerülsz, és szépen beborít az iszap. Ne gondolj többé a frusztrációra, a fájdalomra és az aggodalmaidra, ezeket el kell vágnod magadban és a dolgodat tenni. Néha szerencsés vagy és a dolgok helyükre kerülnek máskor mélyen magadba kell nézned, és neked kell megtalálnod a módját, hogy helyükre kerüljenek. Amikor ezt a lemezt készítettük, úgy érzem, hogy nekem sikerült valami. Nem biztos, hogy mindenki megérti majd, de én komolyan gondoltam.”
  
   Ez az a mélység, ami segíti a Stereo MCs rezonanciáját. Nem túl sok művész remélheti, hogy egy évtizednyi hallgatás után visszatérhet a rivaldafénybe, de arról vitatkozhatnánk, hogy a Stereo MCs egyáltalán kikerült-e onnan. Az igaz, hogy az elmúlt években nem voltak folyamatosan jelen a zenei életben, hiszen legnagyobb sikereiket a 90-es évek elején aratták és 1992-es legnagyobb dobásuk amivel elnyerték a Brit Zenei díjat (Connected) azóta gyakran hallható TV műsorokban és filmekben.
  
   De nem csak zenéjük horgonyzott le az éterben; ahogyan az üzleti világban mozogtak, egyszerre úttörő módon és persze kicsit kockázatosan, ami mára normálisnak számít. Tény az is, hogy ők olyan művészek, akik remixeket készítenek, producerkednek, label-eket futtatnak és a kiadók már nem különcként tartják őket számon; a zenekarként való létezésük egyik alapja a tánczene létjogosultságának. Mielőtt a Stereo MCs megalakult volna, erről még senki sem beszélt így. Az idők során változtak, de az is biztos, hogy az időt is megváltoztatták egy kicsit.
  
   A történet Nottingham-ben kezdődött, Rob és Nick barátságával. Habár már iskoláskoruk óta ismerték egymást, 1987-ig nem döntötték el, hogy együttest alakítanak, egészen addig, míg Londonba nem költöztek. Londonban sokkal könnyebb hasonló gondolkodású embereket találni, mint bárhol máshol Angliában. Az amerikai hip-hop stílus a szigetországot is meghódította és a Stereo MCs is ezt a zenét kedvelte. Jon Baker segítségével alapították meg a saját kiadójukat, a Gee Street-t.

   1987-ben jelent meg bemutatkozó kislemezük a ´Move It´, ez felkeltette az Island Records érdeklődését és leszerződtették őket. A nem túl sikeres bemutatkozás ellenére (a bevétel mindössze Ł15,000 [$21000] volt) a Stereo MCs elkészíthette első albumát ´33 45 78´ címmel.
  
   1988-ban megjelent a bemutatkozó album, Nick és Rob egyre népszerűbbek lettek. Hozzájuk csatlakozott még az olasz születésű DJ Cesare, a walesi dobos Owen Rossitter és Owen If, ezzel elhárult az akadály az élő fellépések elől.
  
   Amíg jópofán hangzik az, hogy csak néhány ember játszik a színpadon élőben, további problémákat is jelent. Egyrészt a hip-hop zene megzabolázhatatlan közönsége nem képes arra, hogy ugyanolyan fegyelmezetten viselkedjen, mint azt, ahogy a Stereo MC´s zenéje megkívánja, másrészt ezt a zenét inkább kis klubokban lehet jól előadni. Végül Cesare segített kiengesztelni a hip-hop szerelmeseit, amíg Owen győzködte a koncertszervezőket, hogy képesek nagy színpadon is jó bulit csinálni.
  
   Minden összejött és a Stereo MC´s hozzálátott, hogy előkészítse az igazi nagy koncertet: saját világítás, saját road-csapat, saját DJ-k és mindenki a W11 Express-ből, abból a klubból, ahol a S.MC´s rendszeresen fellépett.
   Az idő előrehaladtával a csapat már készen állt a második album felvételére, Cesare megvált az együttestől de egy új énekes érkezett Cath Coffey személyében. A banda hangzásvilága már nem volt annyira hip-hopos, az „Elevate my mind”, az első kislemez az 1990-es második albumról mégis hatalmas siker lett. Egy londoni klubcsapat, amely véghez viszi azt, amit mindig is akart. Sikeresnek lenni. Amerikában.
   Mindenki ismeri azt a mondást, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, de a Stereo MC´s erre is rácáfolt. Lélegzetvételnyi idejük sincs, annyi koncertet adnak Angliában, de zenéjük igazi ízére mégis az amerikaiak éreznek rá. Elkészítették az első kislemezt az USA számára (Supernatural) és címkéket ragasztanak a borítóra, ugyanúgy, mint a gengszter-rap lemezekre: „Csak szülői felügyelettel”, „Durva hangnem”. Óriási a siker, hiszen ezt csak viccből tették.
  
   A Stereo MC´s élőben is a legjobbat adta. A Lolapalooza fesztiválon az instrumentális szerzeményeikkel is lázba hozták a tömeget; ezek után már nem lehet a szerepüket alulbecsülni. Ha a Prodigy-re akarsz hivatkozni, hogy ők mennyire tudják bepörgetni a közönséget, akkor nézz meg egy Stereo MC´s koncertet!
   Ahányan csak látták a 90-es évek elején adott koncertjeiket a Happy Mondays együttessel (az USA-ban és Angliában), mind azt mondják, hogy ezzel a zenével a slágerlistákra kerülni csak puszta formalitás.
  
   1992-ben megjelent a „Connected” című album, ami már inkább az énekre helyezte a hangsúlyt. A címadó dal akár egy masszív és hatalmas kődarab, kórus nélkül, mindössze egyszerű vokálszólamokkal és nyögdécseléssel. Mégis óriási siker azon a nyáron. Nem lehet az unalomig ismételni ezt a remek felvételt. Talán ezért is kedvelték meg annyira a filmrendezők, a Sky Sports szerkesztői és más cégek, hogy felhasználják.
   Három másik kislemez is felkapaszkodott a Top 20 közé és az album a második lett az angol LP listán, ahol majdnem egy évig tanyázott, miközben a csapat Európa szerte fantasztikus bulikat tartott - a U2 társaságában. Zenei befolyásukat a sikeres marketing-munkájuk is növelte, végül az 1994-es Brit Zenei Díjak kiosztásakor a Legjobb Együttes és a Legjobb Album díját is elnyerték.
   Azután semmi. Vagy ez csak a látszat. Valójában, amíg a lemezvásárlók nem tudtak semmiről, Nick és Rob jól megérdemelten pihentek, majd később más projekteken dolgoztak.
   Saját hanglemezkiadójuk, a Response Records leszerződött az RCA-vel, de néhány jó lemez kiadásának ellenére ez a házasság nem volt hosszú életű. Létrehoztak egy zeneműkiadót is Spirit Songs néven, amely többek között a Jurassic 5 és a Finley Quaye dalait gondozta és sikeresnek mondható. A páros sok remixet is készített, de 1997-ben ezeket újra fel kellett venni. Azóta a DJ-k kihagyhatatlan felvételei ezek.
  
   Állandóan új felvételeken dolgoztak, ám a dolgok mégsem alakultak valami jól. A „Connected” turné nagyon kimerítette őket, és sokáig nem tudtak valami igazán kreatívat alkotni.
   „Utólag már persze bölcsebb az ember,” kezdi Nick, „egy időre le kellett volna állnunk. De mi csak mentünk előre, írtuk az új dalokat és úgy látszik ez volt az egyik hiba. A másik, hogy túl hosszú ideig turnéztunk és az nagyon kimerítő. Én nem vagyok annak a híve, hogy mást mutassak, mint aki vagyok.
   A „Connected” után hosszú szünet: eljött az ideje, hogy átgondolják a dolgaikat. Hosszú és unalmas órákat töltöttek különböző londoni stúdiókban és az eredmény csak használhatatlan felvételek tömkelege lett. Nick és Rob úgy döntöttek: vissza az alapokhoz. A Frontline-on vett bázis lett az inspiráló közeg. Nagyjából egy év elteltével elkészült a stúdió és a párosnak volt egy helye, ahol mindent elölről kezdhettek. 2000 elején megjelentettek egy remix albumot a DJ Kicks sorozat jegyében.
   És akkor nekigyürkőztek és elkészítették a ´Deep Down And Dirty´-t. Rob ekképpen vélekedik: „a zenék többsége azt az érzetet próbálja kelteni, hogy egy kellemes helyen vagy, ahol minden gyönyörű és nincsenek gondjaid. De ez nem igaz. Mindig kompromisszumokat kell keresned, ha egyáltalán el akarsz érni valamit. Olyan nincs, hogy semmilyen gondod ne legyen, ha mégis így érzed, akkor minden bizonnyal csukott szemmel jársz, mert nem akarsz tudomást venni a problémákról Amint megoldok egy problémát, azonnal ott a következő. Mindig van egy következő megoldandó probléma és ez így megy az ember egész életén keresztül Az elsőnek a megoldása hozza meg az étvágyat, a többi pedig segít a tovább lépésben.”
  
   A Stereo MC´s mindig a saját erejéből jutott előre, voltak hullámvölgyek, de mindig csak előre haladtak, csak a körülöttük lévő zenei világot figyelték és ha jó példát láttak, akkor abból hasznosítottak is valamit. És most sem akarnak megállni. Mert eljött az ideje, hogy mi is alámerüljünk velük együtt a minket is körülvevő sok szennybe és mocsokba.
   A Stereo MC´s visszatért. Semmi gond.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: