szerző: troppauerÖrdögűzés Emily Rose Üdvéért Hazai bemutató: 2005. november 24.
Megint egy olyan cím, amire ember nem tudja, hogy kik fognak majd ráizgulni, ráadásul egy csipetnyit félrevezet is úgy hiszem.
Van itt (vagy lesz, mindegy) természetesen egy a Gonosz Nagyon Nagy Őt - űzés nyilvánvalóan, de ellentétben a c által sugalmazottal - ezúttal nem egy Ördögűző hathatvanhatot talál, aki ezt a filmet választja, hanem egy érdekes kis hibridet.
A besorolása szerint ezt az Emily Rose valamit horrorként kellene néznünk, de ehelyett elsőre mégis inkább a Tucat Dühös Ember ugrik be, mint viszonyítási pont. Mivel a filmidő nagyobbik részét inkább ez az - az óta a tizenkettő men óta főleg - általában csak tárgyalóteremi drámának nevezett stíl foglalja le, és mert annak az ominózus exorcistnak a bemutatására igazából emiatt viszonylag elég kevés jutott.
De most ez fájjon inkább csak a megtévesztett, főleg a horroritás ígéretére beindulóknak. Mert a látottak alapján ez bizony nem az ő filmjük. Hiába vörösödnek néha a szemek, mutál be rondán a kislány hang, facsarodik egyszerkétszer a megszállt test, (meg persze van még egyéb néhány ilyesmikor szokásos extrázás), de például a Grimmben ezeknél sokkal csúnyábbak is voltak. Persze biztosan csak azért, mert az egy mesefilm. Ez meg itt megtörtént eset alapján íródott, készítődött bár gondolom, amikor ezt kiírták a legelejére, akkor azért elsősorban a tárgyalásra és a befejezésre gondoltak, nem pedig a bevezetésre. Aszerint ugyanis ezt az Emily Roset megszállta minimum hat ördög, és erre fel Ő meg ezeket a fent említett tüneteket kezdte el mutogatni. Orvosok is kezelték rövid ideig emiatt a - szerintük - elmebaj miatt, de aztán, mivel ezek a világi segítségek nem igazán működtek, a szülők felkeresték a helyi plébánost, hogy nézzen már oda, hogy mi a ló lett a leányukkal. Az egyházfi pedig - gondolom indíttatásából adódóan - egyből felfedezte Benne ezt a bizonyos féltizenkettő gonoszot, és el is határozta, hogy Ő majd a hagyományos - és egy majdani filmben ráadásul eléggé látványos - kissé tudománytalan, viszont az egyháza által régóta jól beváltnak gondolt devil-hajtó módszerekkel fogja kiűzni a kis testéből ezeket a lucifereket. Sajnos az elhatározást elhalálozás követte, mivel közben a címszerepelőnek valahogy nem sikerült túlélnie a szer tartását. Na, erre föl perelődött be aztán az atya, erre föl tárgyalnak a filmben a végig, de szerintem igazából akkorra sem annyira megnyugtatóan sikerül kideríteni - megfejteni, hogy akkor most ki is a hülye. Az, aki elhiszi, hogy valóban létezik ez a pokolbéli csúnyaság, vagy az, aki nem nagyon.
Materialista pistaként feltételezve, hogy valószínűleg azért inkább nincsen ilyen emberbe ördög, minthogy van, elég érdekes véget ér a történet. A papnak megengedik, hogy de igen létezik, viszont némileg azért el is ítélik, hogy hátha de mégsem.
Talán nem veszejtettem el ezzel az infóval a film élvezeti értékét amúgy meg szerintem a kevésbé a rémmozik, inkább a bíróságos zsáner rajongói nagyjából azért megtalálhatják ezzel a darabbal is számításaikat. Feltételezve persze, hogy Őket meg nem riasztják majd el azok a - nem olyan durva, de néhol mégis azért kicsikét ijesztegetős - bemutatásai ennek az állítólag megszállásnak.
Otthonában például úgy tudni ügyesen eltáncolt a film ennek a borotvának az élén, kis pénzből (alig ismert szereplőkkel és rendezővel) sikerült jó nagy kasszát csinálnia, úgyhogy van esélye, hogy nálunk is beleférjen a szórásba. Egy töltényt nyugodtan elpazarolhat erre az űzésre az ilyen csúfondáriumokban hívő, de akár még a nem az is..
10:22
