lemezajánló [nagylemez] 2005. május 1. vasárnap 13:50
nincsen hozzászólás
szerző: H.L.KAOS : Hello Stranger !K7
DJ Kaos a Terranova alapítója és a Ghost Cauldron project kezdeményezője egyéni elképzeléseinek kinyilatkoztatására tett egy igen merész kísérletet. Ezzel a koronggal valami perverz módon meztelenítette le zenéjét.
Nem egy tipikus DJ-album, értékei a retrospektivitásában rejlenek és abban, hogy bizonyos klisék, a főáramlatok által diktált megoldások kirekesztődtek. De ettől nem feltétlenül lesz egy album jó. Véleményem szerint viszonylag egyszerű, helyenként kissé/nagyon kiforratlan dallamok, énektémák köré felépített zenéről van szó, melynek laza struktúráltsága néha már-már széteső. Vannak olyan tudatállapotok, amelyekben ez a zene befogadható, és kényelmesebb is, ha a zene nem lépi át a zaklatottság határát, de ezekben a hangulatokban is van ami túl bárgyúnak tűnik és a Hello Stranger lemez bizonyos pillanataiban belelóg ebbe a szférába.
Az első track (Lessons In Love) egy a 70-es évek disco-korszakát idéző szerzemény, melynek alapötlete nem rossz, de valahogy nem válik kompozícióvá. Erlend Oye orgánumából talán többet is ki lehetett volna hozni. A használt effektek megválasztása a szám elején még rendben van, de a közepétől elnagyolt és banális.
A Feel Like I Feel (Sing Along) Matt B. Safer-rel funky-ízű, jó kis énektémákkal, amelyek viszont kellemetlenül előtérbe tolakodnak, mintha azt a célt szolgálnák, hogy a hallgatóban a zenéhez kapcsolódó hiányérzetet palástolják, pedig egy kis idő- és energiaráfordítással sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a zenéből.
Now And Forever címmel kellemes funk-gitárjával elevenebbnek tűnik, de ezeket a témákat is lehetett volna tovább bontogatni. Ahogy egyre több hangszer szólal meg, egyre nagyobb panorámája lesz ennek a számnak, de Kaos itt is lehetett volna nagyobb kísérletezőbb. A múltidézés picit itt is a dal béklyójává vált. Egyszerűsége ellenére ötletes a gitártéma. Talán ez az album egyik legerősebb pontja.
Drámaibb, hátborzongatóbb hangulatot kölcsönöznek a My Reputation-nek az elején felhasznált hangminták, de ezt a számot sikerül nagyon elbénázni, és a visszahozott kezdés nem hozza vissza a bíztató kezdést. Aminek örvénylenie kellene ebben a számban, az csak vergődik.
A Jason Friedman (The Boggs) közreműködésével előadott szerzemény is igen egyhangúnak mondható. Szerintem pontosan olyan alapötletről van szó, amely minél tovább van színezve, annál jobban előtör belőle a lényege és kár beleerőszakolni a minimál-szellemiségbe.
A hatodik számnak nem ártott volna egy kis modernizálás. Szerencsésebb lett volna pörgősebbre venni, merészebb effektezéssel megfejelni, a flange-t durvábban használni, széttorzítani. Bár így minden bizonnyal nem illeszkedett volna ehhez a vissza-a-gyökerekhez koncepcióhoz, de mint arra több ízben is kitértem, van néhány olyan ötlet, amelyet megerőszakol ez a mindenekfeletti képzet.
Juices címmel egy kellemes elektro-funk téma hallható, az énektémák is a helyükön vannak, de a hangszerelésen lehetne változtati. Mindazonáltal ebbe a számba bele tudtam feledkezni. Ebben a számban ütközik ki leginkább az, hogy a hangzás túlzottan is steril.
Az utolsó előtti (Bang The Box) szám egy egyszerű témából egymásra építkező mozzanatokból áll össze, de azért nem eléggé. Túlzottan egysíkú a hangzás, talán kevésbé lineáris a kompozíció, de mintha nem lenne vége, pontosabban kifullad a szerzemény, mielőtt kiteljesedhetne.
A befejező track teljesen más hangulatú (hammond-orgona és akkordbontás gitáron), mint az eddigiek, de ha lehet, ez még befejezetlenebb, mint elődje.
Mindent egybevetve egy olyan albummal van dolgunk melyeken vannak jó ötletek, de kidolgozatlanok, a hangzás igencsak mesterkélt és egysíkú. Több figyelemmel egy igényes retro-cucc lehetett volna Talán a következő lemez alkalmával már érettebb produkcióval áll elő Kaos.
13:50
