szerző: maTony Iommi a Black Sabbath búcsúkoncertről: hat-hét számot is játszhattunk volna
A várakozásoknak megfelelően óriási sikerrel lezajlott a Black Sabbath végső koncertje, ahol az eredeti felállás is a régóta várt módon színpadra lépett. A gitáros Tony Iommi most Eddie Trunk műsorában hosszasan beszélt a felkészülésről, illetve ő hogyan élte meg az eseményt:
´Nos, eléggé stresszes volt az utóbbi pár hónap, jobban belegondolva. Egy hónapja kezdtünk el próbálni. De amíg el nem jött a nap, nem lehetett tudni,mi lesz. Úgy értem, nem játszottunk ilyen nagy színpadon Bill Ward-dal 20 éve, szóval kérdéses volt, mi fog történni. De végül minden jól alakult.´
Felmerült a kérdés, hogy Iommi jónak értékelte-e a teljesítményüket, figyelembe véve a korábbi fenntartásait, hogy már ilyen hosszú ideje nem játszottak együtt. Tony így válaszolt:
´Nos igen. Miután lezajlott a dolog, már rendben volt minden. Hát persze, mivel rengeteg pénz jött össze a jótékonyságra, és ez volt a fő dolog. És szuper volt ismét látni a srácokat és együtt lenni ismét egy pár hét erejéig. Miközben próbáltunk, tulajdonképpen újra megismertük egymás. Szóval igen, jó volt.´
Iommi azt is tisztázta, hogy mi a fő ok, ami miatt hosszú ideje nem találkoztak az eredeti Black Sabbath tagok:
´Én Angliában élek, a másik három pedig az USA-ban. Így, hogy mindenki összejött, volt időnk beszélgetni, felidézni a régi időket. És visszarázódott minden oda, mintha nem is hagytuk volna el egymást, ami remek érzés volt. Persze sok minden történt azóta. Vagy 10 éve volt, amikor utoljára együtt koncerteztünk, és ahogy mondtam, Bill-el meg már 20 éve nem játszottunk, úgyhogy igazán kérdéses volt, mi fog történni. Mert Bill amikor játszik, minden alkalommal másként játszik. Úgyhogy nagyon topon kell lenni. De végül rendben lezajlott minden. Persze furcsa volt nekünk felmenni egy nagy színpadra, nagy közönség elé, miközben még milliók stream-en is követtek. Nagyon idegtépő volt mindez egyetlen koncerten. Alapesetben turnéznánk és haladnánk tovább, de hogy mindez a munka egyetlen koncertre szólt és puff - már túl is vagyunk rajta. Ez igazán furcsa érzés.´
A Black Sabbath felállása végül négy számot játszott el aznap: A War Pigs, Iron Man, N.I.B. és a Paranoid hangzottak el. Iommi ezt így kommentálta:
´Kidolgoztuk, melyik számokat fogjuk játszani. És igazából azon múlt, meddig bírja Ozzy, mert ezt nem tudtuk - előtte a saját műsorát is játszotta, amiről mondtam neki, hogy szerintem nem kéne, mert nem akartam, hogy kiégjen addig, amíg mi következünk. De nem így lett, megcsinálta a külön programját. Mi végül négy dalt játszottunk úgy, hogy félretettünk további hat vagy hetet. De végül a négyet eljátszottuk, úgyhogy ez jó volt.´
A műsorvezető Eddie Trunk is megjegyezte, hogy meglepő volt, hogy Ozzy milyen rövid idő alatt újra visszatért a színpadra, miután lement a program a szóló bandájával. Tony ezt így látta:
´Igen, ez volt az én, pontosabban a mi aggodalmunk is. Vagyis Geezer, én és Bill is így gondoltuk. Úgy gondoltuk, hosszabb szünet kellett volna. És nem tudtuk, hogyan lesz, mert az eredeti terv szerint kaptunk volna egy függönyt, ami egyszer csak felemelkedik és mi mind ott vagyunk. De persze aznap - pontosabban az előző nap, a soundcheck-kor a függöny nem működött és azt gondolták, jobb lenne nem használni, mert szeles idő volt. Így hát ki kellett találnunk, hogy lépünk fel a színpadra, amely amúgy egy forgó színpad volt. Főleg arról volt szó, hogy helyezzük fel oda Ozzy-t a trónszékében. Végül Geezer és én csak simán felsétáltunk, Bill már ott volt. Így végül menet közben alakult ki.´
Tony aztán újra megerősítette, hogy több dal volt tervben, de végül kifutottak az időből:
´Nos, hét dalunk volt, amit terveztünk, ami végül hatra csökkent. Komoly korlátozások voltak a helyszínen, így meg is lepett, hogy minden bandát rendben be tudtak juttatni. Tom Morello, az esemény zenei rendezője hihetetlen munkát végzett. Az utolsó pillanatig dolgoztak, amikor minden elrajtolt.´
Természetesen nem lehetett eltitkolni azt sem, melyik dalokat próbálták még össze, amelyek végül nem kerültek lejátszásra. Iommi ez ügyben sem titkolózott:
´Nos, a Fairies Wear Boots-szal kezdtünk, aztán jött a Black Sabbath is. Bill-nek ez kicsit nehéz volt, mert hosszú ideje nem játszotta ezeket a dalokat. Geezer és én persze már játszottuk őket az előző turnén. De ne felejtsük el, hogy Bill hosszú ideje nem turnézott. Úgyhogy játszhattunk volna hat dalt is, de végül négy lett.´
Felmerült az is, hogy vajon megfelelő helyszín-e a zárókoncertre a Birmingham-i Villa Park, ahol már játszott egy búcsúkoncertet a Black Sabbath 2017-ben és ezt meg is örökítették.
´Ezért mondtam először, hogy nem akarom megcsinálni, merthogy már csináltunk egy búcsúkoncertet - ez volt a végső, és ezért is neveztük el The End-nek. Ez volt a végső, és meggyőződésem szerint ennyi volt. Úgyhogy egy ideig elleneztem ezt a fellépést. Aztán persze a másik három meg akarta csinálni. És mivel jótékonysági eseményről van szó, ez egy jó érv volt, hogy csináljuk meg. De persze arról is szó van, hogy Bill most itt volt velünk, a korábbin pedig sokan mondták, hogy nem látták Bill-t, miért nem zárjuk le a dolgokat megfelelően Bill-el. Így hát ez megtörtént. Megcsináltuk, lezártuk Bill-lel együtt. És ez remek. Ezt is bezsákoltuk.´
Ozzy és Bill színpadi teljesítményéről is megkérdezték a gitárost:
´Nos, én egy kissé perfekcionista vagyok, de ők arra képesek, amire képesek és ennél többet nem lehet várni. A hetvenes éveinkben járunk, úgyhogy erre vagyunk képesek. Tökéletességet várni mindenkitől lehetetlen manapság. De megtettek, amit tudtak és ez mindenki részéről rendben volt. És ezt szerintem a közönség is tudta és elfogadta. Nem várták tőlünk, hogy abszolút briliánsan játsszunk. Úgy játszottunk, amilyenek ma vagyunk.´
Viccesen szóba került az is, hogy Bill Ward levette a felsőjét a koncerten és úgy dobolt:
´Te jó Isten! Mondok erről egy vicces sztorit. Amikor tartottunk egy szünetet az egyik próbán, elmentünk enni valamit a stúdióban és Bill levette a felsőjét, Geezer pedig épp beleharapni készült egy szendvicsbe. Azt mondta: Basszus Bill, vedd már vissza a felsődet! Lehozol erről a szendvicsről. De ez tipikus Bill. Állandóan leveszi a felsőjét. Régen is mindig levette. Mondtam is neki, Bill öregem, úgy nézel ki, mint Gollam. De szerintem azt se tudta, ki az a Gollam. Mindig is ilyen volt Bill. Nem érdekelte mások véleménye. Csak csinálja, amit ő akar, és ez egyébként tök jó. És persze minden poén újra beindult, ahogy újra összejöttünk, cukkoltuk egymást. Igazából mókás volt az egész. Remek volt. A kommunikáció évek múltán folytatódott.´