beszámoló [koncert]  2025. november 4. kedd   09:30

nincsen hozzászólás

  Az Enter Shikari koncertjével szemezgettem már pár éve, mert Rou Reynolds-ék szép lassan egész komoly tényezővé váltak a zenei színtéren, meg a koncertteljesítményükről is mindig jókat hallottam. Bár alapvetően a keményebb műfajokat szeretem, a brit csapat életművében is vannak olyan tételek, amelyek bejönnek nekem – szóval miért is ne nézzük meg, hogy szólnak élőben?
  A Dürer Kert ideális helyszín az ilyen post-hardcore, alternatív zenékhez, természetesen lehetett számítani rá, hogy komoly létszám fog összegyűlni a brit csapatra, akik az utóbbi időkben 1-2 évente biztosan útba ejtik hazánkat.
  
  Előttük azonban a DeathbyRomy kapta meg a színpadot. Romy Flores, aki köré szerveződik a projekt (ő van jelen, mint énekes, egy cuki ázsiai kiscsaj a basszusgitáros, a gitár/vokált szintén egy hölgy biztosítja, csak a dobosuk férfi), egy igencsak alternatív fazon. Fogalmazzunk úgy, a hölgy úgy néz ki, mint egy nagyon durva drogos buli másnap reggele. Biztos vagyok benne, hogy az egész zenei projekt egyfajta terápia neki, amit egyébként maga is vall, hiszen a színpadon is többször elmondta, hogy a zene és a közönség áradó szeretete az, ami élteti őt.
  Zeneileg amolyan rockos vonásokat inkább csak nyomokban lehetett felfedezni, inkább elszállós, elektronikus, sokszor dob és basszus alapú hangfelhő szólt a hangfalakból, amire Romy hol dallamosabban, hol hisztérikusan énekelt és vonaglott a színpadon. Volt persze egy erős erotikus kisugárzása az egésznek (a gazella alkatú Romy se öltözött be túlságosan téliesen, fogalmazzunk úgy...), de nem volt annyira hatásvadász, mint amennyire lehetett volna. Ezekkel az elektronikus ritmusokkal, a vad színpadi előadással és Romy szeretetteljes hozzáállásával a közönség felé sokakat megnyertek maguknak. Noha hallgatni biztosan nem fogom, mindenképpen a pozitív kicsengésű érdekesség kategóriába soroltam be őket.
  
  Az Enter Shikari már rutinos banda, bár 2003-ban alakultak, ma már bizony ők is több, mint 20 éve nyomják. Hét lemezt termeltek ki, ezekről válogattak ma. Ők sem sorolhatók be a rock, metal, hardcore kategóriába, sokkal több elektronikus, prüntyögős elem van náluk és inkább a post-hardcore, post-valami eléggé definiálatlan hangzásvilága dominál esetükben. Voltak persze nekik is időszakaik, a debütáló Take The Skies például egyértelműen keményebb hangzású szellemben fogant – gondolom nem kell ecsetelnem, hogy leginkább ezeket a dalokat vártam a koncerten.
  A brit csapatnak 2023-ban jelent meg a legutolsó, A Kiss For The Whole World című lemeze, de ettől függetlenül egészen arányosan szemezgettek az életművükből, nem csak az újabb dalokra koncentráltak.
  
  Azért az hamar kiderült számomra (nem voltam még a koncertjükön, meg a nótáikat sem hallgatom éjjel-nappal), hogy főleg elektronikus zene ez, mintsem hogy a keményebb riffek, dobtémák domináljanak – inkább amolyan bulis, ugrálós, olykor táncolós hangulatot teremtenek az Enter Shikari számai.
  Ennek megfelelően a közönség könnyen ráhangolódott a koncerthangulatra, a túlmozgásos énekes, Rou Reynolds pedig még több aktivitásra sarkallta a rajongókat. Ő tényleg minden szegletét belakta a színpadnak, valódi frontemberként űzte-hajtotta a csapatot. Énekteljesítménye is kifejezetten rendben volt, a dallamok lemezminőségben törtek elő a torkából.
  
  Amolyan másodlagos frontember volt Chris Batten basszer, aki húros hangszere mellett egyéb elektronikus felszerelésekkel is bolondította a hangzást. Ő is sokat kontaktált a közönséggel, olyannyira, hogy még a küzdőtérre is lejött az egyik szám alatt, bele a circle pit közepébe. Azért alapvetően nem a hardcore/metalcore vonalról ismert mozgáskultúrák voltak az elsődlegesek a nézőtéren, ahogy említettem, inkább elektronikus zenei szórakoztatás volt az Enter Shikari koncertje, mintsem más.
  A legtöbb szám szintén ezt a hangulatot célozta, voltak közismertebb és ritkább dalok egyaránt. The Dreamer´s Hotel, Anaesthetist, Live Outside, satellites, The Great Unknown, Juggernauts. Arguing With Thermometers, The Void Stares Back, Sssnakepit – ezek nem ritkaságok tőlük, de mondjuk a Jailbreak Rou elmondása szerint nálunk került először elő ezen a turnén.
  
  Ahogy említettem, én igazán a legkorábbi időszakuk felidézését vártam, innen a Mothership és az ultimate sláger Sorry, You´re Not A Winner hangzott el. Utóbbi pörgette fel legjobban a hangulatot ezen az estén, ezt talán mondanom se kell. Az viszont csalódás volt, hogy nem eredeti formátumban játszották el a dalt, hanem ezt is a szokottnál több elektronikával fűszerezték. Még Rory Clewlow gitárhangzása se horzsolt annyira, amennyire kellett volna (ez az egész estére igaz volt). Szóval ha van is esetleg „szőrösebb tökű” szerzemény a repertoárjukban, még azt is sikerült valamennyire kiherélni, hogy így fogalmazzak.
  A rajongók persze megkapták, amire vágytak ezen az estén, nekem pedig eldőlt, hogy az Enter Shikari zenei világa inkább az elektronikus, vagy inkább a rock/hardcore felé billen-e. Mindenképpen egyedi hangzású csapat a színtéren, különösen Rou vezényletével élőben is képesek felpörgetni a hallgatóságot. Egy igazi jó hangulatú bulizenét hallhattunk tőlük.
  

Kulcsszavak:
  enter shikari     deathbyromy 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás