hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. május 7. hétfő   13:24
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Ensiferum, Suidakra, Naildown, Sin Of Kain, Bloodrainbow, Archaic
2007. április 21, Petőfi Csarnok

  A tavalyi Sziget egyik nagy durranása volt a Hammer színpadon a finn Ensiferum koncertje, a jelenlévők ódákat zengtek a remek előadásról. Én nem voltam közöttük, inkább egy önálló koncertre vártam, ami mostanra be is érett. Hogy megfelelő helyszín lesz-e a Pecsa, az nem is volt kérdés, hiszen általában a finn zenekarokat meglehetős érdeklődés szokta kísérni nálunk, és ez az Ensiferum esetében sem volt másként.
  Az elsőként fellépő Archaic előadásából már csak az utolsó két számra értem be, de ezek tükrében sajnálom, hogy nem sikerült végignézni a teljes programjukat. Egész korrekt thrash metalt játszottak, a záró Testament Into The Pit feldolgozás különösen ütött. Az énekesnek azért még fejlesztenie kéne a technikáját ebben a „thrash-hörgésben”, mert a végére kissé kifulladtnak, tompának látszott. Persze ha éppen megfázással küszködött, vagy már alapból kappanhangja van az emberünknek, akkor én kérek elnézést.
  
  A Bloodrainbow folytatta a sort kompromisszummentes death metallal, látszott hogy ők sem most fognak életükben először hangszert a kezükben. Sajnos a hangzás nem állt melléjük, így nem sikerült annyira élvezhetőre a koncertjük, mint amilyen lehetett volna. Itt az énekes a hörgést és károgást próbálta váltogatni, amolyan Kataklysm módra. Viszont Maurizio sem szégyellt elmenni énektanárhoz a technikája tökéletesítése végett, így talán ide is elkellene némi fejlesztés ezen a téren. Mert a vokális váltások zökkenőmentessé tétele jelentősen megdobná a Vérszivárvány (ezt a nevet...) előadását.
  A Sin Of Kain már jól ismert versenyző a színtéren, bár most tőlük szokatlan felállással léptek a deszkákra. Csak egy gitáros tartotta a frontot, viszont Harkh hangszere jó vaskosan szólt, és remekül megoldotta a feladatát. Cathar-tól már megszoktuk, hogy rendszeresen visszataszító pólókban jelenik meg, ezúttal sem hazudtolta meg magát. Az előadásuk viszont teljesen rendben volt, nekik már sikerült egész jól behergelniük a megjelenteket. Mindez bizonyítja, hogy a Sin Of Kain sikeresen beküzdötte magát a hazai underground színtér elismert zenekarai közé.
  
  Innentől már a külföldi csapatoké volt a főszerep, a Naildown legénysége szállta meg a deszkákat. Valahogy nem éreztem őket ideillőnek a mai este, modernebb felfogású, helyenként akár rock n rollosnak is nevezhető zenéjük nem az Ensiferum elé kívánkozott. Persze egyáltalán nem voltak rosszak, a jelenlévők nagy része élvezte a produkciót. De mindez a zenekarra is vonatkozott, közvetlenek voltak, sokat kommunikáltak, az énekes/gitáros egészen a közönséghez is lejött olykor. Szóval összességében azért nem volt hiba, hogy megismertük őket.
  A Suidakra zenekar talán már nagyobb ismertségnek örvend, ők azért sok lemezt kiadtak ahhoz (szám szerint nyolcat), hogy ne csengjen ismeretlenül a nevük. Szintén sokat kommunikáltak a közönséggel, viszonylag sokat is játszottak. Jól megosztották a vokális teendőket, a másik gitáros is besegített az olykor epikusabb jellegű énektémákba. Őket is értékelte a közönség, nekem személy szerint olyan bő fél óráig volt élvezetes a külföldi zenekarok produkciója, utána viszont kicsit unni kezdtem. Nem baj, azért az alaphangulatot megadták az Ensiferum elé.
  
  A finn horda meglehetősen népes rajongótáborral bír nálunk, így nem csoda, hogy bő háromnegyedház is összejött a koncertjükre a Pecsában. Legújabb albumuk, a Victory Songs igen hangulatos alkotás, biztos vagyok benne, hogy felleltek rajta pár új kedvenc nótát a zenekar rajongói. Érdekes módon az Ensiferum jóval kevesebb albummal rendelkezik (a legújabbal együtt 3 sorlemezük létezik + egy EP), mint mondjuk a Suidakra, mégis sikerült a világ élvonalába betörniük ezzel a különlegesnek ható, némi pogány-black hatástól sem mentes folk-metallal. Mindehhez párosul még a kiváló koncertteljesítmény, és máris megérthetjük a receptet a sikerhez.
  A kiváló élő teljesítményt ezúttal is megkaptuk, akik látták a Szigetes koncertjét a csapatnak, azokat bizonyára nem érte ez váratlanul. Nagyjából kiegyenlítetten csemegéztek mindegyik alkotásukból, szóval igazi „best of” válogatást készítettek elő nekünk.
  
  Az Ensiferum lemezek introja mindig kiemelkedően jó szokott lenni, az új albumot indító Ad Victoriam-mal kezdődött a koncert, majd rögtön folytatódott a Blood Is The Price Of Glory című új nótával. A Victory Songs közepét alkotó két szám, az Ahti és a One More Magic Potion sem maradhatott ki a programból, de eljátszották a 10 perc fölötti címadó dalt is. A legnagyobb ismertséggel bíró Ensiferum című debütalbumról is számos alkotás adásba került, a Hero In A Dream, Token Of Time, Guardians Of Fate, Treacherous Gods, a koncert végén pedig a Battle Song is nagy zúzást eredményezett. A zenekar legnagyobb „slágereként” jegyzett Lai Lai Hei, valamint a címadó Iron sem hiányozhatott a második albumról, szóval szerintem hiányérzete senkinek sem lehetett. A Petri Lindroos vezette csapat nagyon élvezte a koncertet, a színpad mindkét oldalán megállás nélkül ment a hajlóbálás. Az Ensiferum egy olyan banda, amelyikről megjósolható, hogy a fellépéseik nálunk mindenkor óriási sikert aratnak.
  
  A jelenlévők közül valószínűleg sokan ott voltak a finnek Szigetes koncertjén is, így ők tudták, hogy mire számítsanak (igaz, akkor még a Victory Songs nem jelent meg, így a mostani koncertprogram nekik is újdonságként hatott). Lehengerlő bulit láthattunk a finnektől, mindenki jól érezte magát, de volt olyan vén hülye is, akinek már az alapállás közben is akkora amplitúdójú kilengése volt, mint az Eiffel-torony teteje. Ráadásul még mindenféle bunkóságot kiabált be a zenekarnak, valamint fogkeféket dobált a színpadra (?), és még neki állt feljebb. Szóval az ilyen nem értem minek jön ide... Szerencsére a többség normálisan élvezte végig a koncertet, most aztán igazán kibulizhatta magát minden Ensiferum rajongó. A többi zenekar véleményem szerint inkább csak felvezetésnek volt jó, de ezzel lehet hogy ellenkeznének azok, akik a kedvenceik között tartják őket számon. De abban biztosan egyetérthetünk mindannyian, hogy az Ensiferum fellépése megérte a mai zarándoklatot a Petőfi Csarnokba.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Ensiferum

Suidakra

 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 teurgia    uma thurman    cherokee    vomit the soul    drawing     jonathan liebesman    timebomb    malignancy    mark hoppus    wendigo    antillectual    nuclear blast    demjén ferenc    twin temple    tasters    valentin nap    noa rock    biorobot    paradise lost    james lomenzo    through the never    mantra    babel sound    budapest bár    forever still  

r44
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!