beszámoló [koncert] 2025. június 21. szombat 20:41
nincsen hozzászólás
szerző: MóniBiffy Cylro a Budapest Parkban 2025. június 11. Budapest Park
Első önálló estés fellépését adta nálunk a skót trió. Több fesztiválon megfordultak már nálunk, és most is a Novarock felé vették tőlünk az irányt, de nem egyszerű fesztivál zenekarról van itt szó. Abszolút volt létjogosultsága, hogy megkapják a színpadot, annak ellenére, hogy nálunk kevésbé ismertek. Ez látszott is a közönség létszámán, de aki ott volt, ismerte az összes dalt, és olyan hangulatot rittyentett a turné alkalmára 7 tagúra duzzasztott zenekarral együtt, hogy több, mint másfél órás zúzás lett a vége.
A bemelegítő Dennie Wander volt, aki szintén többször lépett már fel nálunk. Az ő hármasának a különlegessége, hogy Tibor Gede ausztrál-magyar basszer, és Sly Juhás kanadai-magyar dobossal alkotnak egy csapatot, így bőven van hazai vonatkozásuk. Az énekes, gitáros, dalszerző 2019 óta dédelgeti ezt a felállást, ami jó hangulatot alapozott a Biffy Clyronak. Nem gondolom, hogy az átszerelést követően enélkül ne gyújtották volna be a rakétákat azonnal, de nézzük, honnan is jön ez a három srác.
Eredetileg Skrewfish néven alakultak, 1995-ben, bizony, 30 évvel ezelőtt. Mindig csodálatraméltó, ha egy zenekar több évtizedet megél, mert megtanulják kezelni a sikereket, a kudarcokat, a konfliktusokat és egy irányba fejlődnek. Volt némi helyzeti előnyük, persze, mert részben gyerekkori barátok, részben egy ikerpár adja a banda kétharmadát. Számtalan koncert után, végül 2002-ben jelent meg első albumuk, Blackended Sky címmel. A valódi áttörést és népszerűséget, a 2007-es Puzzle című korong hozta el nekik, amivel berobbantak a brit zeneiparba.
A rock világán belül kalandoztak ugyan több stílus felé, de Simon Neil jellegzetes hangja és a trió közti zenei és emberi összhang minden területen hitelessé teszi a csapatot. James Johnston basszusgitáros, énekes az aktív színpadi jelenlétével ugyanúgy figyelmet érdemel, mint a frontember. Ben Johnston ugyan a dobok mögül kevésbé tud a rivaldafényben megcsillanni, de akkor is énekel magában, ha a vokál éppen nem az övé.
Elhozták magukkal Mike Vennart turné gitárost, aki üde színfolt volt öltönyben a három félmeztelen srác mellett, illetve Richard Ingram bújt meg oldalt a billentyűk mögött, aki szintén rendszeresen egészíti ki a csapatot a koncerteken. Több számnál volt még magasabbra téve a léc, és két hegedűs kísérte az ütős gitár hangzást, ami így még komplexebb összhatást adott.
A turné másik különlegessége, hogy nem egy új album népszerűsítésére, hanem a nyár szeretetére épül. Ennek kapcsán elhangzhattak ritkaságok és természetesen a legnépszerűbb dalok is. A koncert kezdő Little Love például egy új album előfutára, de lírai, sőt akusztikus nóták is felcsendültek, amik többnyire nehéz érzelmekről szóltak. Szülők és szerelmek elvesztéséről, magányról, csalódásokról. Volt válogatási lehetőségük, hiszen 9 önálló albumuk jelent meg az elmúlt évtizedekben.
Az estébe összesen 20 dalt fért bele. Köztük a The Captain, a Tiny Indoor Fireworks, az Animal Style, a Different People. Nem adtak levonulás utáni klasszikus ráadást, de jól elkülöníthető volt így is a Living is a Problem, a Bubbles és a Many of Horror hármasa.
Összességében elmondható, hogy a közönség valódi rajongókból állt, akik bandapólókkal felszerelkezve komolyan vették a bulit. Köztük volt például ByeAlex is, aki a koncert után feltöltődve, lelkesen nyilatkozott a fiúkról. Fognak ők még bejönni a mi utcánkba, én azt gondolom.