kultúra [vers]  2005. január 31. hétfő   10:37

nincsen hozzászólás

  Gyertyafényben létezem.
  A fény körbefonja a teret
  s árnyakat rajzol szobám falára.
  Mint árnyék, kezem
  nyúl felém a falról.
  Sötéten, mint a képzetek határa
  
  Érted ég a láng, mert hiányzol!
  Nem hallom hangod,
  nem látlak,
  de itt vagy valahol.
  Velem. Csak ketten.
  
  Feléd hajolnék, mint a
  falon a kéz!
  Mint Hold a dombra,
  mely minket néz,
  miközben alszunk
  egymás karjaiba fonódva.
  
  Hol vagy már?
  Csak nézem a lángot
   - táncot jár -
  s a gyertya velem könnyezik.
  Én, a fekete viasz
  s a láng, mely te vagy -
  Én éltetlek, te égetsz
  s amint én is elégek -
  mindketten elhamvadunk.
  Szeress! Még itt vagy
  a fényedben ragyogok,
  de ha elhagysz, végül
  én is meghalok...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: