beszámoló [koncert] 2025. augusztus 8. péntek 19:06
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloYngwie Malmsteen, Andry 2025. augusztus 5, MOMKult
Yngwie Malmsteen egy olyan intézmény a rockzenében, akinek a hatását ma már szinte fel se tudjuk becsülni. Ő volt az a gitáros, aki a klasszikus zenék futamait ötvözte a rock/metal zene karcosabb világával, mindezt a virtuozitásnak egy olyan fokán, ami egyszerűen példa nélküli. Komplett zenekarok, komplett műfajok merítettek ihletet Yngwie munkásságából, az öntörvényű svéd pedig azóta is konokul járja a maga útját.
Yngwie saját jogon a 40 éve megjelent Rising Force című albummal tette le a névjegyét, amelynek hatása tényleg felbecsülhetetlen. Korábban soha senki így, ilyen megközelítésben, ilyen zenei motívumokkal nem játszott metal zenét. És ehhez nem csak a fantázia, a dalszerzési képesség kellett, hanem bizony le is kellett tudni játszani azokat az őrült sebességű gitárfutamokat, a klasszikus zenék által inspirált motívumokat. Yngwie kiemelkedő tehetsége viszont már ekkor, a 80-as években megmutatkozott, akkor tette le azokat az alapműveket (A Rising Force-tól nagyjából a Facing The Animal-ig), amikre egyszerűen olyan szüksége volt a rock/metal világnak, mint egy falat kenyérre.
Azóta viszont még a legfanatikusabb Yngwie rajongók is kénytelenek elismerni, hogy a mester teljesen elvesztette a talajt a lába alól és értelmezhetetlen, felidézhetetlen, öncélú szólóözönöket, botrányosan kevert lemezek sorát szabadította a világra. Mostanra, a 2021-ben megjelent legutóbbi Malmsteen mű, a Parabellum korában nem tudom, egyetlen ember is a szívére tett kézzel, őszintén ki tudja-e mondani, hogy imádja és ronggyá hallgatja a svéd gitáros legfrissebb munkáit. Persze akinek nem Yngwie, ne vegye magára... (bocs!)
Azonban pontosan ugyanezen emberek számára egy másodpercre sem kérdés, ha Yngwie koncertet ad, ott kell lenni az első sorokban és átszellemült révületben figyelni a gitármester nem evilági virgáit. Szóval akármit is mondunk, élőben Yngwie Malmsteen még mindig varázslatos. Annál is inkább, mert Magyarországon utoljára 2016-ban járt, az előtt meg 2005-ben, úgyhogy kifejezetten különleges esemény itt nálunk egy Malmsteen koncert.
A mostani rendezvénynek a MOMKult adott helyet, ami ugye nem tipikusan egy rock/metal helyszín. Jó, ezen a koncerten nem is kellett attól félni, hogy az őrült pogózók lezúzzák a berendezést, esetleg az opálos tekintetű Akela pólós arcok belehánynak a keverőpultba... Yngwie koncertjére akár szó szerint a hangverseny szót lehetne alkalmazni, a közönség is leginkább figyelő pozícióban követte az eseményeket. Na jó, a legkultikusabb dalokra, témákra azért beindult némi csápolás és ugrálás.
Malmsteen előtt két zenekar jelentette a felvezetést, a Spirit War és az Andry. Csak utóbbi kezdésére érkeztem be, így a görög énekesnő, Andry Lagiou bandájával ismerkedhettünk meg. Nos, érdekes egy formáció voltak ők. Ott volt Andry, aki eleinte álarcban és egy hatalmas ostorral jelent meg a színpadon, egy olyan szerelésben, hogy a koncert teljes közönsége végig azon izzadt a programjuk alatt, a szerkó vajon mikor fogja feladni a harcot a gigantikus mellek elrejtésével...
A gitáros srác, Mickey Lyxx nagyjából úgy nézett ki, mint a Cobra Spell gitáros Sonia Anubis, csak fiúban. A végtelenül lelkes, excentrikus színpadi munkája mellett a gitárstílusában, szólóiban tagadhatatlanul ott rejlett Malmsteen mester keze nyoma, szóval nem véletlen, hogy ők kaptak lehetőséget a turnéra. Az olykor szinti mögött, olykor szinti-gitáron szereplő Fab Jablonski és a basszusgitáros arc (akiről nem tudtam megfejteni, kicsoda) is nagyon élték a dolgot, valamint határozottan adták a vokálokat Andry alá.
Az énekesnő heavy metalos, olykor sikolyokba hajló hangja nem jelentett stílusidegenséget ezen az estén, a szólókban és szintetizátorban dús, kimunkált heavy metalos zenei világuk én úgy láttam, teljesen jól működött a közönségnél. A színpadot egyértelműen Andry és Mickey dominálták, szerintem érdemes volt megismerni őket. Még csak egy lemezük jelent meg, a Skies, de én mindenképpen érzem a potenciált a formációban.
A sűrűn rock koncertre járó közönség már annyira megszokhatott bizonyos motívumokat, hogy egészen feltűnővé válik ezek hiánya. Az Andry levonulása után és Malmsteen színpadra lépéséig teljes csend honolt a teremben, nem mentek helykitöltőként a szokásos rock/metal klasszikusok a lejátszóról, ami számomra egészen szokatlan jelenség volt. Mint ahogy az is, hogy a svéd gitárhős egy egész hegynyi Marshall ládát zsúfolt a színpad hátterébe, ehhez ma már nem vagyunk hozzászokva.
Mint ahogy ahhoz sem, hogy ilyen látványos technikai bakikkal küzdjön a személyzet, mint itt. A hangolásnál valami eszelős módon gerjedni kezdett a cucc (na itt az átka a tonnányi, koppanásig feltolt hangládának) és a tanácstalanul szaladgáló technikusok se nagyon tudtak rajta segíteni. A fülrepesztő sípolás konkrétan a közönség tűrőképességének végéig jutott el és szerintem a teremben mindenkinek átfutott legalább egyszer az agyán, hogy a híresen kényes, technikai bakikra köztudottan háklis Yngwie Malmsteen ilyen körülményeket hallva akár arra is képes, hogy letegye a gitárt és lemondja a francba az egész koncertet...
Szerencsére végül sikerült valamennyire úrrá lenni a technikán és mindenki eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt, amikor látszott, hogy a színpadra lépő maestro ma egészen jókedvű. Yngwie ma nem drámázott semennyit, nem feszült be semmin, egyszerűen a maga jellegzetes, teátrális gesztusaival, precíz koncentrációjával és sok mosollyal átadta magát a zenének. Azt szeretjük, amikor ezt csinálja.
A hangzás azért így sem volt teljesen tökéletes a koncert folyamán, masszívan, talán túlontúl hangosan, de kissé tompán, egybemosódva hallatszódtak a hangszerek. Yngwie gitárvarázslatát persze lehetett követni, amikor figyelemre méltó szerepe volt, a basszus és a billentyű is jól hallatszott, de úgy egyben kissé túlságosan tömör volt az egész. Az egyetlen, ami álomszépen szólt, az a dob volt. Wyatt Cooper kétlábdobos kereplése csodálatosan szólt, látványosan is dobolt, nagyon tetszett a játéka.
Malmsteen-nél persze sok instrumentális rész van, az éneket legtöbbször maga a maestro szolgáltatta, vagy Nick Marino billentyűs, esetleg közösen. Vele néhány szólópárbajt is levágtak a hangszerükön, fantasztikus volt, ahogy oda-vissza adogatták egymásnak a témákat. Emi Martinez basszer szerényen a háttérben pengetett, de ízlésesen játszott és a vokálokba ő is besegített.
Szóval a csapat nagyon jól működött együtt, de a lényeg ugye mindig is Yngwie marad. Aki teljes fesztelenséggel játszott egész este, raklapnyi mennyiségben szórta a pengetőket, ahogy szokta. A program Yngwie 40 éves karrierjét ölelte fel, vagyis nem csak jubileumi eseményként a Rising Force lemezt állította középpontba (szerencsére erről azért több szám volt, a maga improvizálós stílusában), hanem szinte minden korszak képviseltette magát 1-1 nótával. A legutolsó Parabellum-ról is érkezett három. És persze komolyzenei művek, betétek is.
Yngwie egész karrierjét tekintve jól látszik, hogy ő tulajdonképpen magát szórakoztatja (újabb albumai tekintetében magán kívül mást valószínűleg nem is...), de élőben mégis megvan a mágiája ennek a habókos művésznek. Vidámsága mindenkire átragadt és élőben élmény volt hallgatni még azokról a lemezekről származó dalokat is, amiket meg se hallgatna az ember.
Yngwie-nek amúgy megvan a sajátos humora. A saját számok és a klasszikusok felidézése mellett lemezeken is hajlamos bevállalni egy-két rockfeldolgozást. Ma egy váratlan fordulattal egyenesen a Smoke On The Watert húzta elő. Igen, azt. Vagyis csak hogy pontosan értsük, egy Yngwie Malmsteen azt a riffet játssza, amely a legtöbb gitárboltból ki van tiltva, mert a fakezű, gitárt életükben először fogó amatőrök rendszeresen ezzel kezdenek szüttyögni. És akkor jön egy Yngwie Malmsteen és előhúzza ezt az örökbecsűt.
Úgyhogy Yngwie ma is bemutatta azt, amiben ő igazán erős, ami az ő világa. Gitározás felsőfokon, zeneiség felsőfokon. Persze, van aki erre az időszakára, más amarra esküszik, vannak akik már egy jó ideje nem követik a maestoro legújabb agymenéseit. De amit élőben előad Yngwie Malmsteen, az még ma is tanítani való.
19:06
