film [videoművészet]  2007. április 23. hétfő   10:47

nincsen hozzászólás

  A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.
  (Hajas Tibor: A praktikus képzelet, 1976)
  
  A Láhatatlan mozi: a korai amerikai avantgárd film 1894-1941 azoknak a mindeddig ismeretlen amerikai filmkészítőknek a tevékenységét fedezi fel, akik az Egyesült Államokban és külföldön dolgoztak a mozi feltalálásától a II. Világháborúig. Az avantgárd művészek produkcióit ahogyan a filmgyártás minden szintjén működő professzionális filmrendezők és amatőr filmkészítők együttműködtek egymással az innovativitás és az (oly gyakori) ellentmondásosság nézőpontjaiból mutatjuk be. Létrejöttük óta e filmek közül sok nem volt elérhető, néhányat nyilvánosan soha nem is vetítettek, és másolatokban sem volt hozzáférhető egészen mostanáig. A világ vezető filmarchívum-gyűjteményei közül hatvan a New York-i Anthology Film Archivesszal együttműködve élesztette fel a mai közönség számára a filmtörténetnek ezt a sokáig elhanyagolt időszakát.
  
  VIII. Maya Deren mágikus világa
  
  Maya Deren legelső filmjétől, az Alexander Hammmiddel készített Meshes of the Afternoon A délután hálói (1943) bemutatásától számítják az amerikai avantgárd filmezés modern vagy úgynevezett második szakaszának történetét; cezúra az amerikai filmtörténetben. Filmkészítő és esztéta, költő, az Amerikán kívüli főként afrikai kultúrák és vallások tudós kutatója, táncművész és politikai aktivista. Filmjeinek anyagtalansága egy furcsa bújócska eredménye. Annak köszönhető, hogy Maya Deren költő volt, és ugyanakkor mégis kiszolgáltatott viszonyban volt a nyelvvel. Mindenféle típusú nyelvvel, így mint művészi kifejezőeszközzel is. A tánc és a balett átszellemített testi gesztusokkal építkező, anyagtalan nyelve élete végéig természetes maradt számára, és hidat jelentett más művészeti és kommunikációs formák felé. Mindenek előtt a filmhez és a beszéden túli üzenetváltáshoz, az afrikai mágiákhoz és a voodoo vallás szertartásaihoz. Tevékenysége inspiráló erőt jelentett a táncosokból és koreográfusokból avantgárd filmesekké avanzsáló hölgyeknek, Yvonne Raniernek, Trisha Brownnak, Shirley Clarke-nak, Carole Schneemann-nak. Maya Deren pályáján egymásba oltódott a tánc és a film. Ő volt az egyik első amerikai filmrendező, aki nem szolgálta (ki) a nézőt, hanem intenzív, fárasztó szellemi munkára, totális társalkotásra szólította fel. Amit Deren képviselt, az megjelenésének idején és sok tekintetben ma is filmszerűtlennek minősült, jóllehet éppen filmszerűtlenségével hatott. Az új amerikai film és annak közvetlen előzményei idején a filmszerűtlen filmnyelv általánossá tétele és ezzel összefüggésben a tematikai tabuk megdöntése volt a vállalt program. S bár Deren filmjeinek esetében csak esztétikai tabuk döntögetéséről beszélhetünk, a társadalmi tabukéról nem, filmes nyelve és szemléletmódja mégis bizonyíthatóan ez utóbbi irányzat inspiráló előfutára volt. (Antal István szövege alapján)
  
  Filmek: 1. A délután hálói (1943), 2. A szárazföldön (1944) 3. Filmkoreográfiai tanulmány (1945), 4. Az átalakított idő rítusa (1946), 5. Meditációk az erőszakról (1948), 6. Az éjszaka valódi szeme (1952), 7. Isten lovasai: Haiti élő istenei (1940-50-es évek/1985), Maya Deren, Cherel Ito, Teiji Ito
  (Fekete-fehér, USA, 128 perc)
  
  A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítik.
  Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt
  Részvétel: ingyenes

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: