előzetes [koncert]  2006. november 23. csütörtök   15:18

nincsen hozzászólás

  Dragibus francia elektro-pop együttes három koncert erejéig hazánkban látogat:
  
  November 23-án 21:00, csütörtökön a Trafó Bár Tangó Songwriters klubjában (Budapest, IX.ker., Liliom u. 41.), a belépés ingyenes
  
  November 25-én szombaton Miskolcon a magyar Digép együttes meghívására.
  
  November 27-én hétfőn 20:00, a Gödör Klubban (Budapest, V. ker., Erzsébet tér) belépő: 1000 Ft
  
  November 26-án vasárnap 22-24 óra között a Tilos Rádió No Wave Self Organizing Chaos című műsorának vendége lesz, ahol Sőrés Zsolt és Tóth Pál beszélget a művészekkel.
  
  A Dragibus tagjai:
  
  Lore Bargčs ének, kis ütőhangszerek, vinyl lemezek
  Franq de Quengo dobok, brikolázs-ütőhangszerek, játékok, elektronikus effektek
  Mami Chan billentyűs hangszerek
  Croco Bello gitár
  
  A Dragibus lolita elektro-pop együttes Párizsból, amelynek zenéje az elektro pop-rock stílusban feldolgozott, eltorzított gyerekdalok bizarr előadásán alapul. A zenekart, amelyben a francia underground szcéna több neves tagja (Leo, a Robot, Marcel, a Nyúl vagy a japán származású Mami Chan, illetve nálunk a Szelevényi Ákos együtteséből ismert Quentin Rollet is) megfordult, Lore Bargčs és Franq de Quengo alapította 1995 végén.
  
  Dalaik nagyon sajátos keverék formájában vezetnek keresztül bennünket az 1960-as évek pop-kultúráján, az 1980-as évek szintimelódiáin, a rajzfilmzenéken és a világ legkülönbözőbb tájairól származó, mindig eredeti nyelven előadott (!) hagyományos vokális gyerekzenéken (Magyarország, Olaszország, Anglia, Alaszka, Japán, Izland, Brazília, Spanyolország stb.) egy kis örömteli kísérletezéssel, a pszichedélia és a trash-zaj art brut dada-tekintetével áthatva. Az együttes olyan egyedülálló pop-utazásra hívja kicsi- és felnőtt gyermek közönségét, amelyben a retrofuturista gyerekslágerek és megzenésített versikék leromlott-egyedi hagyományos és átalakított dobokkal, különös ütősökkel, divatjamúlt billentyűs hangszerekkel és szintetizátorral, kemény rockgitárral, olcsó effektekkel, elektronikus gyermekjátékokkal, zajforrásokkal, szokatlan hangmintákkal és Lore utánozhatatlan gyermeki-lolo énekhangjával olvadnak össze egy végtelenül humoros, groteszk koncertté, szürreál-naiv színpadi játékukkal kiegészülve pedig üdítően beteges underground voltaire-i kabaré varietéig.
  
  A Dragibus 2002-től a Cirque Electrique (Elektronikus Cirkusz) társulatával is rendszeresen hoz létre produkciókat. Emellett Lore-nak az elmúlt években több önálló kiállítása is volt Párizsban és Tokyóban, míg Franq szoros kapcsolatokat ápol, együttműködik a marseille-i székhelyű, független Le dernier cri (Az utolsó kiáltás) nemzetközi multimediális-zenei-képzőművészeti csoporttal, akik Hôpital Brut (Nyers kórház) címmel ultraradikális képregény-magazint adnak ki és készítenek hardcore-animációs filmeket. Franq emellett 1996 óta a legendás párizsi Bimbo Tower nevű alternatív lemez-, könyves-, dvd-, képregény- és kütyübolt létrehozója és vezetője is, valamint 1999 óta az Autobus kiadó irányítója, amely többek között 2000-ben egy reprezentatív, dupla audiovizuális albumot adott ki a Vajdaságban viszonylagos elfeledettségben élő avantgárd zeneszerzőtől, Király Ernőtől.
  
  A zene tényleg mindekié, az experimentális zene is. Bizony, van, ami akár a gyerekeké is. Gondoljunk csak bele: a kicsiket is körülveszi egy sajátos zörejkörnyezet, fantáziavilág. Miért maradna feldolgozatlan? Igazán szép gesztus, ha ebbe őket is beavatják []. Nekik is lehet ťunderground zenéjükŤ, nem? A kis közönség hallhatóan értékeli, akkor is, ha a (dob+játékhangszerek kísérte) dalok csak ritkán szólalnak meg az anyanyelvükön (legtöbbször franciául, magyarul, arabul, angolul). Nem vagyok ám meglepve, emlékszem, óvodás koromban nem értettem, hogy Halász Judit miről énekel (pedig magyarul volt), mégis nagyon élveztem. Többek között fantázia kérdése, ez pedig ebben a ťszubkultúrábanŤ nem szokott gond lenni. Nagyon szórakoztató felnőttfejjel is, ha látnám őket színpadon (jelmezekben szoktak fellépni, pl. elefántnak vagy nyuszinak öltözve, semmi playback), komolyan elhinném, hogy olyan mesefigurák zenélnek, akiknek világuk, humoruk, egyéniségük van .
  (R. R. Habarc, Ultrahang.hu)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: