beszámoló [koncert] 2025. október 17. péntek 08:08
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóKosheen – Bristol szelleme újra életre kelt a Barba Negrában 2025.október 3. Barba Negra
A bristoli elektronikus zene aranykorát idézte meg a Kosheen október eleji koncertje a Barba Negrában. A brit trip-hop és drum and bass egyik legfontosabb zenekara több mint két évtized után is ugyanazzal a sodró energiával állt színpadra, mint fénykorában. Az este nyitója egy cseh femin szintipop-csapat volt, amely lendületes, kissé alternatív popszettel hangolta rá a közönséget a főattrakcióra és meglepően jól illeszkedve az est atmoszférájába.
A Kosheen neve a 2000-es évek elején vált fogalommá, amikor Bristol a világ egyik legizgalmasabb zenei központja volt. A Portishead és a Massive Attack mellett ők vitték tovább azt az elektronikus, mégis emberi és érzelmes hangzást, ami az egész korszakot meghatározta. Olyan dalokkal, mint a Hide U, a Catch vagy a Hungry, a zenekar azonnal klubklasszikusokat teremtett – és ezek a számok ma is ugyanolyan erővel szólnak.
A Barba Negrában a közönség egy része nyilván nosztalgiából, másik része kíváncsiságból érkezett – de a koncert már az első pillanattól egységes, pulzáló tömeggé kovácsolta őket. Sian Evans, a zenekar legendás énekesnője vörös palástban, szinte lebegve lépett színpadra, és már a nyitó Wish You Were Here alatt magához ragadta a figyelmet. Hangja alig változott az évek során: ugyanaz a meleg, melankolikus tónus, amely egyszerre idézi a klubéjszakák és az elcsendesedő hajnalok világát.
A koncert első felében kissé furcsán alakult a hangzás: a dob, gitár és ének uralta a teret, míg a szinti- és basszusalapok szinte eltűntek. Úgy tűnt, a technikus elveszett a potméterek rengetegében, és a drum and bass–trip-hop szentháromság mélyei egy ideig inkább csak sejthetők voltak, mint hallhatóak. A műsorra tűzött Hungry, All in My Head, Recovery és az Addict így inkább alternatív rockos, mintsem elektronikus hatású volt.
Valahol a koncert közepén azonban – mintha valaki végre rátalált volna a megfelelő potira – hirtelen minden hang a helyére került. A basszustémák megremegtették a sátor falait, és a Kosheen visszatért ahhoz a mélyen lüktető, hipnotikus groove-hoz, amiért annyira szeretjük őket. Innentől kezdve a koncert szó szerint felforrt: a Pride és a (Slip & Slide) Suicide alatt már senki sem állt egy helyben, a táncparketté vált nézőtér együtt mozgott Siannal, aki egy pillanatra sem engedte el a közönség figyelmét.
Az első, 2001-es Resist album több dala is helyet kapott a setlistben, ezek adták az este gerincét. Bár a mostani fellépés modernebb, néhol kísérletezőbb hangzást képviselt, élőben tökéletesen beleolvadt a klasszikus korszak zenéibe. A koncert egyik csúcspontja kétségkívül a Hide U volt, amelyet a ráadás előtt játszottak el – a dal immár 25 éves, mégis friss és elementáris erejű. A közönség egy emberként énekelte a refrént, miközben a sátor falai szinte vibráltak az energiától. A ráadásban a Catch zárta az estét – méltó fináléja egy sodró, nosztalgikus, mégis élő és aktuális bulinak.
Összesen 14 dal hangzott el, köztük a legismertebb Kosheen-slágerek, de akadt néhány ritkábban játszott szám is. A hangulat az első perctől az utolsóig feszes maradt, a zenekar új felállása energikus és összeszokott benyomást keltett. Bár a koncert elején a technika majdnem kisiklott, a Kosheen bebizonyította, hogy még mindig képes életet lehelni a bristoli örökségbe, és még mindig képes felemelni, megmozgatni és összekötni generációkat.
08:08
