szerző: PjotrKortárs Költők Társasága - Megjelent az Újhold új kislemeze
Az Újhold zenekar ezúttal egy négy dalt tartalmazó kislemezzel jelentkezett, amelyen ma is élő költők és/vagy dalszövegírók verseinek megzenésítését hallhatjuk. Az Újhold korábbi életműve is tartalmazott elvétve frissebb szövegeket, de eddig inkább klasszikus költeményeket csomagoltak sajátos alter-indierockos zenei köntösbe, ami egy különleges kontrasztot alkotott a régies szövegvilággal. A most megjelenő kislemezen azonban a versek is abszolút maiak, ettől függetlenül izgalmas ellenpontokban nincs hiány az új korongon sem.
Talán sokak számára elsőre furcsán hangozhat, hogy a költészet nem holmi poros könyvtárpolcok mélyére száműzött és unalmas irodalomórák szürke emlékét idéző haszontalan dolog, hanem egy nagyonis élő, jelen korunk problémáira reflektáló művészeti kifejezésmód, melynek manapság is rengeteg virtuóz képviselője alkot hazánkban és a világon is.
A költők tehát köztünk élnek. Sőt a halmaz nyugodtan kibővíthető a dalszövegírókkal is, merthogy az utóbbi évtizedekben leginkább énekelt formában juthattak el szélesebb közönséghez is a költészeti igényű szövegek.
Az Újholdnak már a kezdetektől az volt a missziója, hogy a popzenei körítés segítségével izgalmas új olvasatot adjon az írott szövegeknek és ezáltal olyan célközönséghez is eljuttassa a költészetet, akik esetleg soha nem olvasnak verseket.
Az új lemez első dala a Bájoló-Bizgető már a címében is jelzi, hogy valamiféle kettősséget rejt. Egyfajta híd az Újhold eddigi munkássága és a mostani kislemez között. Radnóti Miklós nagyon ismert verse, a Bájoló volt a zenekar egyik első megzenésítése, mely azóta is elmaradhatatlan eleme a koncerteknek. Azonban most nemcsak újrahangszerelték és felturbózták az eredeti verziót, hanem kiegészítették (ha úgy tetszik, ellenpontozták) Lackfi János Bizgető című parafrázisával. A klasszikus költemény eleven romantikája után megkapjuk az első kortárs löketet egy izgalmas átirat által, mely az online térbe helyezi a lírai én szerelmi vágyódását, ezáltal a fiatalabb korosztály is jobban felfigyelhet a dalra, sőt ezen keresztül remélhetőleg az eredeti szövegben megbújó hús-vér szerelem szépségével is könnyebben azonosulhat.
A következő dal gyakorlatilag folytatja a modern telekommunikációs eszközök használatának dilemmáit. Pajor Tamás inkább, mint dalszövegíró van jelen a köztudatban, azonban 2019-ben megjelent Haladó magyar című kötetében írott szövegek formájában találkozhatunk a tőle megszokott virtuóz szójátékok mögött megbújó transzcendens világszemlélettel. A Most nem tudok beszélni című vers a többi szöveghez képest kicsit puritánabb formailag, de így a lecsupaszított mondanivaló rögtön az arcunkba vág és brutális tömörséggel foglalja össze a XXI. század egyik legfájóbb problémáját: a telekommunikációs eszközök és a közösségi média dömpingjében hihetetlenül magányosak lettünk. Olyan egyszerű, hétköznapi gondok maradnak kibeszéletlenül és feloldatlanul, mint a túlterheltség, érzelmi gubancok, a kishitűség vagy éppen az önteltség.
Az erős dalszöveg a melankolikus, mégis fülbemászó dallammal és a kimunkált hangszereléssel együtt duplán hatásos. A dalhoz készült videoklip a 8. Magyar Klipszemlén premierezett tavaly.
A lemez harmadik dala talán a legösszetettebb és leginkább kontrasztos. Egy fájóan gyönyörű népdalbetét, az Elindultam szép hazámból Sárközi-Lindner Zsófia népdalénekes előadásában hangzik fel, ami a haza elhagyásából fakadó gyászos lelkiállapot egyik legszebb megnyilvánulása a folklórban.
A népdal után masszív zongoraintró vezeti fel az igazi robbanást: az egész zenekar egyszerre belecsap Erdős Virág nagyon ismert Ezt is elviszem magammal című versének arcletépős feldolgozásába. Az egész dal egy áradásszerű melankolikus massza, tele iszonyatos feszültséggel. A vers egymáshoz lazán kapcsolódó gondolatfolyamok összességén keresztül tárja elénk az elvándorlás gyökértelenségét és szomorú nosztalgiáját. A közvetlen megfogalmazás annyira átélhetővé teszi a szöveget, mintha elvándorolt közeli ismerősünk szájából hallanánk. A kísérőzene egy monoton kompozíció, felfelé lépkedő akkordmenettel és egyre telítettebb hangszereléssel, mely pattanásig feszíti a hallgató idegeit. Igazán nincs is feloldás ebben az érzésben, ahogy a vers is eljut a végső kilátástalanságig (“aki ma büntet, az holnap lövet”), úgy a zene is hirtelen, elvágólag ér véget egy dúr-moll váltásos hatásvadász zúzást követően. A föl-földobott kő hirtelen leesik.
A lemez záródala kicsit pozitívabb vizekre evez, jókívánságokkal halmozza el a hallgatót Kívánom neked címmel, melynek szövegét - a közelmúltban Kossuth díjjal is kitüntetett - Müller Péter Sziámi jegyzi. A költeményből árad az egyetemes nyugalom és a pozitív energia, mint ahogy egy bölcs mester próbálja ellátni hasznos útravalóval tanítványát.
A zenei világ viszont kicsit kibillenti a dalt az idillből, vaskos hangszereléssel, mély tónusú énekdallammal, a végén monumentális gitárszólóval, mely egyszerre csontig hatol, de közben az embernek leginkább ugrálni lenne kedve egy rock-koncerten. Ha csak otthon, vagy a villamoson hallgatjuk, akkor is ritmusos bólogatást idézhet elő.
Az egész kislemez mindössze bő negyedóra alatt elég nagy mélységeket és magasságokat jár be. Először beszippant a könnyed, múltbéli szerelem lebegő érzésével, amelyre hamar rárakódnak a digitális világ anomáliái, hogy egyszerre lerántsanak minket a mélybe, ahol a kommunikációs gátlások és az emberi kapcsolatok felszínessége után hirtelen a kínzó honvágy uralma alá kerüljünk, amiből az utolsó dal visszahúz minket az életbe, annak minden pozitívumával és nyűgével, dühével együtt. Kortárs irodalom- és/vagy underground zenekedvelőknek kötelező hallgatnivaló.
09:33
