hírek   2025. április 3. csütörtök   10:12

nincsen hozzászólás

  Az Iced Earth alapító gitárosa, Jon Schaffer először adott interjút, mióta három év próbaidőre és 120 óra közmunkára ítélték a 2021. január 6-i amerikai Capitolium elleni zavargásokban való részvétele miatt. Emellett 1000 dolláros kártérítés és 200 dolláros pénzbírság megfizetésére is kötelezték. Később Schaffer azon 1500 körüli tüntető egyikévé vált, akiket Donald Trump elnök kegyelemben részesített.
  
  Schaffer most először beszélt egy interjúban a nyilvánosság számára részletesen az eseményekről és a szerepéről:
  ´A híres interjú, amelyet adtam (egy 2020. novemberi Donald Trump-gyűlésen Washington-ban), amelyet mindenhol bemutattak, azt mondtam: ez nem Trump elnökről szól. Úgy hiszem, hogy ő egy jó ember, aki szereti a hazáját. De az amerikai nép fel van háborodva, mert belefáradtunk a zsarnokságba. És ő történetesen az ellenállás zászlóvivőjévé vált. De részemről ugyanilyen dühös lettem volna, ha a demokratáktól lopják el a választást, mert ez azt jelentené, hogy a köztársaságunknak vége, amelyet egyébként már nagyon régóta meghekkeltek...
  Én egyszerűen zsarnokságellenes vagyok. Azt akarom, hogy az emberek szabadok legyenek. Azt akarom, hogy szabadon kifejezhessek véleményüket, szabadon gyakorolják a vallásukat, élhessenek és gyarapodhassanak. Egész életünkben azt mondták nekünk, hogy ez az, amit az országunk képvisel. Most már látjuk, mennyire hazudtak nekünk, de az a tény, hogy az alapok erről szóltak. És mindent, ami a történelmünkben van, annyira demonizáltak, hogy ha nem hozzuk vissza a józan eszet ebbe a párbeszédbe, akkor ez az ország felismerhetetlenné válik.
  
  Most már tudom, hogy a viselkedésem nem volt a legjobb és nem ez volt a legokosabb dolog, amit valaha tettem, de ez csapda volt – száz százalékban. Semmi kétség. Az igazság ki fog derülni erről. A rossz dolog az, hogy mindezt jobban kellett volna tudnom. De hagytam, hogy az érzelmeim teljesen elragadjanak, és úgy érzem, hogy volt ott egy erő, amelyet nem igazán tudok szavakba önteni.´
  
  A 2021. január 6-i eseményekre visszaemlékezve Jon azt mondta:
  ´Egy órába telt, mire eljutottam a Capitoliumhoz, mert ilyen tömegben gyorsan sétálni nem volt egyszerű... Csak egy mérföld volt, ami normális esetben gyorsan megvan, de annyira zsúfolt volt minden. Az emberek különböző sebességgel mozogtak, néhányan rossz kondiban voltak és láthatóan lassan mozogtak - sokan ilyenek voltak. De már amikor odaértem, káosz volt. Én pedig tulajdonképpen egyenesen arra haladtam.
  
  Olyan volt, mintha egy energiaáramlás ment volna abba az irányba, de nyilvánvalóan már eleve nagy volt a káosz. Amit hallottam, az az, hogy az emberek már azelőtt elindultak, hogy Trump befejezte volna a beszédét – átmentek oda, bajt kevertek. Szóval nem tudom, hányan lehettek közülük provokátorok... De én mentem befelé, és felmentem a lépcsőn... Nem láttam, hogy bárhol betörtek volna. Valójában semmi ilyesmit nem láttam. Nem tudom, hol történt mindez, csak ugyanazokat a videókat láttam, mint mások.
  De ahogy haladtam felfelé a lépcsőn, olyan hangokat hallottam, mintha sokkgránátok robbantak volna. Hangos volt. Úgy tűnt, mintha az épületen belül történne. Aztán könnygázgránátok robbantak fölöttünk, és lányok jöttek lefelé a lépcsőn. Talán 15 méterre voltak tőlünk, sírtak. Fent meg mindent tönkretesznek. Ez nem erről kéne szóljon.
  
  Ettől még inkább feldühödtem, hogy „Mi folyik itt?” Nem tudtam, mi történik. Nem számítottam arra, hogy hazafiak robbantanak fénygránátokat vagy sokkgránátokat, vagy bármi is volt az, amit hallottam. Ennek nem lenne értelme, mert ez a mozgalom nem erről szól. Ez nem egy erőszakos mozgalom. Ezt mindenki láthatta. Ez egy nagyon családorientált mozgalom. Azt mondanám, hogy az emberek többsége egyszerűen szabadságszerető, valószínűleg sok keresztény és sok jó szívű amerikai van köztük...
  Szóval a rongálás nem olyan dolog, amit mi csinálunk. Ez nem a mi stílusunk. Ahogy egyre feljebb mentem a lépcsőn, egyre aggasztóbbá vált a helyzet. Az állványokon emberek voltak, sok minden elhangzott, emberek kiabáltak, és láttam srácokat, akik lefelé jöttek, miután lefújták őket valamivel. Ez egy furcsa dolog, amikor először látod, mert kell egy kis idő, hogy rájöjj, mi történt. Aztán persze én is megtudtam. (Nevet) Ők semmit sem láttak. Kívülről normálisnak tűntek, de aztán rájöttél, hogy nem látnak, mert könnygázt vagy paprikasprayt kaptak az arcukba, vagy valamilyen kémiai irritáló anyagot.
  
  Mentem tovább. Ha lenne egy Capitolium-modell előttem, akkor sem biztos, hogy meg tudnám mondani, pontosan hol voltam. De az biztos, hogy az egyik lépcső mellett állványzat volt, és fent egy terasz… Olyannak tűnt, mintha ott fényképezkedni szoktak volna. Az ajtón, amin bementem, nem voltak kilincsek. Ezek az ajtók szerintem nagyon biztonságosak lehettek.
  Láttam egy rendőrt – maszkot viselt, de felismertem, ahogy beszélt. Az üvegen keresztül láttam, ahogy a másik oldalon van. Az ajtó ekkor még zárva volt. Fölfelé nézett egy kamerára, és feltételezem, hogy a központi irányítással beszélt, hogy nyissák ki az ajtókat, mert biztos vagyok benne, hogy ezek az ajtók mágnesesen zárva voltak. Végül is az Egyesült Államok Capitoliumáról beszélünk. Nem lehet csak úgy egy kalapáccsal betörni az ablakot, benyúlni és kinyitni… Ráadásul kívülről amúgy sem volt rajta kilincs.
  
  Láttam, ahogy csinálja… Vagy legalábbis ha nem is mechanikusan nyíltak, de valamilyen mágneses mechanizmussal működtek. Aztán az ajtó kinyílt, és pár ember kijött. Amikor az ajtó majdnem becsukódott, egy másik csoport odakiáltott: „Hé, bemehetünk?” A rendőr pedig azt mondta: „Igen, gyertek be.” Beengedték őket. Aztán az ajtó becsukódott, és nem sokkal később egy másik csoport rohant ki, és valaki azt mondta: „A rendőrök félnek. Bent egy öregembert vernek. Menjünk!”
  Én is ebbe keveredtem bele. Nem sokkal azután, hogy beértem, megláttam azt a rendőrt, aki az ajtó nyitásánál kommunikált, nyugodtan állni a lépcsőn. Mert ahogy végigmentem a folyosón, volt egy hosszabb rész, majd egy lépcső felfelé. És ő ott állt pár lépcsőfokkal feljebb, keresztbe tett karokkal, nyugodtan figyelve mindent. Közben a többi rendőr hátrált, mert mi mentünk befelé.
  
  Teljes káosz volt. Elkezdtem kiabálni a rendőrökkel, amikor úgy tűnt nekem, hogy egy öreg motoros veteránt üt egy rendőr a jobb szélen, egy bottal. Kiabálni kezdtem, hogy nem tartják be az esküjüket, és hogy „A Kongresszus tele van bűnözőkkel!” „Mit csináltok?” Biztosan nem kedves dolgokat mondtam. Aztán lefújtak engem is.´
  
  Schaffer elmondása szerint a január 6-i események tüntetések voltak, de nem lázadás:
  ´A világ legjobban felfegyverzett polgárságáról beszélünk. Valahogy az összes lázadó otthon felejtette az AR-jeit (gépkarabélyait), a pisztolyait és mindent. Szinte olyan, mintha soha nem is lett volna ez a szándékuk.´
  
  Schaffer arról is beszélt, hogyan jutott el a kereszténységhez a megpróbáltatásai hatására:
  ´A spirituális utazás… azt hiszem, már egy ideje rajta vagyok, de mondjuk úgy, hogy ez az egész helyzet hozta igazán fókuszba. Elkezdtem olvasni a Bibliát, de még nem igazán fogtam még fel... Ahogy mondtam, ez csak a kezdet volt. Tulajdonképpen nem is a kezdet, mert ez egy lassú folyamat volt, mivel én nagyon makacs ember vagyok… Akkor kezdődött az én hitbeli utam. A magánzárkában töltött idő alatt sokat gondolkodtam, és rájöttem milyen hatalom és gonoszság az, ami ellen harcol az ember és hogy milyen emberekkel van dolga.
  
  Azt lehetne hinni, hogy az ott töltött idő elég kemény volt ahhoz, hogy az legyen egy ´Jézushoz vezető pillanat´. De ez még csak egy lépés volt előtte. Az igazi felismerés akkor jött, amikor megromlott a kapcsolatom a lányommal. Az borzalmas és csúnya volt. És akkor találtam egy templomot – tragikus módon éppen karácsony másnapján –, amely azon a környéken volt, ahol Floridában éltem. Elmentem oda néhányszor, de egy idő után kezdett inkább vallási érzületnek tűnni. Aztán találtam egy másikat a közelben, úgy 10-15 percnyi autóútra. Az is vallási érzületnek tűnt.
  Aztán a barátom meghívott a templomába, ami másfél órányira volt. És egyszerűen beleszerettem abba a helybe. A Lakeview Church volt Tarpon Springsben. Megkértem a lelkészt, hogy kereszteljen meg. És ezt az ő házánál tettük meg, a medencéjében. De még akkor sem volt minden teljesen a helyén. De már úton voltam.´
  
  Arra a kérdésre, hogy a keresztelés tulajdonképpen annak a megnyilvánulása volt-e, hogy a régi Jon Schaffer halott és egy új született, a gitáros így válaszolt:
  ´Pontosan erről van szó. Tudom, hogy ez nem garantálja az üdvösséget vagy ilyesmit. Nem ez a cél. Inkább az, hogy csecsemőként nem volt választásom, de most volt, és meg akartam hozni ezt a döntést. Csak ennyi, semmi több. Úgyhogy megtettem.´
  
  Schaffer tisztázta azt is, amit a vádalkujában elismert – hogy alapító, életre szóló tagja az Oath Keepers-nek, egy nagyszabású, de lazán szervezett csoportosulásnak, amelynek egyes tagjai milíciákhoz is kötődnek:
  ´Van egy teljes mértékben kitalált sztori az Oath Keepersről. Igen, feliratkoztam támogatóként, amikor először megalakultak, de már azt sem tudom, melyik évben volt ez. Talán 2009, 2010, 2011. Nem tudom, mikor kezdték, de én az elején csatlakoztam. Láttam egy interjút az Oath Keepers alapítójával, Stewart Rhodes-szal, és azt gondoltam: ´Ez igen!´ Mármint ki ne akarná, hogy a megválasztott tisztviselők és az elsősegélynyújtók, a katonák komolyan vegyék az esküjüket? Miért lenne ez rossz dolog?
  Szóval igen, befizettem azt az összeget – már nem is emlékszem, mennyi volt, talán nyolc-kilencszáz dollár –, és kaptam egy csomó ajándékot meg az életre szóló tagságot, meg mindent. És azt hiszem, technikailag tényleg alapító tag vagyok, mert küldtem nekik pénzt, és valószínűleg az elsők között voltam, mert nagyon izgatott lettem, amikor hallottam róluk.
  Már akkor is tudtam, hogy komoly bajban vagyunk. Már egy ideje ráébredtem a dolgokra. De aztán a média megalkotta ezt az egész narratívát. Nekem nem volt semmilyen belső információm az Oath Keepersről, és azt sem tudom biztosan, hogy azok az emberek tényleg megszegtek-e bármilyen törvényt. Az egyetlen személy, akit azonosítani tudtam, az a rendőr volt, aki kinyitotta az ajtót.
  
  Az Oath Keepers ügy egy narratíva volt, amit azért kreáltak, hogy másokat próbáljanak megtörni vele, mintha nekem lettek volna bármilyen információim. Haver, én egy turnézó heavy metal zenész vagyok. Nem vagyok egy milícia alapító vezetője. És azt sem tudom biztosan, hogy egyáltalán elkövettek-e bármi törvénytelent. Nem tudom. Nem láttam erőszakot. A mainstream média azt mondta: ´Katonai formációban mentek fel a lépcsőn.´ Néztem a felvételeket. Nekem inkább úgy tűnt, hogy egyszerűen csak felfelé haladnak a lépcsőn. De ez volt a narratíva, és én nem tudtam mit mondani. Megfenyegettek, hogy ne nyilatkozzak nyilvánosan - megfenyegettek. ´Nagyon rosszul fog elsülni a büntetés kiszabásánál, ha bármit mondasz.´ Mert tudták, hogy egy hamis narratívát gyártanak.´
  
  Jon együttérzését fejezte ki azok iránt, akiket szintén vád alá helyeztek, és sok esetben börtönbe is zártak a 2021. január 6-i tüntetések miatt, amely sikertelen kísérlet volt a demokratapárti Joe Biden 2020-as választási győzelmének kongresszusbeli hitelesítésének megakadályozására:
  ´Szerintem a J6-osok - az elnökünkön kívül - talán a legdurvább politikai üldöztetésen mentek keresztül, valószínűleg az ország történelmének legsúlyosabb politikai üldöztetésén. És a károk egy része soha nem fog helyreállni. És mindegy, hogy megnyerünk-e egy pert a szövetségi kormány ellen az ellenünk elkövetett jogsértések miatt. Az csak pénz, haver. A jó hírnevedet viszont nem fogod visszakapni. Néhány ember meghalt, néhányan öngyilkosok lettek a nyomás miatt… Szörnyű, ami történt.
  A történetek és az igazság ki fognak derülni. Szerintem rengeteg könyv fog erről születni. De úgy gondolom, hogy sokan, akik ott voltak, keresztények voltak. Sőt, tudom is, hogy így volt - legalábbis az én cellasoromon. Ez is segített abban, hogy közelebb kerüljek a hithez, mert ott közöttünk rengeteg szeretet volt.
  Megkönnyebbülés volt számomra azután a pokol után, amiben előtte voltam - ha már be vagyok zárva, legalább ezekkel a srácokkal legyek együtt. Csak azt remélem, hogy bármilyen rossz is a helyzet, mindannyian meg fogjuk találni a békét és az erőt Krisztusban. Ez az egyetlen hely, ahol megtalálod. Ez az egyetlen módja, hogy bármilyen békét találj. Nincs olyan gyógyszer, ami segíteni fog. A pénz sem fog segíteni. Csak Jézus segíthet ezen.´
  
  Arra a tényre reagálva, hogy Trump januárban kegyelmet adott szinte mindenkinek, akit bűncselekménnyel vádoltak az Egyesült Államok Capitoliuma elleni 2021. január 6-i támadásban való részvétel miatt - beleértve Schaffert is - , ezzel szolidaritást vállalva a támogatói mellett, akik az ő nevében rohanták le az amerikai hatalom székhelyét, Jon így nyilatkozott:
  ´Az elnök megtartotta a szavát. Szerintem ő az egyetlen politikus az én életemben, aki tényleg azt teszi, amit mond. Mindenben egyetértek vele? Nem. Valaha is mindenben egyet fogok érteni bárkivel? Nem. De ő egy becsületes ember. Ez biztos. Lehet róla sok mindent mondani… De szerintem ez fontos az ország gyógyulása szempontjából, mert… nyilvánvaló, hogy sok embert agymosott a narratíva.
  Az emberek azt hiszik, hogy besúgtam az Oath Keepers ellen, mintha lett volna bármiféle információm. Semmilyen információm nem volt arról, hogy mit csináltak azok a srácok. Ez az én kis buborékom. Az ország fele azt hiszi, hogy az emberek egy erőszakos felkelés miatt voltak ott, mert ezt ismételgette újra és újra az álhírek gyára és a propagandamédia.
  
  Komoly igazságokat kell felfednünk az amerikai nép számára, bárhogyan is nézzen ki ez a folyamat. Szerintem ennek eljön az ideje. És lesznek olyanok, akik annyira be vannak zárva az elméleti ketrecükbe és annyira agymosottak, hogy nem lesznek képesek elfogadni vagy tudomásul venni az igazságot.
  De létezik egy borzalmas gonoszság, és ennek semmi köze a politikai pártokhoz. Mindkét pártban van gonoszság ebben az országban, és mindenhol máshol is. Talán lesznek olyan nagy igazságok, amelyek olyan sokkolóak lesznek az emberek számára, hogy végre valóban meggyógyulhatunk és újra egységessé válhatunk.
  
  Mélyen hiszek a Bill of Rights-ban (Jogok Nyilatkozata) és az Alkotmányban, de különösen abban a dicsőséges, gyönyörű Függetlenségi Nyilatkozatban. Számomra az a nagybetűs dokumentum. Úgy gondolom, hogy szükségünk van egy sokkoló eseményre, valami olyasmire, ami arra készteti az embereket, hogy újra össze kell fognunk. Újra össze kell jönnünk, és vissza kell térnünk ahhoz, hogy amerikaiak vagyunk.
  És szerintem ebben a helyzetben csak az igazság segíthet. Ha azok a dolgok, amikről eléggé meg vagyok győződve, hogy léteznek, nyilvánosságra kerülnek, és a mainstream média is elkezdi őket közvetíteni, akkor… Nem látom, hogy ez hogyan ne hozhatna össze minket. Egyszerűen nem látom, hogy ez hogyan ne történhetne meg, mert a börtönben is van egy szabály: aki gyerekeket bánt, az egy határt lép át. Tudod, mire gondolok? Az egy vörös vonal. Nagyon, nagyon kevés ember van, aki ezt elfogadhatónak tartja… A legtöbb ember számára ez nem fér bele. Szóval szerintem még azok közül is, akik agymosottak vagy bármi más, amikor kiderülnek az igazi bűnök a gyermekek ellen, az lesz az a dolog, ami - ha valami egyáltalán képes rá - egyesíthet minket, nemcsak politikailag, hanem az egész világ szintjén is. Én ebben látok egy esélyt. De végső soron Isten terve valósul meg, és ezt nem lehet megállítani.´
  
  Schaffer természetesen a zenei terveiről is kapott kérdést, amire így válaszolt:
  ´Van néhány kiadvány a tarsolyomban, amin dolgozni fogunk. Ami az új anyagot illeti, annak egy kis időt szeretnék hagyni. Biztos akarok lenni abban, hogy tiszta művészi irány van, és nem valami olyan, amit én erőltetek rá. Mert elég albumot készítettem már a karrierem során ahhoz, hogy tudjam, néhány közülük egyszerűen csak bele lett préselve az ütemtervbe, mert turnék voltak előtte és utána, és az ember bele van kényszerítve az írási folyamatba az időbeosztás és más kötelezettségek miatt.
  Néha a nyomás alatt dolgozás remek dolog, máskor viszont csak mész a megszokott kerékvágásban. És bármit is csinálok a jövőben, csak olyasmit akarok alkotni, ami nagyszerű lesz. Nem akarok semmit erőltetni. Azt akarom, hogy Isten dicsőségére váljon. És szerintem a kreativitás szempontjából… Nos, igazából már eddig is voltak bibliai témák a munkáimban, de most, egy keresztény szemszögéből nézve, annyi inspirációt találok ott, ami remélhetőleg jó hatással lehet az emberekre. Szóval remélem, ez visszatér hozzám. Remélem, egyszer csak eljön az a pillanat, amikor érzem, hogy „Oké, itt az idő. Indulás.” De egyelőre nem tudom.
  
  Épp most kaptam a hírt, hogy a polgári peres ügyemet ejtették, és ha figyelembe vesszük az ezzel járó stresszt, nyomást, a folyamatos készenléti állapotot, a PTSD-t, a pénzügyi káoszt és mindent, akkor szerintem kell egy kis idő, hogy teljesen kijöjjek ebből. Bár nyugodt vagyok és elfogadom, ami történik, és ajándéknak, áldásnak tekintem, attól még ember vagyok, aki ebben a világban él. És szerintem kell egy kis idő ahhoz, hogy újra szabadnak érezzem magam. Még ha az egész csak illúzió is volt.
  Az életmódom miatt úgy éreztem, hogy szabad vagyok. De amikor elkezdtem igazán felébredni, rájöttem, hogy az egész egy nagy baromság. Képes lennék erőltetni a kreativitást, de nem lenne igazán jó. Azt akarom, hogy nagyszerű legyen… Tudom, hol vannak a gyenge pontok a diszkográfiámban. Tudom, hogyan működik ez az egész, és ha az a hivatásom, hogy újra alkossak, akkor meg fogom tenni.
  De egyelőre nem tudom. Valaminek történnie kell. Valaminek meg kell érintenie. Ha eljön az a pillanat, tudni fogom. Akkor megállíthatatlan lesz. Ahogyan régen is volt. Egyszer csak jön, és nem tudom megállítani, csak sodródom vele. De majd meglátjuk. Ez nem az én időbeosztásom szerint működik. Már átadtam ezt Istennek.´

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: