magazin [háttér]  2000. szeptember 13. szerda   17:46

nincsen hozzászólás

   Kicsit kezd leülni a zene ma Magyarországon. Vagyis ez hülyeség, nem leülni kezd, hanem egy mocsárban dagonyázik már húszoniksz éve. De erről papolunk egy ideje, szerencsére nem vagyunk egyedül, az egyik rádióadóban is szidják a kiadókat rendesen, hogy a műanyag rágógumi-zenét nyomják a fiataloknak, mert pár önjelölt zseni eldönti, hogy ez kell a hallgatóknak. Széplányok, nyálfiúk. Aztán megkapták az arcukba a fricskát Döglégy Zolikától, mikor napjaink legmagasabb lemezeladását produkálta, a fentről kiválasztott szépségek meg jó, ha 4000 lemezt eladnak, s akkor az már tuti biznisz
  
   De ez a helyzet megvolt húsz éve is. A napokban megvettem a ROCK ÉVKÖNYV 1981-et, s néha elgondolkodtatott az olvasás, olyan mai még a helyzet, néha szétröhögtem magam, akkora badarságokat mondtak mai szemmel nézve.
   Szemelgessünk belőle pár gyöngyszemet:
  
   Lévai Júlia (popkritikus):Az is előfordul, hogy egyazon együttes nyergel lovat időről időre egy új stílus kapujában, s néhány éven keresztül ő az, aki „mindig az újat” képviseli.
   Mola György (a Magyar Ifjúság pop-rovatának szerkesztője): Szeretném, ha a popzene az előadója érzelmeit és értelmét tükrözné, nem pedig az ügyeletes divatét - így lenne esély arra, hogy műalkotásként ható dalok is keletkezzenek.
   Jó lenne, ha a popzene rajongói minél több művészeti ágat is szemmel tartanának, kevésbé lennének akkor kiszolgáltatottak a blöfföknek, a demagógiának.
  
   Volt egy fesztivál már akkor a Hajógyárin, amiről van a könyvben is leírás..., ennek az elejét, s a végét írom le, a többi „csak” a szokásos ezt kifütyülték, azt megtapsolták, emez meg pangást kapott (az emez a kopaszodó, pocakot eresztett, negyven felé közelítő rockbálványok)...
  
   Molnár Miklós (Jövő mérnöke) (Első mondattal kezdem!!!):Másnap a fekete krónikák egy 19 éves fiú vízhalálát is közölték; a hajógyári sziget mellett fulladt a Dunába. Igen, akadt, aki kijátszotta a partot mindkét oldalon őrző rendőrök éberségét, s úszva próbálta elérni álmai hétvégi szigetét. Mások már előző este, a rock-színház előadása után a szigeten maradtak, a fák, bokrok közé rejtőzve, hálózsákokban töltötték az éjszakát, így bliccelték el a kamaszzsebeknek borsos 50 Ft-s belépti díjat...
   (S a vég): A rendezésről. Amikor a hajógyári hídhoz értem - a koncert kezdete után körülbelül másfél órával - legalább 3000 fiatal bolyongott jegy után kutatva. Felröppenő rémhírek térítették hol jobbra, hol balra őket, néhányan azt állították, hogy a rendezők személyautókból kihajolva árulják a belépőket. A tömeg aztán hirtelen a hídtól balra eső földszintes épületek felé áramlott, ahol néhány percig valóban árultak jegyet. A sok vevőtől megrettent rendezők azonban abbahagyták az árusítást, s az egymást taszigáló fiatalokat acsargó rendőrkutyákkal, szívszorongatóan suhogó gumibotokkal sikerült csak hátraijeszteni. De akkor annyira, hogy egy 60-65 év körüli bácsikát kis híján agyontiportak. Amikor emiatt reklamált, a rendőrök alaposan kioktatták:- Aki ilyen helyre jön papa, azzal könnyen megesik az ilyesmi!
   Tánc- és popdalfesztivál:
   Szász Péter (Film, Színház, Muzsika): „Elvárásai” vannak! Nem a vásárlónak, hanem valami ismeretlen hatalomnak. Valahol valakinek. (Ki lehet az?)
  
   Nem hagyható ki, hogy a könyv több riportot is leközöl, külön fejezetben foglalkozik az akkori új hullámmal
   Riport Radics Bélával, Pajor Tamással, Dr. Erdős Péterrel Suszter Lórival
   Viszont furcsának tűnik, mikor Lóri helyett Lóránt van írva, Nagy Feró helyett Nagy Ferenc, Balázs Ferenc. S ilyenkor pár pillanatra elgondolkodik az ember.., ki is ez???
   Láthatjuk, már akkor érezhető volt egyfajta igény a minőségi zenére, de azokban az időkben a Hungaroton még monopolhelyzetben volt, így arra fogták az egysíkú muzsikát. Megtudhatjuk, miért nem lett világsztár a Demjén, Fonográf, a külföldi próbálkozások ellenére.
   S most jöjjön pár képaláírás, illetve cím:
   Piramis - a „bamba nemzedék” zenekara.
   Piramis - a szükségzenekar
   A rock halott?! (de) Itt van az új hullám!?
   Hol vannak a világsztárok? Interjú dr. Erdős Péterrel
   V´Moto-Rock - esély a befutásra
   Szuperkoncert - harsány unalom
   Az Omega - rock-vállalat
   S a befejezés legyen három idézet, de ne feledjük, ez egy 1981-es könyv, mikor az LGT, Fonográf, Omega, Piramis a kultúrpoprock, a KFT, EDDA közönségnyomásra média által felkarolt rockzenekar, kezdő, fiatal, s meglepetés (lemezeladást tekintve is). S mi lett ebből?? Mi változott?
  
   Turi Gábor : Manapság ott tartunk, hogy egy popzenekarnak sokkal rentábilisabb „a boldogságtól búcsút venni”, mint tartalmában nívós zenét produkálni. S egy műfaj akkor veszti el önmagát, ha igényeit arra a szintre szállítja le, ahol már kielégíthetőek.
   Presser Gábor: A Zeneművészek Szövetségében volt egy eszmecsere, ahol fél órán át beszéltem az utánpótlás fontosságáról és próbáltam megértetni azt is, hogy nem a mi érdekünk, hanem a popzenével foglalkozó cégeké kívánja így. Jelenleg nincs semmi bíztató jel, pedig egyszer ki fogunk válni a sorból. Bár lehet, hogy nem is fontos, hogy utánunk is legyen, aki folytassa...
   Bródy János: Ma már olyan a magyar rockzene, mint egy természetvédelmi terület. Kezdetben szép, vadvirágos rét volt, amelynek szépséges izgalma, érintetlensége vonzotta a fiatalokat. Egyre több látogató jött, aztán kezdték az utakat aszfaltozni, kerítéseket csináltak, turistajelzéseket aggattak ki a kötelező haladási iránnyal, csőszt szerződtettek. Egyre nagyobb lett a tömeg, és egyre kevesebb emlékeztetett a vadvirágos rétre.
  Válogatott, hozzáfűzött:

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: