szerző: BarnaDisturbed- Nu metal fellángolás az Arénában 2025. október 6., Budapest Aréna
A Disturbed eddig egyszer járt nálunk, a 2019-es Budapest Parkos fellépésük óta pedig már bő 6 év eltelt, így ideje volt egy újabb látogatásnak. Ezúttal a Budapest Arénába érkeztek, méghozzá az idén a megjelenésének 25. évfordulóját ünneplő The Sickness debütáló albumos speciális programmal. A turnéra a hamarosan utolsó lemezét megjelentető Megadeth kísérte el őket, és ez a két banda rendesen meg is töltötte az Aréna álló és ülőhelyeit.
A Megadeth este hétkor már bele is kezdett az egy órás programjába. Dave Mustaine-ék már az elejétől kiváló hangzással szólaltak meg, és a setlistet tekintve sem bíztak semmit a véletlenre. A 11 számos program gerince a turnén változatlan, azonban pár nótát cserélgetnek benne. Így a nálunk Hangar 18-al kezdődő koncerten különlegességként az Angry Again és a Dystopia címadója hangzottak el. Persze a Rust in Peace és a Countdown to Extinction dalai váltották ki a legnagyobb üdvrivalgást a Peace Sells mellett, de az első lemezes Mechanix és a legutóbbi albumos We’ll Be Back is nagyot szóltak. A szimpla háttérkép előtt muzsikáló csapat nagyon egyben volt, Dirk Verbeuren látványos dobolása mellett öröm volt figyelni James LoMenzo basszusjátékát és az újonc Teemu Mäntysaari gitározását, szólóit is. Hamar elröppent az egy óra, és mivel Dave hamarosan lezárja a banda történetét, remélhetőleg nem felejtik majd ki Budapestet sem a búcsúturnéból, és még láthatjuk majd őket egy teljes programmal.
A Disturbed komoly látvánnyal és koncepcióval készült, a teljes The Sickness-t eljátszó első rész után egy 20 perces szünetet követően best of programot adó második felvonással vált teljessé az este. Az első részben az albumon is megtalálható sorrendben szólaltak meg a klasszikus Disturbed szerzemények, így gyorsan óriási hangulat kerekedett az olyan nótákra, mint a Voices, a The Game, a Stupify és az abszolút sláger Down With The Sickness. A színpad hátterében látványos fényfestés tette hangulatossá a dalokat, valamint szinte folyamatos piró és szikraeső kápráztatta el a nézőket. David Draiman-t a koncert kezdetén kényszerzubbonyban tolták be, az első lemezt záró The Meaning of Life előtt pedig egy villamosszékben rázták képletesen halálra, hogy onnan feltámadva rabruhákban játssza el a zenekar a számot. A végig kiválóan éneklő David mellett mindegyik muzsikus pörgött rendesen, Dan Donegan gitáros és John Moyer basszer folyamatosan ugráltak, pózoltak, Mike Wengren dobos pedig nagy energiával csépelte a dobokat. Aztán a 20 perces szünet kicsit megtörte a lendületet, de az archív felvételek után visszatérő banda a best of programmal gyorsan vissza tudta építeni a hangulatot és a lelkesedést. Még nagyobb fokozatra kapcsoltak a lángoszlopok és a The Guy nevű kabalafigurájuk órásira felfújt verziója tovább emelte a látványossági faktort. Egyedül a kivetítőt hiányoltam a színpadról, sajnos távolabbról figyelve nem lehetett minden apróságot elcsípni. Az olyan dalokkal, mint az I Will Not Break, a Ten Thousand Fists, a Bad Man, a Genesis feldolgozás Land of Confusion, vagy az Indestructible, nem lehet hibázni, a lángoló zongorán, üstdobon és akusztikus gitárral előadott Simon & Garfunkel feldolgozás The Sound Of Silence pedig még magasabb szintre emelte a hangulatot. Aztán a telefonok fényével megvilágított The Light előtt egy szülinapos rajongó és párja feljöhetett a színpadra, hogy onnan nézhesse végig, ahogy a banda eljátssza az Immortalized albumos nótát. Végül az Inside The Fire-el zárult a majd két órás fellépés, amely után senki sem távozhatott elégedetlenül. Egy erőteljes hangzással megtámogatott, energikus előadással eljátszott, látványosságokban bővelkedő, kimerítő programot kapott minden rajongó. Várjuk őket vissza, ahogy a Megadeth-et is a búcsúturnéján.