kultúra [vers]  2001. március 16. péntek   17:41

nincsen hozzászólás

  Ma egész nap esett az eső,
  Földszag borult vállaimra,
  És nem jobb a kedvem a tegnapinál,
  Mert magam vagyok élettelen,
  
  Lehúzott redőny mögötti gyors elmúlás.
  Nem érdekel a redőnyön túli élet.
  Madárfüttyöt úgy hallhatom,
  Mint kripták mélyén a halottak,
  
  És hallhatom a borostyánok kacér
  Nevetését,
  Ahogyan egymásra csúsznak szerelmesen.
  Hallhatom még.
  
  Versek terpeszkednek ágyamon-
  Bár elmúlna szorongások, emlékek
  Sikítanak körbe.
  Körös-körül,
  Zaklatottan forogva és szédülve,
  Véget nem érhetőn.
  
  Ma egész nap esett az eső,
  Szomorú júniusi vasárnap.
  Hogy mitől lehetnék boldogabb?
  Hmm! Lovakat látok rohanni felém.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: