kultúra [vers]  2001. március 21. szerda   17:25

nincsen hozzászólás

  A mosoly lefolyik az arcomról,
  És szétporlik az avaron,
  Aztán egy megriadt ág
  Felhasítja a homlokom,
  
  Aztán egy tuskó állítja meg a lábam,
  Mire az eltörik,
  Majd fekete darazsak jönnek,
  Fülembe másznak,
  
  És hangosan nevetnek,
  Hát ez a fájdalom!
  És túlélni nem is olyan nehéz,
  Aztán egy fáradt levél a vállamra hull,
  Körmeimmel az érett földbe markolok,
  S a gondolatok-
  Furcsa üzenet;
  Aztán a Nap is menni készül,
  A képembe vigyorog forrón,
  És felborzolt fejem
  egy alvó sündisznó fészkébe hajtom,
  Hogy a te vállad ez,
  Hát arról álmodom.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: