beszámoló [koncert] 2025. december 3. szerda 08:12
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaEnergikus melankólia - Deafheaven, Portrayal of Guilt, Zeruel 2025. november 16., Budapest, Dürer Kert
Az amerikai Deafheaven népszerűsége vitathatatlan, a Dürer Kert nagytermében egy telt házas koncertet adott a legutóbb bő hat évvel ezelőtt hazánkban fellépő blackgaze stílusban alkotó zenekar. Valószínűleg ebben szerepet játszott az idén megjelent kiváló új lemez is, de minden bizonnyal enélkül is kimagasló érdeklődésre tartott volna számot az esemény. A zenekar pedig meghálálta a kiemelkedő figyelmet és egy kiváló produkcióval kápráztatta el a közönséget.
Előttük azonban még két banda is szórakoztatta a jelenlévőket. Elsőként a szintén amerikai Zeruel lépett fel. Az eddig egy Awakening című kislemezt és pár számot kiadó trió az ambient/post-rock/shoegaze stílusokból építi fel többnyire nyugodt, kellemes muzsikáját. A rasztás hajú Braydon Hill gitáros/énekes által vezetett zenekar nagyon visszafogottan prezentálta az érzelmes zenéjét, hamar elillant a rendelkezésükre álló fél óra.
A Portrayal of Guilt már sokkal agresszívebb, kaotikusabb formájában tárta a hallgatóság elé a hangjegyekbe foglalt gondolatait. A 2017-ben alakult texasi trió eddig négy lemezt adott ki, amelyekben a kíméletlen black metal mellett bőven vannak post-hardcore hatások. Matt King gitáros/vokalista vezetésével egy igen masszív 40 perces élménnyel ajándékozták meg a jelenlévőket, már ha a nyomasztó hangulatú zene és a hozzá tökéletesen passzoló rémálomszerű víziókkal kísértő háttérvetítés annak tekinthető. A faágakból álló szörnyeteg és a fiatal hölgy frigyéből megfogant földönkívüli embrió mozgóképei alatt főleg a beszédes című Devil Music és a Christfucker lemez zöngéi dörrentek meg. A 13 dalos program után azt biztosan meg lehetett állapítani, hogy hatásos és profi volt a produkció, azonban hogy mennyire volt kellemes vagy inkább felkavaró, az már a befogadón múlott.
A Deafheaven-re színültig telt a Dürer Kert nagyterme, láthatóan a hazai rajongók már nagyon ki voltak éhezve a blackgaze stílus fő helytartójának előadására. A tüskés black metal-t az érzelmes shoegaze-el vegyítő bandát hipszter black metalnak is címkézik, a lényegen azonban nem változtat az elnevezés, a Deafheaven egy érzelmeket felszabadító, modern zenei formavilágban alkotó, nagyon tehetséges banda. Az idén megjelent Lonely People With Power igazolja a kiemelkedő minőséget és kompozíciós készséget, amelyre bizonyítékul szolgált az aktuális albumról nyolc tételt felvonultató előadás sikere. Amilyen energiával robbantak be a muzsikusok, és zenélték végig az egész koncertet, az nem igazán megszokott ebben a stílusban. George Clarke vokalista úgy pattogott és ugrálta végig a fellépést, mintha végtelen adrenalin (vagy valamilyen más vegyület) dolgozna az ereiben. Tökéletesen hozta az egyedi, elkínzott károgó vokálját, és szuggesztív megjelenésével uralta a színpadot. A többi négy muzsikus is tökéletesen teljesített, Kerry McCoy és a Shiv Mehrát helyettesítő Ian Waters gitárosok, Chris Johnson basszer és Daniel Tracy dobos szintén maximálisan odatették magukat, folyamatosan mozogtak és perfektül prezentálták a kiváló szerzeményeket. Az új album nótái mellett még a Sunbather képviseltette magát a címadóval és az elmaradhatatlan Dream House-al, valamint a New Bermuda került megidézésre a Brought to the Water-el. A bőven kielégítő műsoridejű, másfél órás program hangzása az első pár számnál még kereste magát, aztán sikerült egy abszolút korrekt színvonalra belőni a megszólalást, így semmi sem akadályozhatta a műélvezetet. Vagyis maximum a beindult dühöngőben néhány magáról megfeledkező félmeztelen harcos agresszív viselkedése; persze le lehet vezetni a feszültséget, de nem a megjelent érdeklődők többségének kárára kéne őrjöngve tombolni, lökdösni a telt házban nyomorgó embertömeget. No de ettől az apróbb kellemetlenségtől eltekintve egy fölényes formában lévő Deafheaven fellépésnek lehettünk tanúi, a banda mindent beleadott az előadásba, átszellemülten prezentálták a főleg friss szerzeményekre épülő programjukat. Várjuk őket vissza, remélhetőleg tudják majd tartani ezt az elsöprő lendületet, aminek ezen az estén részesei lehettünk.