hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
film [filmklub]  2006. február 23. csütörtök   14:48
nincsen hozzászólás

szerző: morzsa
Láthatatlan Filmek Klubja a Ludwig Múzeumban
2006/I. március-június

   A szabadság harcai a multiplex személyiségek korában
  
  A LFK mottója:
  A film nagyjából éppolyan reális élmény, mint egy hallucináció; márpedig az igazán reális.
  (Hajas Tibor: A praktikus képzelet, 1976)
  
  
  A már több mint két éve működő Láthatatlan Filmek Klubja most, immár az ötödik sorozattal (a MU Színház és a Tűzraktár után) a Ludwig Múzeumban folytatódik. Továbbra is olyan filmeket vetítünk az érdeklődők számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd, absztrakt filmek, bizarr B-movie-k, mágikus-misztikus és pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró metafilmek, vagy éppen kultikus filmszörnyetegek. Olyan műveket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége kimaradt a hazai filmforgalmazásból.
  A mostani, hat szeánszból álló sorozatunkban egyrészt a szabadság kérdésének különböző vetületeit kívánjuk ábrázolni olyan filmritkaságok segítségével, amelyek a szürrealizmus látásmódját is követve vagy dekonstruálva, a lélek mélységeinek feltárásában és a formák merész átalakításában tovább akartak hatolni a már kanonizált, klasszikusnak számító vagy hagyományosabb formanyelvű filmek többségénél. Ezzel összefüggésben ezek a filmek hol civilizációs allegóriaként, de mindig a világban létező, többdimenziós alkatú alakok karaktereinek szenvedélyes pszichológiai átélésével, hol pedig (álom)szimbolikus-mitikus-blaszfémikus őrült víziók irreális halmaza formájában, műalkotás-lenyomatként mutatkoznak meg az új típusú, multiplex identitású embernek a mai kor ellentmondásos-ellentétes, megoldhatatlan kihívásaira adott válaszaiként. Hiszen akárcsak a pszichoanalízis jéghegy-elve szerint az ember igazi énje a tudatalattiban rejlik...; de emóció, intuíció, vagy általános közösségi szinten, ismeretlen babonás erőként a világegység, az eredendő szabadság, a kollektív tudattalan finom viszonyrendszerének radikális felbomlását is detektálják ezek az alkotások.
  
  1. 2006. március 4. szombat, 18h
  
  WILLIAM KLEIN: Qui ętes-vous, Polly Maggoo? / Ki vagy te, Polly Maggoo?
  Fekete-fehér francia, francia nyelven angol felirattal, 102 perc, 1966
  R.: William Klein. Sz.: Dorothy McGowan, Jean Rochefort, Roland Topor, Samy Frey, Philippe Noiret, Fernando Arrabal.
  WILLIAM KLEIN: In & Out of Fashion / A divaton kívül és belül
  Fekete-fehér és színes francia, angol nyelven, 88 perc, 1998
  R.: William Klein. Sz.: André Dussolier, Grace Jones, Serge Gainsburg, Tchéky Karyo, Donald Pleasance, Yves Saint-Laurent.
  
  Az 1928-ban New York-ban született, Moholy-Nagy László, Kepes György művészetétől inspirálódott, egyszerre alternatív antifotós fotográfus fenegyerek, absztrakt expresszionista és luxusdivat-fényképész, az 1962-ben sokakat megelőzve proto-Pop filmet forgató William Klein első egész estés játékfilmje a Qui ętes-vous, Polly Maggoo? című szürrealista komédia, amely az egyik legbizarrabb és -kreatívabb film a divat, a média és a csillogás, a kifutók és a modellek világáról.
  A párizsi-francia életmódstíl elemeinek, furcsaságainak, extravaganciájának, valamint a nemzetközi divatvilág mechanizmusának ábrázolásával olyan szatírikus alkotást hozott létre Klein, amely nem csupán humoros-abszurd, de kivételes finomsággal strukturális filmnyelvi kísérletezéssel rajzol fel mélyebb összefüggéseket a média által átírt kultúránkról.
  Az In & Out of Fashion ön-dokumentumfilm, amely természetesen tele van fikciós jelenetekkel, és a Polly Maggoo óta eltelt 32 évet dolgozza fel olyan későbbi legendás filmek részleteivel kiegészítve, mint az 1969-ben forgatott Mr. Freedom vagy a Le Couple Témoin / A modellpár 1977-ből.
  Allegórikusság, látvány, ötletáradat a két film bevezetés egy eredeti, nálunk alig ismert, ösztönző hatású, varázslatos, a magas- és a kommerszkultúra különböző szintjeivel kapcsolatban álló, játékosan, mégis keményen kritikus, experimentális művész világába.

  2. 2006. március 18. szombat, 18h
  
  HENRI XHONNEUX ROLAND TOPOR: Marquis
  Színes francia emberanimációs, francia nyelven angol felirattal, 80 perc, 1989
  R.: Henri Xhonneux Roland Topor.
  + Roland Topor Marquis de Sade meglepetések! (45 perc)
  
  A Fernando Arraballal és Alexandro Jodorowskyval együtt a Panic Movementet alapító, író-, grafikus, dalszerző, rendező, színházi rendező Roland Topor, aki egyebek mellett kisebb-nagyobb szerepekben, színészként felbukkant William Klein, Volker Schlöndorff, Dusan Makavejev egy-egy klasszikusában, de Werner Herzog Nosferatujában is láthattuk Klaus Kinski oldalán, Henri Xhonneux-val közösen készített Marquisában a színészi feladatokat állatfejű bábfigurákra bízta.
  Ám, mint bizarrművészeti alapfilm, ebben a műben a börtönfal érez és nézelődik (sőt szeretkezni is lehet vele), s de Sade márki hatalmas, Colin nevű, önállósodásra vágyó, baguette-méretű fallosza is (női hangú) vitapartnere a (korai) börtönéveit a Bastille-ban töltő mesternek, és amelyben például a valódi, a király gyermekétől terhes, üldözött Justine miután felbukkan, menedéket talál a márki cellájában, hamarosan eggyé válik prózabéli eredeti önmagával. Radikális moralizálás, egészségtelen erotika, de Sade filozófiai eszmefuttatásai, önmagával folytatott kínos párbeszédei, péniszmonológjai alkotják a Marquis viccesen sokkoló, könyörtelen kulturális-civilizációs szatírájának a legfőbb narratíváját. A sokat viatatott Marquis a La Plančte sauvage / A fantasztikus bolygó (1973) című kultikus, rajzolt animációs science-fiction mellet, Topor egyik legjelentősebb, kései, animált mozgóképes alkotása.
  
  3. 2006. április 8. szombat, 18h
  
  KLAUS KINSKI: Kinski Paganini
  Színes német, angol nyelven, rendezői változat, 95 perc, 1989
  R.: Klaus Kinski. Sz.: Klaus Kinski, Debora Kinski, Nikolai Kinski, Eva Grimaldi, Marcel Marceau.
  + Klaus Kinski Paganini extrák! (kb. 55 perc)
  FIGYELEM! A film több jelenetének roncsolt a kép- és hangminősége!
  Egyetlen önálló rendezéseként és élete utolsó (mindenképpen a legfőbb) szerepeként a Paganini démoni fináléja a film elkészülte után két évvel Kaliforniában elhunyt csodálatos művésznek, Klaus Kinskinek. Nem csupán pályája, amelyen az 1960-as évektől kezdve vált híressé először német Edgar Wallace-adaptációk szereplőjeként, s mely karrier során Kinski aztán egyaránt dolgozott Jess Francóval is, de mindenek előtt a végletekig gyűlölt, néha elviselt (kedvelt?) Werner Herzoggal hordozta a szélsőségeket, hanem élete is tele volt extremitásokkal. Kinski meg volt győződve arról, hogy ő Paganini reinkarnációja, személyiségükben és életükben, amely utóbbiak folyását 150 év választotta el egymástól, számtalan misztikus egyezést vélt felfedezni egészen az apró részletekig menően: a két zseniális-démoni művész gyermekkorában egyaránt az üvöltésig fokozódó fájdalmat érzett a templomi harangok hangjától, mindketten egyaránt birtokoltak clairvoyance-képességeket, többször átéltek hallucinációkat, voltak paranormális előérzeteik. Mindketten három dolgot tartottak a legfontosabbnak az életben: a művészetet, a nőket és a pénzt. Kinski nem csupán egy eszelősen expresszív performanszban egyesítette legkülönösebb szerepeit az Aguirrétől a Nosferatuig ebben a filmben, hanem egy spirituális transzmutáció formájában egy az egyben Paganinivé akarta magát változtatni. A filmben Kinskinek egyetlen jelenetét sem kellett megismételnie és egyik jelenete eljátszására sem volt szüksége próbákra. A filmet egyebek mellett még a torz-látomásos képiség, Kinski radikális, érzékeny vágásai, Marcel Marceau pantomimje és Niccolň Paganini magnetikus, erőteljes hegedűzenéje Salvatore Accardo avatott tolmácsolásában, teszik teljessé. Az arca olyan fiatal, mint egy gyermeké, ám a tekintete túlzottan is öreg mindkettő egyszerre , mígnem a következő pillanatban az egész megfordul. Soha nem láttam ehhez fogható arcot azelőtt. (Jean Cocteau Klaus Kinskiről)

