szerző: MóniPresser Gábor: A 403. billentyű 2025. október 10. MVM Dome
Az MVM Dome-ba hozta el Presser Gábor a kedvenc hangszereit, amiknek összesen 404 billentyűje van. Azért lett a címben mégis csak 403, mert eredetileg: Az utolsó billentyűnek hívta volna az estét, de azt túlságosan melankolikusnak ítélték. Én az október 10-ei főpróbán voltam ott, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel, szintén megnyitottak a közönség előtt.
Presser Gábor 77 évesen bevállalt egy dupla koncertet, ami önmagában is nagy teljesítmény. A Kossuth- és Erkel Ferenc díjas zenész, énekes, zeneszerző a magyar könnyűzenének megkerülhetetlen alakja. Több évtizedes pályája alatt játszott rockot, szerzett több musicalt és szólóban is megmutatta tehetségét.
A neve 1967-ben vált ismertté, amikor csatlakozott az Omegához. Kezdetben dalokat szerzett, de hamarosan zenészként is részt vett az együttes munkájában. Olyan legendás dalokban közreműködött, mint a Gyöngyhajú lány, Ha én szél lehetnék, 10.000 lépés vagy a Petróleumlámpa. 1971-ben megalapította a Locomotiv GT-t, amiben zeneszerzőként, billentyűsként és énekesként is meghatározó szerepet töltött be. A csapat külföldön is sokat koncertezett, ami abban az időben nagy szó volt, és széles körű népszerűséget hozott az együttesnek. Itt azonban még nem állt meg a karrierje, mert 1972-ben a színház felé fordulva megírta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, majd, 1988-ban A padlás című darabokat. 1978 óta dolgozik együtt a Vígszínházzal, amelynek zenei vezetője. Szólóban adta ki 1994-ben a Csak dalok című albumát, amit még három követett. Emellett több mint 30 filmhez szerzett zenét, és írt dalokat többek között Zoránnak, Katona Klárinak és Oláh Ibolyának is. Dalai beépültek a magyar kultúrába, és 50 év után is széles körben ismertek.
Ebből a színes pályából nem lehetett könnyű egy csokorra való dalt válogatni. Pressernek nem volt célja az önfényezés. A koncert elején elmondta, hogy a társulatában mindenki egyenrangú, ő csupán a billentyűs. Összesen tíz dalszerzőtől hozott dalokat, hogy azokat szeretetre cserélje. Ezek a gondolatok végig érezhetők is voltak. Nem akart középpontba állni, rengeteg vendéget hívott és teljes természetességgel beszélt az időskorról és a halálról is. Látszott, hogy az élete kerek, megalkotta, amit szeretett volna, és elégedett, ha bármikor távoznia kell. Gyógyszerek helyett zenél inkább, ha teheti. Színházi múltját nem is tudta volna letagadni. Az est rendezője Novák Péter volt, aki vizuálisan is megragadót alkotott. A Dome közepén egy forgószínpadon játszottak a zenekari zenészek, így mindenki viszonylag közelről láthatta őket. A kiegészítő fúvós zenekar oldalt foglalt helyet. Ki kell emelni a hangosítók munkáját, mert az ének és a zene is ragyogott. A zenészek mellett több vokalista és táncos vett részt a produkcióban.
Kis csúszással a Neked írom a dalt volt az első nóta, ami azonnal megénekeltette a közönséget. Az LGT blokkban elhangzott még a Mondd, mi lesz velem? a Mindig magasabbra, az Egy elfelejtett szó. Az Omega korszakból a 10.000 lépés. A Katona Klári által előadott klasszikus, aminek Pici bácsi a zenéjét szerezte: Mint a filmeken, dinamikusan dübörgött, Sena Dagadu előadásában. Ennek energetikáját tovább vitte Oláh Ibolya, aki Presser szerint egy csiszolhatatlan gyémánt. Kicsit meglepő módon, Vikidál Gyula, Csak a szívemet dobom eléd dalát adta elő, amihez szintén zeneszerzőként köthető az est főszereplője. Utána a koncert egyik meghatározó élményeként, a Voltam Ibojka hangzott el, ami olyan mélységet hozott, hogy elhallgatott a stadion. A csend nem tartott sokáig, mert a Ringasd el magad következett, majd az 1958-as boogie-woogie klubban. Itt narrátorként megjelent Novák Péter is, és megtelt a színpad táncosokkal, akikből kiemelkedett Vitáris Iván, hogy megkérdezze a kis kócost, hol van a mamája, és az Illés Little Richard dalában sikíttassa a lányokat.
Kicsit behúzva a kéziféket, a Valaki mondja meg után Falusi Mariann blokkja következett, aki annyira szépen énekelt, hogy nem is engedte le Presser a színpadról, és közösen adták elő a Nem adom fel-t. Utána Az ígéret földje, majd Lábas Viki következett, a Miért nem próbálod meg velem? című dallal, amit eredetileg szintén Katona Klári énekelt. Visszakanyarodva az LGT dalokhoz a Pokolba már a szép szavakkal következett, amihez már Rúzsa Magdi is becsatlakozott. Utána a későbbi korszakot egyesítő És jött a doktor című, szívhez szóló szerzemény szólt.
A Csík zenekar népzenei blokkját számtalan táncos kísérte, majd a Padlás ikonikus dalai, a Fényév távolság és az Örökké szépek is megindították a közönséget. A következő meglepetés Kovács Katitól a Rock and roller, amit ezúttal Rúzsa Magdi énekelt. Innen kanyarodtunk az Embertelen dal felé, aminek előadásánál már mindenki a színpadon volt, ami ezután kiürült, és Presser egy szál zongorával adta elő a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz című vallomását, ami egy csoda volt, és felgyújtotta a telefonok fényeit.
A visszahívással nem sokat foglalkozott, csupán elmondta, hogy neki most le kellett volna mennie a színpadról, de legyen kedves ettől a közönség eltekinteni. A befejező nótát a koncert tiszteletére írta, aminek maradt az eredeti címe: Az utolsó billentyű. Szép összefoglalója annak, hogyan köszön az élettől valaki, aki a helyén van. Elfogadással, békével a szívében.
Megindító este volt, örülök, hogy átélhettem.