lemezajánló [promo]  2005. szeptember 24. szombat   10:31

nincsen hozzászólás

  Igen prózai címmel sikerült ellátni az Anselmo Crew legújabb korongját, de hát miért is dobálóznának valami hangzatos maszlaggal, mikor ez a három szó tökéletesen jellemzi a lemezt: sem többet, sem kevesebbet nem tesz, mint bemutatja, hogy merre indul az Anselmo Crew a Passport Bitte után. A kérdést nem könnyű megválaszolni, de azért megpróbálkoznék vele: a nagylemezhez hasonlóan mennek ők minden lehetséges irányba, de határozottabban.
  Magyarul megint nem válogatnak az innen, onnan, sőt, még amonnan is érkező zenei hatások közül, de most már egy sokkal markánsabb, sajátosabb dalokká formálták ezt a három plusz egy szerzeményt. Ezt szokás letisztultságnak nevezni, és ilyenkor illik egy zenekar éretté válásáról szónokolni.
  
  Ezt érzem az első My Townban is, amely rokon az előző, útleveles korong nyitódalával, itt is sound bite intróval indul a nóta, és ez is slágeres, karibi dallamokat rejt. A nagy különbség csak az, hogy itt Kuba helyett Jamaikáé a főszerep. Csakhogy még ebbe a mértani pontossággal belőhető ska ütemű melódiába is sikerült némi arab felhangot is keverni, majd egy kis reggae, finom scratchelés, és Király Martina képzett hangja dobja még följebb a számot.
  Az említett intró nélkül vesz lendületet az El Boga új verziója, amely nem változott meg különösebben, valamiért mégis erősebbnek vélem ezt a változatot. Az mondjuk tény, hogy a kongák mintha besűrűsödtek volna a kubai zene alatt, és a rap is izmosabb lett némileg. Befejezése módosult csak igazán, latinosan csendesül el, és természetesen nem folyik bele a Babylon folyó dubjába.
  
  Az Im Runnin Amok követi egy funk riffel, ami szépen fel is oldódik a kicsit drum and bass-es zakatolásban, és a kapkodós, mégis megjegyezhető refrénben. A csúcsot azonban a tekintélyes mennyiségű ragga betét, és az elegáns ívű dallam, és a rövidke trombitaszóló jelenti.
  Az utolsó tétel a Your Call, amely felépítése alapján a Going Out Of My Head (szintén Passport Bitte dal) testvére. Vagyis gengszter hangulatú jazzes muzsikát felváltja az ezúttal a kedvesnek beszóló rap, de hasonlóan jár el az emelkedett, swinges kórus is. Jó nóta, de az igazi akkor lesz, ha a kettes nagylemezt zárja majd le.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: