szerző: MóniPál Utcai Fiúk, Nulladik Változat, Kaukázus 2004 december 17, Gödör Klub
Kicsivel több, mint egy hónappal azután, hogy a Petőfi Csarnokban „újra egy éves” lett a PUF, újra láthattuk hallhattuk Lecsó zenakarát, ezúttal a Gödörben. Az este ezúttal a kávézóban kezdődött, családias hangulatban. Itt játszott ugyanis a két előzenekar, de ha valaki inkább vizuális inegerekre vágyott, kivetítőn nézhette a Pál Utcai Fiúk című filmet (az eredetit), persze a koncertek alatt hang nélkül. Elsőként a Kaukázus elnevezésű, „a matematika és marketing tudományok mentén megalapított öntevékeny ellenállói csoport” (ahogy magukat nevezik) lépett színpadra. A dalszövegeik alapján anarchistának nevezném őket, a zenéjük pedig több magyar zenekarra is emlékeztet. Lehetne vitatkozni azon, hogy melyikre inkább, de nem szeretnék. Szerintem még meg kell találniuk a saját stílusukat, de azért kellemes zenét játszanak.
A Nulladik Változat már kicsivel jobban érdekelt, őket nem hiszem, hogy be kellene mutatni, főleg a rutinos undergound-arcoknak. Szinte hihetetlen, hogy már ´89 óta léteznek, és ennek ellenére nem igazán léptek ki a klubok világából. Pedig sok ismert zenekarral játszotak már együtt. Ez a koncert már sokkal pörgősebb volt, mint az előző, végre megmozdult bennem is valami.
Kicsit tartottam tőle, hogy mire elkezdődik a Pál Utcai Fiúk, teljesen megtelik a Gödör (a születésnapi koncertre visszagondolva ez nem lett volna irreális), de szerencsére nem így történt. Azt nem értem, hogy miért szeret a többség inkább nagyszabású bulikba járni, de biztosan sokan élvezik a sorbanállást is. Szóval itt most végre kényelmesen el lehetett férni. A Sorozat-tal kezdtek, misztikus hangulatot teremtve. Aztán persze sorban jöttek a megszokott dalok, köztük pl. az Egyenesen át is, amit egy éve játszottak utoljára.
Több vendéget is hívtak, néha már alig fértek el a színpadon a zenészek. Lecsó viccesen meg is jegyezte, hogy milyen kár, mert most a gázsit többfelé kell osztani. Persze a hatáskeltés most sem maradt el, már kb. a koncert felénél úgy tettek, mintha le szeretnének menni, de a közönség kétszer is visszahívta őket. A legvégén sem akarták őket elengedni, néhányan elkezdték énekelni a Partizánt, mások teljes erejükből ordítottak. Ilyesmit is ritkán látni, hogy egy zenekart ennyire szeressen a közönsége. Remélem, hogy Lecsóékat is meghatotta ez a ragaszkodás, és még sok ilyen koncertet adnak nekünk, legalább még 10 évig. Vagy még tovább.
13:45
