beszámoló [koncert]  2024. április 2. kedd   08:02

nincsen hozzászólás

  A Normandie Dopamine turnéja Manchesterből, Londonon, Münchenen és Bécsen átívelve Budapestre is eljutott, egy varázslatos estét varázsolva a rajongóknak. A Dürer Kertben tartott klubkoncert minimális szünetekkel és kifinomult dallamokkal teli volt, a zenekar pedig megállíthatatlan energiával töltötte meg a teret.
  
  A meghirdetett 19 órás kezdéskor már kígyózó sorok vártak bebocsájtásra. A hangulatot két előzenekar is fokozta, a Self Deception és az As December Falls. Bár mindkét zenekar hangszeres zenét űz, és szeretik a Normandie zenéjét, mégis eltérő stílusban játszanak. A Self Deception inkább magas oktánszámú modern rockban utazik, némi „disco” felütéssel, míg az As December Falls, a nottinghami pop punk csapat, stúdió munkáiknál előszeretettel használnak túl effektezett autotune-t.
  Az esti programot a már említett Self Deception kezdte, füstben áztatott színpadon harcdíszben. A csapat legextrémebb tagja tagadhatatlanul Patrik Hallgren volt, aki leopárd mintás szerelésben hozta az aktuális stockholmi divatot. A frontember, Andreas Clark, méretét tekintve leginkább rugby játékos fazon, és Erik Eklund gitáros pedig a rock and roll gitárhős. Ők igazi tökös fenegyerekek, akik ismerik a jó show ismérvét. Olyan könnyedén mozdították be a Dürer nagy termét, mintha az a nagy könyvben meg lett volna írva. Igazi színpadi veteránok, akik nem aprózták el, hanem velejéig hatolva nyomták a nagy betűs techno r’n’r-t a nem túl bonyolult dalokkal. Hatalmas karakterek, akik kezdő fellépőként is tudják, hogyan kell rajongókat gyűjteni. A nyitó The Scandinavian Dream és a záró Fight Fire With Gasoline dal, valamint a köztes Matthew McConaughey, Hysteria és Holy Water dalok mind felejthetetlen pillanatokat szültek a koncerten.
  
  Kis színpadi átrendezés után jött a nottinghami pop punk, alt-rock trió, az As December Falls csapata. Hatalmas döngöléssel léptek színpadra. Aranyosak, és nem akarják megváltoztatni a világot három akkordos zenéjükkel, csak jól akarják érezni magukat. És ami a legjobb az egészben, hogy még függetlenek. A csapat mozgatója, közönség kedvence, a bájos Bethany Hunter, nem kevés tudatossággal és közvetlenségével remekül beindította a közönséget. Az As December Falls hagyományos, jól bevált utat választott a pop punk jól kitaposott ösvényén. Némi samplerrel támasztották alá a zenéjüket, ami kellemes sodró programmá állt össze. Minimális gitárszólókkal, gyors kiállásokkal és a számok közötti rövid kommentekkel tették felejthetetlenné a cirka 38 perces produkciójukat. A Go Away és az Alive, valamint a Little by Little című dalok is helyet kaptak a repertoárban.
  
  Rövid átszerelés után taktikai füstben színpadra lépett az est fénypontja, a Normandie. Tagadhatatlanul csupa ütős feelinges dalt tartalmaznak a 2016-os Inguz; a 2018-as White Flag, a 2021-es Dark& Beautiful Secrets és az idei Dopamine albumaik. A kezdeti metalcore erőt lassan felváltotta a populárisabb/melódikusabb hangzás és ezzel arányban a közönség összetétele is némileg lecserélődött, igaz ennek eredménye a milliós hallgatottsági ráta és hatalmas tömegigény, és koncertjeiken frenetikus hangulat. A csapat megtalálta a közönséghez vezető utat, hogy a hallgatóság ízlését alakították a Normandia-hoz és nem fordítva. Az est folyamán a legnagyobb hallgatottságú dalok, az Awakening (Inguz 2016)- negyedik dalként; a White Flag ( White flag 2018.) viszont koncertzáró 17. dalként. A pálmát, érthetően a turné címadó Dopamin vitte, az album 11. dalából kilenc; a Dark& Beautiful Secrets album 10 dalából hat kapott helyet.
  A koncerten a Dopamine és a Dark & Beautiful Secrets albumok dalai domináltak. A show taktikai füstben, hatalmas fények kíséretében, robbanásszerű hangerővel vette kezdetét egy intróval. A négytagú zenekar a Serotonin slágerrel nyitotta az estét, majd a Dark & Beautiful Secrets két siker dala, a Jericho és a Holy Water következett. Ezután visszatértek a Dopamine albumhoz a Hourglass és a Blood in the Water dalaival, majd elhangzott az Inguz album legnagyobb slágere, az Awakening. Kicsit sajnáltam, hogy nem szerepelt a programban a másik adu a Collide című daluk.
  Az új album dalai egy megszakítás nélküli blokkban következtek, az Overdrive, a Colorblind, a lírai Sorry, valamint a Mission Control (utóbbi a Dark & Beautiful Secrets albumról) hallható volt. A hajrában a Flowers for the Grave, a Babylon, a Ritual és a nagy finálé, a White Flag zárta az estét.
  A Normandie tagjai nemcsak kiváló dalszerzők, de tehetséges színpadi muzsikusok is. Minden hangjegyük varázslatos, és a budapesti koncerten teljes mértékben kiteljesedtek. A lenyűgöző show feledhetetlenné tette az estét, és ismét bebizonyította, hogy a Normandie jogosan foglal helyet a zenei élmezőnyben.
  
  
  
  
  

Kulcsszavak:
  normandie     as december falls     self deception 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás