lemezajánló [nagylemez]  2007. február 16. péntek   17:37

nincsen hozzászólás

  Nehéz érzelmek nélkül írnom a Rotting Christ új alkotásáról, mivel a csapat rajongójának vallhatom magam. Sohasem felejtem el azt az érzést, amikor meghallottam a Shadows Follow című számukat, majd a teljes Triarchy Of The Lost Lovers albumot, a legendás debütáló Thy Mighty Contract-ról már nem is beszélve. Egyéni hangzásvilágot, remek dalokat tartalmazott mindkét korong, de akár még a Non Serviam névre hallgató (kissé elfeledett) alkotást is idevehetem. Rabul ejtett mindegyik. Aztán sajnos bekövetkezett a mélypont (nevesítve: a Dead Poem lemez, amelyet képtelen vagyok igazi Rotting Christ albumként elfogadni). A Sleep Of The Angels már egy fokkal jobban sikerült, s egy fejlődési ívvel eljutottak a Genesis-ig (mellesleg új korszakuk legjobb anyaga). A 2004-es Sanctus Diavolos pár dalt kivéve nem tudott igazán megérinteni, így meglehetősen kétkedve, ám mégis kíváncsian készítettem be új lemezüket a discman-embe
  
  Bíztatóan indul a CD, a The Sign Of Prime Creation azonnal rögzülő témákkal bír, akárcsak a második Keravnos Kivernitos, de a régi lemezek megfoghatatlan hangulata sajnos csak minutumokra sejlik fel, ami nagy szívfájdalmam. A harmadik Enuma Elish-t nem tudom mire vélni, olyan buta témával rendelkezik, hogy nem tudom elhinni, hogy ezt ez a banda írta. Szerencsére a Gaia Tellus helyreállítja a lelki békém, a középrészénél végre visszaköszön a régi Rotting Christ-feeling: azok a jellegzetes gitármelódiák, amelyek egykoron jellemezték a bandát. Szerencsére ezt a vonalat viszi a Helios Hyperion is, bár a vége felé egy rendkívül primitív riff is helyet kapott benne, ezt én mindenképpen hanyagoltam volna A Nemecic akár a Triarchy Of The Lost Lovers-re is felkerülhetett volna, ennél nagyobb dicséret nem is járhat neki. A néha-néha felbukkanó arab zenei motívumok mindenképpen adnak egy bizonyos pluszt a számnak, de úgy érzem, ezek nélkül is abszolút teljes a nóta. A He, The Aethyr-nél érzem először, hogy némileg önismétlésbe fordul a lemez: mintha a Keravnos Kivernitos néhány témája is felbukkana itt. A Phobos Synagogue meg egyenesen egy olyan alap dark sémát rejt, hogy itt szívesen léptetek a CD-lejátszón. A Rege Diabolicus egy újabb gyors, alapjában véve kellemes szerzemény, de sajnos ez is hasonlít a Keravnos Kivernitos-hoz Az utóbbi Rotting Christ-lemezek zárószámaihoz hasonlóan a Threnody is egy könnyedebb levezetés, a refrénjében egy jóféle dallammal.
  
  Így a vége felé elmondható, a mérleg mind a bal, mind a jobb serpenyőjére került súly: a negatív oldalt a már említett önismétlés, s a két számomra felesleges szám, az Enuma Elish és a Phobos Synagogue képviseli, míg a csapat régi világát megidézni óhajtó törekvés, valamint a nem kevés erős nóta jelenléte egyértelműen a pozitív oldalra kerül. Hogy a két oldal aránya hogy alakul, azt még nem tudom megmondani, szükségem van egypár meghallgatásra. A csapat jó úton halad, az előző albumnál nagyságrendekkel jobb a Theogonia, de még mindig nem az igazi. Bízom benne, hogy a következő anyag még jobb lesz, de addig is tűkön ülve várom a csapat április 7-ei koncertjét, ahol biztos vagyok benne, hogy remekül fogom érezni magam!
  
  
  A számlista:
  
  1. The Sign Of Prime Creation
  2. Keravnos Kivernitos
  3. Enuma Elish
  4. Gaia Tellus
  5. Helios Hyperion
  6. Nemecic
  7. He, The Aethyr
  8. Phobos´ Synagogue
  9. Rege Diabolicus
  10. Threnody

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: