szerző: MóniQuimby a Budapest Parkban 2024. szeptember 27. Budapest Park
2024. szeptember 27-én tartotta a Quimby az évadzáró koncertjét, ami azt jelenti, hogy idén már nem lépnek színpadra a fiúk. Valószínű ennek a hírnek, a népszerűségüknek (MVM Dome-ot is töltöttek már meg) és a kegyes időjárásnak is köszönhető, hogy a tömeg áthatolhatatlanná vált, és a későn érkezők bizony a keverő pultig sem tudtak eljutni, és javarészt a kivetítőkön követték a koncertet, ami minden évben hagyomány a Parkban.
Ez abban az időszakban is így volt, amikor a frontember, Kiss Tibi a bentlakásos rehabilitációja miatt évekre kiesett a banda életéből, és őt különböző népszerű énekesek pótolták a Park deszkáin egy ominózus koncerten. Ekkor volt az új életének első, hivatalos quimbys fellépése, amikor váratlanul megjelent az utolsó három számra. Minden rajongó számára feledhetetlenek voltak ezek a pillanatok, szerintem. Óriási ováció fogadta, nem csak a közönség, hanem a zenész társai részéről is. Ilyen előzmények mellett, ijesztő volt látni, hogy az énekes kevésbé lelkes, fáradtnak tűnik. A koncert felénél megnyugtatta az aggodalmaskodókat, hogy csak megfázással küzd, más probléma nincs.
A csapat három évtizede működik, amibe hihetetlen belegondolni. Ez a néhány srác a gimi évei alatt elkezdett muzsikálni, és a barátságuk azóta is átlendíti őket minden nehézségen. Többféle zenei műfajban kirándulnak. Időnként jazzt, countryt, rockot játszanak, de több évtizede meghatározó underground vonalat hoznak, hol angol, de többségében magyar nyelven. A csapat szellemiségébe az is belefér, hogy szinte minden tagnak vannak más bandában is érdekeltségei, ahol kiélhetik azt a művészi szabadságot, ami a Quimby vonalába nem fér bele.
A zenekar 2000 óta működik azonos felállásban. Balanyi Szilárd ül a zongoránál, Gerdesits Ferenc dobol, aki a nemzet metronómja, Kárpáti József (Dodi) trombitál, Mikuli Ferenc (Fefe) basszusgitározik és a kihagyhatatlan Varga Livius áll az egyéb ütőhangszereknél, vagy éppen Kiss Tibit váltva ragadja meg a mikrofont. A csapatnak összesen 16 lemeze jelent meg. A bandát évek óta szinte minden koncerten egészítik ki vendégzenészek, így mindenképpen érdemes őket megemlíteni. Vastag Gábor a gitár mögött, Tóth Sándor szaxofonon, Nagy Dávid pedig ütőshangszereken lép velük színpadra.
A Quimby már megengedheti magának, hogy minden koncertjén a klasszikusaiból csemegézzen. Ebből a szempontból nekem a Depeche Mode ugrik be, ahol hasonló a szisztéme. Az ő fellépésükön is körülbelül tudod, melyik dalok fognak elhangzani, és mondhatnád azt is, hogy unalmas, de valamiért nem az. Egyszerűen jó hallani ezeket a dalokat, amit a közönség betéve fúj, és az első taktusból felismeri, mi következik. Néhány dalt áthangszereltek a fiúk, de elhangzott az Autó egy szerpentinen, Az otthontalanság otthona, az Ajjajjaj, a Sehol se talállak, A Forradalom, a Halleluja, a Legyen vörös, a Nyina, az Unom, a Senki se menekül, a Fekete Lamour, a Magam adom és a sokáig mostoha gyerekként kezelt, valószínűleg teljesen megunt, Most múlik pontosan is, aminek előadásához csatlakozott az előzenekarként fellépett Zóra is, ezzel csökkentve a maszkulin túlsúlyt.
Összességében az este olyan volt, akinek mindenki várta. A felsorolást végig olvasva, valószínűleg senkiben sem maradt hiányérzet. Egyszerűen ezek a fiúk szerethetőek, még akkor is, ha már letűntek a lázadó, magas hőfokon égő évek.
06:22
