hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2007. április 13. péntek   10:36
nincsen hozzászólás

szerző: Eugene
Eric Singer Projekt (USA), Jolly Roger, Love Gun
2007. március 21. Budapest – Wigwam

  Feelinges rockbulira volt kilátás március 21-én a Wigwamban: elég volt csupán az ESP tagjainak előéletére (Kiss, Mötley Crüe, Alice Cooper Band) rátekinteni, s máris elégedetten csettinthetett az egyszeri rockrajongó. Mint ahogy én is. Kíváncsian vártam ugyanis, mi jóval kényeztet el bennünket az Eric Singer, Bruce Kulick, John Corabi és Churck Garric alkotta supergroup, milyen számokat játszanak majd el. No, de ez még odébb volt, először két magyar fogatnak állt lehetőség a bizonyításra.
  
  Mint utóbb kiderült, már a rajongók beszivárgása közben rázendített a Love Gun, így egy szám kivételével a teljes szettről lemaradtam. S mivel még igencsak sokan voltak mögöttem a sorban, gyanítom, ők már semmit sem láttak a csapatból. Ennek leginkább a Love Gun itta meg a levét, ugyanis nem mindegy, hogy egy zenész 20, avagy 200 ember előtt játszik. Azt mindenesetre megfigyeltem, hogy jókedvűen tették-vették magukat a színpadon, de jó lenne hosszabban is megtekinteni őket legközelebb (már ha összefutunk egymással).
  
  Számomra tehát az est első, teljes hosszúságú koncertjét a Jolly Roger adta. Az egyen kalózruhába öltözött bagázs színpadra érkeztével beköltözött az indiánsátorba a rock. Sőt a nagybetűs ROCK! Ahogy Mikky ujjával felfelé mutatva, nagy nyeglén (ilyen zene esetében ez feltétlen dicséret) elénekelte a Queen We Will Rock You-jának verzéjét, már sejteni lehetett, ez bizony jó koncert lesz. Pedig ekkortájt még jobbára a fényképezőgépek lencséjének pózolt, fetrengett, öltött nyelvet kalózunk, kihasználva az énekmentes részeket. A saját számaikkal sem maradtak szégyenben, ritkán látni magyar csapatot ilyen lendülettel, precíz előadással, összeszedett produkcióval, pláne, hogy most játszottak először a nagyérdeműnek. Kis túlzással, játszhattak volna bármit, én akkor és ott mindent bekajáltam volna tőlük. De nem játszották mást a jó öreg rockzenén kívül, s nem nyújtottak többet annál, amit tudnak. Így is kell ezt csinálni: meg kell fogni azt a gitárt, és nyomni a rockot. Legalább olyan jól, mint azt a Jolly Roger teszi.
  
  Meg ahogy az Eric Singer Projekt. Esetükben a körítés (lásd: jelmezek) hiányzott, de valahogy ez a tény tette számomra őket rendkívül szimpatikussá. Kijött négy ember farmerban, pólóban, megfogták a hangszereiket, és nyomni kezdték a rockot. Mintha egy nyilvános próbának lettünk volna szem- és fültanúi, a koncert elejétől a végéig hihetetlen bensőséges kapcsolat volt a banda és a közönség között. Ennek elmélyítésében nagy szerepet vállalt John Corabi, aki megmutatta, mit csinálna a helyszínen lévő hölgyekkel, valamint Chuck Garric szexis voltáról kérdezősködött, természetesen a hölgyek körében. Egy biztos, sok lány álmodhatott Chuck-kal aznap este, nagy elánnal tette a dolgát a deszkákon, külsejével (főleg hosszan hagyott pajeszával) pedig az 50-es, 60-as évekbeli jampec stílust idézte meg. Bruce Kulick viselkedett talán a legvisszafogottabban, ellenben kimunkált gitárjátékát élmény volt figyelni. Eric Singer néhányszor ugyan konfliktusba keveredett a technikussal, de ezt leszámítva ő is lelkesen játszott, biztos alapot nyújtva az örömzenéléshez.
  
  És hát a számok: Schools Out a Black Sabbath-tól, Dancing Days a Led Zeppelin-től, Sweet Leaf a Black Sabbath-tól, Maybe Im A Leo a Deep Purple-től, Tie Your Mother Down a Queen-től. A Kiss-t pedig egy valóságos dalcsokorral idézték meg (Unholy, Jungle, Domino, War Machine, Nothing To Lose, I Love It Loud, Black Diamond), jelezvén, ketten mégiscsak a csókos bandából jöttek.
  
  Valószínűleg ők is ugyanolyan jól érezték magukat ott fenn a deszkákon, mint a dalokat hatalmas ovációval fogadó közönség, de hát ezért is jöttek anno össze: eljátszani azokat a számokat, amelyek szerves részét képezik életük egyes mozzanatainak, lett légyen szó a gyerekkorukban bakelitlemezről hallgatott Led Zeppelin-ről, Deep Purple-ről, vagy éppen a sokezer ember előtt eljátszott Kiss-nótákról. Jól szórakoztak ők is, jól szórakoztunk mi is. Ez a Rocknroll lényege.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Eric Singer oldala

 programajánló: 
2024. május 19.
Vonósnégyesre átdolgozott heavy metal himnuszokkal érkezik Anneke van Giersbergen
MARCO MENDOZA (USA)
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
MARCO MENDOZA (USA)
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 arto lindsay    urne    slamo    no omega    cate blanchett    we came as romans    péterfy bori love band    stuck mojo    jennifer garner    steve vai    trabant    serenity    hangarvain    egri jános    gorguts    jazzanova    brendan tobin    merlin    karthago    the poster boy    nils petter molvaer    ivan &the parazol    moog    negura bunget    abracadabra  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!