szerző: MóniQuimby a Budapest Parkban 2025. szeptember 27. Budapest Park
2025. szeptember 27-én, szinte pontosan egy évvel a 2024-es koncert után, ismét zúzott a Quimby a Parkban. A már hagyományosnak mondható fellépést nagy várakozás fogadta idén is. Aki később érkezett, megpróbálhatott előre préselődni, vagy megállt hátul. Az eső estére elvonult, így semmi nem állhatott a jó hangulat útjába.
A több éves kényszerpihenő, amit részben a covid, részben a frontember, Kiss Tibi rehabilitációja igényelt, nem hagyott nyomot a csapaton. Összeszokottak, de mégsem sablonosak. Évtizedek óta zenélnek együtt, de nem koptatta el a népszerűség a gimis barátságot. Jelenlegi felállásuk 2000 óta változatlan. Balanyi Szilárd ül a zongoránál, valamilyen kedves kis kalapban. Gerdesits Ferenc dobol, aki a nemzet metronómja és próbálja megzabolázni hosszú ősz fürtjeit. Kárpáti József (Dodi) trombitál, aki minden koncerten kap lehetőséget, hogy elénekeljen egy dalt, ami kivételesen angol nyelvű. A zenekar a kezdeti években angol dalokkal indult, de a valódi népszerűséget az anyanyelven érték el mégis, így az utóbbi évtizedekben nem is változtattak rajta. Mikuli Ferenc (Fefe) basszusgitározik, akit Kiss Tibi mindig magasztal. Ezen az estén a második legjobb emberként mutatta be. A kihagyhatatlan Varga Livius áll az egyéb ütőhangszereknél, vagy éppen Kiss Tibit váltva robban előre, hogy énekeljen. Ő a csapat lélek dobbanása, hiszen pszichológus. A bandát évek óta szinte minden koncerten egészítik ki vendégzenészek, így mindenképpen érdemes őket megemlíteni. Vastag Gábor a gitár mögött, Tóth Sándor szaxofonon, Nagy Dávid pedig ütőshangszereken lép velük színpadra.
Többféle zenei műfajban kirándulnak a fiúk. Időnként jazzt, countryt, rockot játszanak, de egy meghatározó underground életérzést is hoznak. A csapat szellemiségébe az is belefér, hogy szinte minden tagnak vannak más bandában is érdekeltségei, ahol kiélhetik azt a művészi szabadságot, ami a Quimby vonalába nem fér bele.
A setlist nem tartalmazott nagy meglepetéseket, de 24 dalt tettek rá, ami csak úgy volt kivitelezhető, hogy viszonylag kevés összekötő szöveg hangzott el. Ez részben lehet egy óvatos visszavonulás is, mert egy tavaszi koncerten elhangzott ártatlan mondatot politikai célokra használtak fel később, ami valószínűleg nem volt sem kedvelt, sem várt.
A Zéró dallal kezdődött a buli, amit a Mennyből az angyal, és a Senki se menekül követett. Livius energetizált a Hoppá dallal, amit lassított kicsit a Ventilátor blues és a Hol volt, hol nem volt. A klasszikusok jöttek sorban. A Jekyll & Hyde, majd Szilárd zongorajátéka indította a Heaven goes to hell-t. Innen ráfordultak a rakéták begyújtására. Tükrök olcsón, Kivándorló blues, Ajjajjaj és a Forradalom. Itt már a hátsó sorokban is mindenki táncolt és énekelt, de még nem voltunk a végén. A Halleluja, a Búvóhely és a Fekete l’amoure dübörögtek egymás után. A Kontroll című kultikus film betétdala, Az otthontalanság otthona után a nyár zárására az Autó egy szerpentinen következett. Andalgósan a Lámpát, ha gyújtok, majd Dodi és a Nice day, ami újra felrázta a publikumot, persze Liviusszal együtt, aki megígérte, hogy Leszek ma én a tiéd. Ahogy arra lehetett számítani, visszahívta a fiúkat a közönség. A ráadásba négy dalt fért bele: Most múlik pontosan, Sehol se talállak, a kihagyhatatlan Magam adom és a Kicsi ország.
Búcsúzásként Livius elmondta, hogy idén már nem koncerteznek, mert készülnek a jövő tavaszi MVM koncertjükre, amin a Quimby 35. születésnapját fogják megünnepelni. Biztos vagyok benne, hogy méltó módon. Alig várjuk.
14:34