  4. 2006. április 22. szombat, 18h
  
  FERNANDO ARRABAL: L´Arbre de Guernica / A Guernica-fa
  Színes francia-olasz, francia nyelven angol felirattal, 100 perc, 1975
  R.: Fernando Arrabal. Sz.: Mariangela Melato, Cosimo Cinieri, Rocco Fontana, Ron Faber.
  + Nico B. (Cult Epics Kiadó) amerikai underground filmes, a hollywoodi utcákon 2004-ben készített videóinterjúja Fernando Arraballal a Guernicáról! (kb. 8 perc)
  
  A LArbre de Guernica régóta várt újrafelfedezése három hónappal ezelőtt történt meg az USA-ban: korlátozott példányszámban (4000 megjelentetett db) azóta férhető hozzá ez a harminc éve elfeledett film DVD-n.
  A Viva la muerte / Éljen a halál! (1970) és a Jirai comme un cheval fou / Úgy fogok sétálni, mint egy őrült ló (1973) után, a művészpolihisztor Fernando Arrabal 1970-1975 közötti első filmrendezői periódusának utolsó darabja a Guernica, amely egyfelől a spanyol polgárháborún keresztül ismét az erőszakot, ám itt a háború véres káoszát, testet-szellemet megnyomorító borzalmait, a szabadság kérdéseit feszegeti az előző két, a személyes pszichomitológia csapongó, valóban filmnyelvi újításokkal teli mesterműve után most e lineáris szerkezetű, politikus drámájában. Mégis a Guernica is igazi Arrabal-mű: többrétegű, metaforikus, nyers, kegyetlen, véres, finom és szép film egyszerre. Másrészt a földbirtokos Ceralbo gróf filmbéli negyedik fia, a festő Goya (Ron Faber) alakjában allegórikusan az igazi, a háború borzalmait és a spanyol nép elnyomását erőteljes eszközökkel ábrázoló Francisco de Goyára ismerhetünk, aki az 1808-as függetlenségi háború idején készítette híres rézkarcsorozatát a Desastros de la Guerrát / A háború borzalmait. A félig boszorkány, félig remete Vandale (Mariangela Melato) és Goya sorsszerű szerelme, majd pedig harcuk, a kínzások és kettejük szimbolikus naphimnusza a film végén nem csupán a spanyol nép, de minden megalázott és elnyomott világ jövőbeni szabadságának atavisztikus jelképe.
  
  5. 2006. május 6. szombat, 18h
  
  GLAUBER ROCHA: Deus E o Diabo na Terra do Sol / Isten és Ördög a Nap földjén
  Fekete-fehér brazil, portugál nyelven, angol felirattal, 125 perc, 1964
  R.: Glauber Rocha. Sz.: Maurício do Valle, Geraldo del Rey, Yoná Magalhăes, Othon Bastos, Lidio Silva.
  + Heitor Villa-Lobos, Glauber Rocha és A halál Antoniója dokumentumok!
  
  A fiatalon, alig 42 éves korában, 1981-ben Rio de Janeiróban elhunyt Glauber Rocháról nyilatkozta Michelangelo Antonioni: minden jelenete olyan lecke, amelyben a modern mozit mutatja meg. Ma a Tempo Glauber gyűjtemény gondozza a nagy rendező (minden idők legnagyobb brazil rendezője), a brazil filmet megújító avantgárd mozgalom, a Cinema Nôvo alapítójának hagyatékát: filmes dokumentumokat, verseket, kiadatlan könyveket, színpadi műveket, meg nem filmesített forgatókönyveket, rajzokat. A Deus E o Diabo na Terra do Sol a pályáját kísérleti- és dokumentumfilmesként kezdő Rocha második nagyjátékfilmje szimbolikus-pszichedelikus eposz Bahíáról.
  Brazília legfőbb és komplex problémahalmazának fantasztikus szintézise, ahol vallás, hit, erőszak, bűn, háború és a gazdasági katasztrófa, a mindennapi nyomor, mítosz és dogma feszül egymásnak, akárcsak ma, negyven évvel később. Mint Rocha számos más kultikus munkája, a Deus E o Diabo sodró erejű, festői képsoraival, rendkívüli színészi alakításaival, összetett, több helyütt költői-balladisztikus narrációjával, Sérgio Ricardo, Heitor Villa-Lobos és Rocha zenéjével-dalszövegeivel, mitikus szenvedés- és banditatörténetével a filmtörténet klasszikus mesterművei közé tartozik.
  Nem elhanyagolható az sem, hogy a néhány későbbi Rocha-filmben szereplő karizmatikus karakter, Antonio das Mortes, vagyis A halál Antoniója (Maurício do Valle játssza), aki Jodorowsky El Topójának is egyik előképe volt, itt lép először színre. A Deus E o Diabót a rendező 25-26 éves kora között forgatta.

  6. 2006. május 20. szombat, 18h
  
  GUALTIERO JACOPETTI FRANCO PROSPERI: Addio Zio Tom / Isten veled, Tamás bátya!
  Színes olasz, olasz nyelven angol felirattal, rendezői változat, 136 perc, 1971
  R.: Gualtiero Jacopetti Franco Prosperi.
  + egy fennmaradt 8 mm-es filmdokumentum a forgatásról, az akkori produkciós menedzser, Giampaolo Lomi audiokommentárjával, és részletek David Gregory 2003-ban Gualtiero Jacopettiről és Franco Prosperiről készített filmjéből! (kb. 45 perc).
  
  Több évtizede már annak, hogy a Mondo Cane / Kutya világ-filmek forradalmasították a dokumentumfilmezés, a hírműsorok és a média világát. 1962 óta Gualtiero Jacopetti és Franco Prosperi újságírókból lett konceptuális művészek jóvoltából tudjuk, hogy a legtöbb dokumentumanyagot megrendezik számunkra a különböző reality-tévécsatornákon, s hogy az első valóságshow megteremtése is a két olasz filmesnek köszönhető. Sajnálatos, hogy a Mondo-filmeknek rossz hírük van, de csak azok számára, akik még nem látták az olasz rendezők munkáit és csak a többi gyomorforgató vagy primitív utánzatot ismerik, kezdve a Mondo Bizarrótól (1966) a Shocking Asia, Part I / Sokkoló Ázsia, I. részig (1974). 2003 óta azonban az ún. shockumentarizmust megalapító rendezők eredeti munkái korlátozott (és számozott) példányszámban az USA-ban megjelentetett DVD-sorozat formájában újra megtekinthetőek a kivételes és elhallgatott művészeti teljesítmények iránt fogékony és nyitott szellemű közönség számára.
  Filmjeik katartikus és brutális erővel mutatják be a különböző kultúrák természetesen bizarr valós vagy kitalált rituáléit és történéseit, amelyet provokatív-költői narrációval tesznek számunkra felejthetetlenné. Ahogy Róheim Géza nyomán megfogalmazhatjuk, a kultúráknak, mint csoportokban kiélt neurózisoknak a bemutatására tesznek hatásos kísérletet. A fekete kontinens pusztulását grandiózus és apokaliptikus vízióban láttató Africa Addio / Isten veled, Afrika! (1966) után, mintegy azzal összhangban készült Addio Zio Tom az amerikai néger rabszolgatartás és a rasszizmus, a polgárjogi mozgalmak fenoménjein keresztül az elállatiasodott, kegyetlen ember kiábrándító természetrajzát adja a témát brilliáns filmes eszközökkel feldolgozva. Az Addio Zio Tom lenyűgözően megrendezett, sokkoló utazás a pokolba, a Jacopetti-Prosperi páros egyik mesterműve, amely újszerű és ravasz jelenetekkel van tele (az egyik ilyen az ál-dokumentumfilmesek időutazása a régmúltba, bemutatandó a Tamás bátya-korabeli rabszolgaságot), s amely az elveszettnek hitt kapocs a Mondo Cane-jelenség és az olasz kannibálfilmek (leginkább az 1980-as kvázidoku Cannibal Holocaust) között is.

  7. 2006. június 3. szombat, 18h
  KARIM HUSSAIN: Subconscious Cruelty / Tudatalatti erőszak
  Színes kanadai, angol nyelven, 80 perc, 1999
  R.: Karim Hussain. Sz.: Brea Asher, Ivaylo Founev, Eric Pettigrew, Christopher Piggins.
  MITCH DAVIS: Divided Into Zero / Nullára osztás
  Színes kanadai, angol nyelven, 34 perc, 1999
  R.: Mitch Davis. O.: Karim Hussain. Sz.: Philippe Daoust, Max Firatli, Griffith Brewer.
  JULIEN FONFRČDE KARIM HUSSAIN: La Derničre Voix / Az utolsó hang
  Színes kanadai, francia nyelven angol felirattal, 13 perc, 2002
  R.: Julien Fonfrčde Karim Hussain. Sz.: Lexei Bacci, Nathalie Fortune, Adrien Lacroix.
  + Karim Hussain és Mitch Davis meglepetésfilm-mix és meta-dokumentumfilmek a Subconscious Crueltyről valamint a Divided Into Zeróról! (kb. 80 perc)
  
  Az Infliction Films független québeci szervezet. Mitch Davis és Karim Hussain művészeti vállalkozása azért jött létre, hogy különleges aurájú, lassú és sokkoló, ön- és köz-cenzúramentes filmjeiket létrehozhassák és a világ különböző underground-, arthouse- és horrorfilm fesztiváljain bemutathassák. A Subconscious Cruelty a többek között Dario Argentótól, Mario Bavától, David Cronenbergtől, Alexandro Jodorowskytól, Ken Russelltől, David Lynch-től tanult Karim Hussain szimbolikus, tryptichon-szerkezetben (Human Larvae Emberi lárva, Ovarian Eyeball Ovárium-szemgolyó, Right Brain/Martyrdom Jobb félteke/Mártíromság) elbeszélt rémálomszerű, retro-akcionista mélyutazása a személyesen át a kollektív tudattalanig, a legbelsőbb, beteg vágyakig, olyan sokkoló traumákig, amelyeknek az átélése segíthet átlépni azon a spirituális tükörajtón, amelyik talán képes úgy megmutatni a valóságot, hogy egyszer szembesülni tudjunk vele.
  Szimbolikus-festői, szürreális-pszichedelikus, szexuális-poétikus álomút a Subconscious Cruelty, akárcsak Mitch Davis Divided Into Zerója (amelyet egyik kritikusa Artaud-horrornak nevezett), ahol a zenére komponált erős, néma jelenetek képsorai atmoszférikusan mutatják meg az öreg pedofil gyilkos sokrétegű, belső univerzumát. A La Derničre Voix pedig már Hussain újabb műveibe enged betekintést, azok közé, amelyek Tarkovszkij Stalkere és egy fantasztikus, csendesen apokaliptikus, cyber-becketti, rozsdásodó fém-, romhalmaz-, és az állandó eső világban játszódnak. A filmeket szervesen egészítik ki a humoros-abszurd, meghökkentő és rendkívül szórakoztató meta-dokumentumfilmek, mintegy demonstrálva Hussain és alkotótársai többdimenziós művészetének egyik lehetséges olvasatát, amelynek metafora-vonalára a Subconscioust, mint konceptuális művet felfűzhetjük: jobb és bal agyféltekénk nagyon különbözik egymástól, mint értelem és érzelem, mint két külön, egymást kioltó-leromboló szféra, mint állatias és emberien tökéletlen princípiumának szembenállása ennek megértése, és a Logika Úr dominanciája ellen való szegülés lehet ennek a bensőnk mélyére tett acid-horror utazásnak legfőbb hajtóereje.

  8. 2006. június 17. szombat, 18h
  
  WILLIAM KLEIN: Mr. Freedom
  Színes francia, angol nyelven, 95 perc, 1969
  R.: William Klein. Sz.: John Abbey, Delphine Seyrig, Donald Pleasance, Serge Gainsburg, Philippe Noiret, Sami Frey.
  MATTHEW BARNEY: Cremaster 3 The Order / Cremaster 3 A Rend
  Színes USA, 31 perc, filmváltozat, 2002
  R.: Matthew Barney. Sz.: Matthew Barney, Richard Serra, Aime Mullins.
  + Cremaster Cycle-extrák: a ciklus előzetese, a Cremaster 3 DVD-nek a szinteket interaktívan bemutató változatának rövid demonstrációja! (kb. 30 perc)
  
  
  Szubverzív, humoros, őrült és szatírikus mozi William Klein második nagyjátékfilmje, a Mr. Freedom, amelyet csupán néhány évvel ezelőtt rekonstruáltak Franciaországban. Az amerikai (leginkább fegyverrel és idióta frázisokkal) szabadságosztó szuperhős-szuperügynök-szupersportoló, Mr. Freedom miközben megküzd a sárkány küllemű kínaemberrel és a nagy vörös (ruhás) muzsikemberrel, mindent elveszít hiába jelenik meg neki Krisztus a párizsi metróban.
  A film nem csupán a hidegháborús korszak egyik legeredetibb parabolája, de miként minden kultuszfilm saját korából kilépve, a Mr. Freedom legtöbb jelenete ma, évtizedek múltán is kísértetiesen pontos (és görbe) tükröt tart a világ leghatalmasabb rendőrállama elé.
  A LFK tavaszi sorozatának utolsó filmje a Mr. Freedom közösségi politikai szatírája után a Cremaster 3, Matthew Barney szimbolikus-mazonikus identitásalkotó, artisztikus munkája, amelyre, mint minden más művére jellemző a megpróbáltatások különböző formája, bonyolult feladatok megoldása, ami valamiféle megváltásszerű/továbblépésszerű eredményhez vezet.
  Matthew Barney a kilencvenes évek jelentős videoművésze, akinek munkáit számos film- és videofesztiválon, a New York-i Filmfórumon, tévékben mutatták be. Több kiállítása volt, melyekben a falra szerelt monitorok (melyeken a film volt látható), különböző, a filmmel kapcsolatos szobrászati installációk, a filmből kinyomtatott printerek, fotók társaságában voltak kiállítva [] Munkái közös jellemzője, hogy a címek, szereplők, kiállított tárgyak, a film kellékei és díszletei orvosi vagy sporttal kapcsolatos személyek, dolgok. Ez oda vezethető vissza, hogy Barney atléta volt és orvosi egyetemen tanult. A sport- és orvosi dolgokból származó személyes jegyei, emblematikus formái, melyek jellegzetes motívumokat kötnek csokorba, és ezáltal a művész személye egyértelműen felismerhető, a magánmitológia jegyei, mely a transzavantgarde hagyománya Barney művészetében. Így ezáltal is tovább él az a [] magatartásforma, miszerint a művész identitását többé nem a közösségben, hanem az [] egyéni sorsban keresi.
  Barney-t sokan bírálják történeteinek nehéz felfejthetősége miatt, de művei valójában alapkérdéseket taglalnak, mint születés-újjászületés, szenvedés általi megtisztulás, a fejlődés lehetősége stb. [] Tudatosan kölcsönöz más hasonló korszakok, például a rokokó, a manierizmus stílustárából. Egyfajta irónia, távolságtartás is érzékelhető művein, például a címek után számokat biggyeszt: Cremaster 4-1-5, aminek egyrészt degradáló hatása van, másrészt »korhűnek« hat. A Cremaster-sorozat részei összefüggenek, de külön-külön is értelmezhetők. A CR. 4 a nemek közötti állapotot, a CR. 1 a nőiség kérdését, a CR. 5 pedig a férfiasság kérdését kutatja. Barney művészetét a pszicho-szexuális performance-művészet megjelöléssel illetik, mivel művei fő témája a nemiség, mint a nemek kialakulása és fejlődése, nemek közötti állapot. (Prakter Marianna cikkéből, Szellemkép 2000/3.)
  
   Egyre jobban vonz a narratíva. És ennek is a megkönnyebbüléshez, a felszabaduláshoz lehet köze. Sokkal jobban érdekel az, hogy elmeséljek egy történetet, mint hogy csináljak egy szobrot. De azért még mindig szobrászkodom, sőt a videódarabjaimat is szobroknak tartom. Ám kétségtelen, hogy minden egyes munkámmal közelebb kerülök az elbeszélő művészethez. [] A heretartó izom (cremaster) számomra az akaratot jelenti ezekben a történetekben. Ez csupán eszköz, szimbólum a narratívában, amennyiben a történet résztvevői és konfliktusai felfoghatók az izom összehúzódásaként és tágulásaként. (Horányi Attila Matthew Barney-val készített interjújából, Filmvilág 1997/5.)
  Matthew Barney a Cremaster 3-at a New York-i Guggenheim Múzeumban forgatta.
  
  
  Sorozatszerkesztő-előadó: Sőrés Zsolt
  
  A filmek többsége a nyugalom megzavarására alkalmas, felkavaró jeleneteket tartalmaz, ezért az előadásokat mindenki csak a saját felelősségére látogathatja! Csak 18 éven felülieknek!
  
  A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A filmeket DVD-ről vetítjük.
  
  A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
  
  A BELÉPÉS INGYENES!
  
  Helyszín:
  LUMÚ
  LUDWIG MÚZEUM KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM
  MŰVÉSZETEK PALOTÁJA
  1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
  Előadóterem, 1. emelet
  Tel.: (06-1) 555-3444
  Fax: (06-1) 555-3458
  LFK info: sores@iti.mta.hu



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Ludwig Museum

 programajánló: 
2022. november 26.
Ritkaságok csendülnek fel Mészáros Zsolt Máté: Liszt összes orgonaműve c. sorozatának következő koncertjén
2022. november 27.
MTV Headbangers Ball: Vio-Lence, Xentrix, Whiplash, Artillery a Barba Negra Blue Stage-en
2022. november 28.
Nazareth koncert novemberben az A38-on (A38 Hajó - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
A mi Kodályunk 2. rész - Psalmus Hungaricus
A Külön falka nyerte idén az Art Mozi Egyesület díját
Díjnyertes filmekkel, új magyar alkotásokkal és egy felújított klasszikussal érkezik az artmozik napja
Hazánkba is megérkezik az Ennio Morriconéról szóló dokumentumfilm!
Fesztiváldíjas filmeket hoz a 20. Olasz Filmfesztivál - A MittelCinemaFest
Mától országosan 74 moziban látható a Toldi, a mozifilm
Közeleg a hatodik Szlovén Filmnapok
Egy hónap múlva szlovén filmnapok
Különleges közönségtalálkozók kísérik a Magasságok és mélységek című filmet
 kiemelt 
December 20-án érkezik a Nightwish a Sportarénába
  
Javában zajlik már a Nightwish európai turnéja: a nyugat-európai fellépések után december 20-án érkezik a Papp László Budapest Sportarénába a finn zenekar

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity a Barba Negra Red Stage-en
Nazareth koncert novemberben az A38-on
MTV Headbangers Ball: Vio-Lence, Xentrix, Whiplash, Artillery a Barba Negra Blue Stage-en
Budapesten koncertezik Alice Cooper, Johnny Depp, Joe Perry, Tommy Henriksen
 friss hozzászólások 

Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 beyond the bridge    való világ    balaton    master boot record    leprous    teräsbetoni    veszprém    brutality will prevail    jambalaya    how to destroy angels    structures (can)    nevermore    Éjfény    sorsügynökség    antimatter    good knives    magyar rádió gyermekkórus    győri andrea éva    steven spielberg    overload    social suicide    nuclear assault    tükrös    hungarica    super 8  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!