lemezajánló [nagylemez]  2005. február 1. kedd   17:14

nincsen hozzászólás

  Szomszédaink sem tétlenkednek! Már több ízben belekóstolhattunk underground hardcore csapataik „lelki világának” történéseibe, s ha minden igaz nemsokára a Julia nevezetű formációt is élőben élvezhetjük - a honlapon egy március elejei Süss Fel Napos buli is be van jegyezve -. Ellenben most arról az albumról beszélnék mely még karácsony előtt került a boltokba a Monkey Label jóvoltából. Ez volt az első album mely náluk jelent meg, s egyből egy rockos punk anyaggal rukkoltak elő a Julia Songs About Decay korongjával. Sajnos csak egy promo anyag jutott el hozzám, de a lényeget ebből is le lehet szűrni.
  
  A borítóra tekintve nekem valami lassabb, sokkal metalosabb zene jelent meg képzeletemben, ezzel szemben egy könnyed, popos, helyenként emo hatásokkal átszőtt anyaggal találkoztam, melybe néhol bele-bele csempésznek az osztrákok némi keményebb ízt is. Sajnos a honlapon olvasott grunge hatások is megtalálhatók az anyagon mely véleményem szerint sokat ront az összképen.
  
  Az egész lemez kicsit átlagosnak tűnik számomra. Közel negyven perces a 12 szám, s ez közel nem nyújtja azt az élményt, hogy elviselhető legyen ilyen hosszan ez a fajta muzsika. Vannak nagyon jól eltalált darabok, de kicsit egysíkú és unalmas az anyag. Tipikusan a „kevesebb több lett volna” esettel állunk szemben. Pont ezért érdekel a leendő koncert, élőben biztos sokkal több energia jut el a hallgatóhoz, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem küldik le a teljes albumot. De nézzük milyenek is ezek a dalok.
  
  Igazi punkos beindulással nyit a korong a Droogs személyében. Koma-nak nem rossz a hangja, az összeéneklések nagyon hatásosak, s a hangulattal sincs semmi probléma. Vidám szombat délutáni „olvasgatós” zene. A második számban az ...”I gently watch you fall...” refrén nagyon okosan ki lett találva, de hozzám mégis a harmadik Estelle került közelebb. A dal a sors iróniájáról szól. Nagyon viccesen van megfogalmazva, hogy az emberek milyen szinten leszarják azt ami körülöttük folyik. Az egész úgy kezdődik, hogy „...a tavasz táncra ösztökél a sírodon virágokkal a kezemben...”. Néhol kicsit erősen fogják meg a srácok a témát de mindenképpen hatásos. Miért érdekelne bárkit is ha közterületen maszturbálok, manapság senkit nem érdekel semmi, egyáltalán létezik valaki? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozik az Estelle, és azt kell, hogy mondjam remekül elkapták a szálat, hatásos és egyben élvezhető s nem mellesleg figyelemfelkeltő amit ebben a dalban művelnek. A True Romance belassulása után a Perfect volt a másik olyan nóta ami megmaradt bennem. Valahol ez is a világ ridegségéről és könyörtelen kegyetlenségéről szól, de az Estellehez képest ez sokkal inkább a szenvedés részét ragadja meg. Tipikus kép a ...”I know they all: can smile with perfect teeth, got knives to rip off my skin, are living in this toxcity, I know they all...” sorok által felvázolt embertípus. Azt hiszem kis hazánkban is bőven akad belőlük, melyek az osztrák srácok szavaival élve csak üvöltenek és lepisálnak ha nekik úgy tetszik. Lehet, hogy a hőn dicsőített Ausztria sem az a „paradicsom” ahogy azt sokan gondolták, vagy gondolják a mai napig?....
  
  Sajnálom, hogy maga a zene nem került túl közel hozzám, mert a mondanivaló az könnyen magamévátehető. Érdekes jelenség mindenesetre az osztrák Julia, leginkább frissességükkel fogtak meg, s remélem élőben tényleg többet tudnak majd nyújtani. Addig is itt a lemez, melyet nyugodt szívvel tudok mindenkinek ajánlani aki szereti a könnyed, pergős ugyanakkor tartalommal is bíró muzsikát.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: