szerző: MóniSpike and the Gimme Gimmes a Dürer kertben 2025. június 1., Dürer Kert
A Me First and the Gimme Gimmes tulajdonképpen egy geg banda, akik 1995 óta zenélnek együtt. Az amerikai punk rock együttes kizárólag feldolgozásokat ad elő, és ezeknek nyújt görbe tükröt. Ahhoz, hogy ez megfelelően üssön, természetesen népszerű pop, country, R&B vagy éppen musical dalokat választanak a repertoárba, de készítettek albumot „dívákról” is.
A zenekar tagjai más bandákban is játszanak, ez tulajdonképpen az öröm zenélésükről szól, ezért a zenekarnak nincs állandó fellépő verziója, mert mindig az ugrik be az adott posztra, aki éppen ráér. Annak ellenére, hogy 30 éves fennállásukat ünneplik, még nem jártak nálunk, de így is könnyedén megtöltötték a Dürer nagytermét. A közönséget elnézve, a férfiak felé billent a mérleg, de azt is jó volt látni, hogy táncra perdülnek a 40-esek, mert átjön nekik az érzés, amit leginkább a „csikidámmal” tudnék jellemezni.
A színpadon világító pálmafa és flamingó kapott helyet. A zenekar egyenruhában, zöld flitterekkel érkezett. Spike Slawson énekes mikrofonján pedig ezüst szalagok lifegtek kedélyesen. A színpadot hátulról egy függöny zárta, amin visszatért a zöld és az ezüst, hogy teljes legyen a harmónia, ami persze még véletlenül sem passzol a zenei stílushoz. Ahogy belecsaptak a húrokba, egy nagy strandlabdát is dobtak a közönség közé, hogy mindenki a játékos énjével legyen jelen az előadás alatt.
Albumaikon viszont katonás rend uralkodik, mindig egy adott korszak vagy műfaj dalait fésülik össze. A humor és a szórakozás a zenekar lételeme, és ez a koncerteken csillogtatható meg leginkább. Slawson viszonylag hosszú átvezető szövegekkel interaktált a közönséggel, de komoly ábrázatát végig megtartotta, mint egy színházi előadáson.
Aki kihagyta az estét, a fantáziájára bízom, milyen lehetett a revü hangulatú színpadról, punk rockban hallgatni például az Abba Dancing Queen című slágerét… Ezen kívül elhangzottak még olyan nagyágyúk, mint a Wild World, Country Roads, Summertime, a ráadásban pedig az Over the Rainbow, Rocket Man és az End of the Road hármasa. Összesen 24 szerzemény feldolgozását adták elő, ami közel két órába fért bele.
A koncerttől szerintem mindenki megkapta, amit várt. A nyári estének már eleve volt egy nagyon jó hangulata, ahogy a Kertbe beléptem. Világítottak a színes fények, üzemeltek a kinti pultok, és megtelt élettel a placc.
Bent jó volt látni, hogy ennyi ember kíváncsi erre a forgatagra, amit ezek a srácok hoztak magukkal, hogy összegyúrva ezeket a különböző látványelemeket a hozzá nem passzoló zenei stílussal, mégis kihozzanak belőle a végén valamit, ami rendszerbe foglalható. A humor és az energia jelen volt mindvégig, az biztos, ami pedig nagyon lényeges, hogy a zenei igényességnek mindez nem ment rovására.
08:13
