magazin [háttér]  2000. október 29. vasárnap   16:21

nincsen hozzászólás

   Azt hiszem, szükséges a turné szempontjából is aktuális harmadik korong ismertetője mellé némi alapvető infót, előzményt is tárgyalni a csapatról, melyet a Dimmu Borger bőgőse, Nasash (ma Psy Coma) hozott össze többek kötött Hellhammer dobossal (Pl.: Mayhem, Arcturus).
  
   Úgy gondolom, ez a csapat is azok közé tartozik, akik megosztják a véleményeket, táborokat a Black metal műfaján belül - illetve egyes zenekarok, fórumok, csoportok megosztatják. Elég csak a főleg néhány éve dúló „True” és „False” megjelölésekre a zenekarok elhivatottságát,hozzászólását illetően. Szinte valóságos harc volt - főleg a pár éves „divathullám” miatt, vagy a külsőségek őszinteségét illetően. Én úgy érzem, a zenén van az igazi lényeg, az ebbe vetett hitet és eltökéltséget úgyis lehet rajta érezni ha ez valóban megvan, ilyenkor a nyilatkozatoknak már nincs akkora jelentősége, mint a készműnek.
  
   Első nekifutásra egy „hagyományosabb” Black M. tudtak maguk mögött, csak megközelítőleg a Dimmu vonalában. Az igazi kapudöngető anyaguk a 2. lemez lett „ Nexus Polaris” címmel - több szempontból is. Egyrészt a dallamos, kitűnő hangzású Black -es zenével jelentős sikereket könyvelhettek el, Pl.: a Német összeladási(!) listák is magukévá tudhatták a zenekar nevét, ami ekkor még szimplán Covenant volt. Ez magában foglalt már két „problémát” is, az egyik, ami valójában lényeges is közülük, az jogi oldalról érkezett: Már jóval előttük alakult Svédországban egy szintén Covenant nevű zenekar, akik az electro (EBM) industrial berkekben alkotva bocsátják ránk jófajta - amolyan Fla, F242 jellegű zenéjüket.Tehát nevüket ekkor változtatták a most használatosra. A másik probléma igazán az volt, hogy állni kell a sarat - ez nekik ment , megy is szerintem nincs szégyenkeznivalójuk, egyszerűen igényes, valamivel emészthetőbb zenét játszanak haveraiknál, ami maximálisan energikus, és több embert megérinthet, mint az őket támadó [ma talán már nem annyira] „True” oldal. Őszerintük baj ott volt, hogy a II. lemez „már nem is Black m”. a harmadik, aktuális és egyben - nálam a Bandától abszolút kedvenc - anyag pedig szinte már nyomokban sem az. Elég sok más, új zenei hatásokat mutat, ezeknek beépítése szerintem kifejezetten jól sült el. Még direktebb, húzósabb, megjegyezhetőbb és izgalmasabb lett a korong Az operaénekesnő maradt (és kitűnően olvad ebbe a rideg zenébe) a durva, néhol mégextrémebb énekhang mellett. az új hatások között fel - felbukkan az újkori Samael, M. manson durvább oldala (ezutóbbi a borítón látható csoportképről is kitűnik...), tehát sok az elektronikus betét, ének - effekt, mechanuikus alapok - időnként még dobprogramokkal, effektezett ütősökkel is hangsúlyozva ezt - és ugye Hellhammer új elektronikus dobfelszerelése.
  
   Felkerült ide egy Babylon 200 - feldolgozás is, a Spaceman, amit sikeresen beleillesztettek saját zenei világukba, amiről le kell szögezni, mentes az új kísérletezőknél időnként előforduló amatőr jellegektől. A lendület nem törik meg, az egész él és pulzál. Valószínű, élőben is nagyon fog sütni ez a zene, hiszen azért rutin is érződik belőle, és némely dal szerintem igazi koncertkedvenc is lehet - márcsak felépítése, ereje miatt is. Néhány ilyen: Mirror´ s Paradise, New World Order, The Human Abstract, In The Name of The Future, Spaseman, stb.
  
   Mindent összevetve aki kedveli akár az indusztriális zene gitárosabb fajtáit vagy a metál sötétebb, súlyosabb oldalát, az ne fossza meg magát egy újszerű bika lemeztől és egy energiától szétpattanó élő akciótól!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: