hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2024. január 31. szerda   08:43
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Delain, Illumishade
2024. január 27, Barba Negra Blue Stage

  2021-ben meglepetésszerűen derékba tört az addig megbízhatóan robogó holland szimfonikus metalos Delain karrierje. A csapatból ekkor az összes tag kilépett, a billentyűs Martijn Westerhold kivételével. Még Charlotte Wessels énekesnő is, aki a kezdetektől a Delain arcát adta (nekem is a Delain nevéről egyedül Charlotte és az ő karaktere ugrik be lelki szemeim előtt). Ám aki ismeri a zenekar történetét, az tudja, hogy hiába általában a frontemberekkel, énekesekkel vizualizálják a bandákat, a főnök mindvégig a szürke eminenciás Martijn Westerhold volt, sőt az egész Delain is tulajdonképpen az ő szólóprojektjéből nőtte ki magát.
  Az új kezdet azonban a jelek szerint egyáltalán nem okozott különösebb törést a Delain karrierjében, hiszen Martijn nemcsak villámgyorsan összeállította az új csapatot, de a 2021-es törés után mindössze 2 évvel már új album is megjelent a friss felállással, a Dark Waters.
  
  Azért a felállás sem teljesen új, mert Martijn-nak sikerült visszacsábítani a 2000-es évek második felétől már korábban a bandában zenélő Ronald Alexander Landa gitárost és Sander Zoer dobost. Melléjük érkezett Ludovico Cioffi basszer és az ő hatalmas hullámos hajzuhagatja.
  Az új énekesnőt pedig egy román hölgy személyében találta meg Martijn, így Diana Leah hangjával készült el a Dark Waters lemez. Ennek a bemutatóját láthattuk ma, megfűszerezve persze egy nagy adag régebbi dallal.
  
  Egyetlen előzenekar volt, az Illumishade, de rosszul tette, aki az ő műsorukat kihagyta. Elég ha csak annyit mondok, hogy énekesnőjük az a csodálatos hangú, magával ragadó kisugárzású Fabienne Erni, aki az Eluveitie utóbbi éveinek vált meghatározó karakterévé és hangjává. Az ő képességeit ismerve biztosak lehettünk benne, hogy nem lesz kutyaütő banda az Illumishade, de a koncertjük még ahhoz képest is rendkívül szórakoztató volt, mint amit vártunk.
  Bár Fabi igazi, jó értelemben vett nagybetűs művész, aki lenyűgöző énekhangja mellett több hangszeren is játszik. Szóval a zenei kifejezésmódja rendkívül széleskörű. Ezúttal nem láthattuk hárfával, mint az Eluveitie-ben (és hasonlóan folkos zenei világot se volt érdemes tőle ezúttal várni), de a zongora mögé több dal alatt is beült.
  
  Zeneileg nehéz volna behatárolni az Illumishade produkcióját. Az első nóta, az Elegy például egészen súlyosan szaggatós, betonozós, modern hangzású volt, amit nem biztos, hogy előzetesen vártunk volna a törékeny Fabi-tól. Más dalok aztán egy kicsit könnyedebb, szintetizátorral dúsított heavy metalos megszólalással bírtak, de az említett zongora a lassúbb, érzelmesebb tételeknek szolgáltatta az alapot, ahol Fabi olyat énekelt, hogy a közönség veszett ovációban tört ki a dal végére.
  A súlyos riffek felelőse inkább a szintén újkori Eluveitie tag Jonas Wolf volt, aki az egyik legszórakoztatóbb jelenség volt a koncerten. Mert ez is erősen benne volt a koncert sikerével és a jó hangulatban, hogy bár a zenében a komoly teljesítményt nyújtottak a tagok, de a marháskodásért se kellett a szomszédban menniük.
  
  Ez főleg Jonas-nak volt köszönhető, aki volt hogy árnyékként bekövette a basszusgitáros arcot, annak nagy meglepődésére, máskor a rikító kék hajú billentyűs lánnyal bolondozott, de a konferálások terén is kitett magáért – ebben Fabi is partnere volt. Egyszer például megkérdezték, ki szeret táncolni, mert most egy diszkós számuk fog következni. A kissé értetlenkedő tekintetek és jelentkező kezek hiányában belekezdtek egy olyan marcona riffekkel felvértezett nótába, amiben aztán nem volt semmi diszkós. Utólag Jonas meg is dicsérte a közönséget, hogy talán csak 1-2 ember volt, aki jelentkezett, ez jó!
  Másszor pedig arról érdeklődött, szereti-e a közönség a black metalt és a Carpathian Forest-et? Megint egy zúzósabb dalra számítottunk (amiben Fabi-t persze nem tudtuk volna elképzelni), de ennek a lett az eredménye, hogy Jonas egy buborékfújót adott a szemlátomást meglepett Fabi-nak (ez szerintem nem tervezett geg volt), aki nagy ováció közepette nagy nehezen kifújt néhány buborékot a közönség fölé. Ez lett tehát a Carpathian Forest-es keménység...
  
  Szóval a fentiekből látható, hogy igazán szórakoztató produkciót kaptunk az Illumishade-től, ahol még nevetni is lehetett sokat. Fabienne Erni egy magával ragadó színpadi jelenség, a hangja is tökéletes volt elejétől a végéig, úgyhogy tényleg érdemes volt megnézni őket. Élvezetes felvezetés voltak a Delain előtt és 2 megjelent lemezükhöz képest egész sokat is játszottak.
  
  A Delain kapcsán gondolom mindenki arra volt elsősorban kíváncsi, hogy teljesít az új hölgy, Diana Leah, mennyire átélhetően tudja előadni a régi dalokat. A főnök Martijn Westerhold teljesítményétől nem tartottunk, mint ahogy Ronald Landa-tól és Sander Zoer-től sem, hiszen ők lehúztak már néhány évet a Delain soraiban.
  Kissé előreszaladva persze le kell szögeznem, minden a helyén volt, senkiben nem volt hiányérzet. Sőt az új basszert, Ludovico Cioffi-t is meg kell említeni, aki lelkesen rázta nagy rőzséjét és a hörgős énekben is szerepet vállalt. Diana pedig jó választás volt, nem is amolyan félszegséget éreztünk tőle a színpadon, hanem afféle gyerekes bájt, aki folyamatosan nagy mosolyokkal, szívecskék mutogatásával egyszerűen élvezi, hogy idoljaival egy színpadon játszhat és tinikora kedvenc dalait ma hivatalosan is ő énekelheti. Ezt el is mondta egyébként.
  
  Charlotte Wessels talán vagányabb, metálabb kiállással bírt, sőt az utolsó Delain-es éveiben olykor egészen vadítóan szexi szereléssel állt színpadra, Diana ehhez képest félszegebb, kislányosabb, de ami a lényeg: a hangja teljesen megfelelő ide, jól tolmácsolta az újabb és régebbi dalokat egyaránt.
  Elsőként persze a legutolsó album nótájával kezdtek, a The Cold-dal, aztán korábbi dalok kerültek előtérbe: a Moonbathers albumot egyedül képviselő Suckerpunch és az Apocalypse & Chill albumról szintén egyedüliként hozott Burning Bridges. Innentől már az új lemez nótái, illetve a Delain korai időszakának termései voltak napirenden. Diana pedig megmutatta, hogy teljesen jól tudja megszólaltatni mindegyik időszakát a Delain-nek.
  
  A The Quest And The Curse, April Rain, Get The Devil Out Of Me, Sleepwalkers Dream, Invidia daloknál megfigyelhető volt, hogy az újabb szerzemények között vannak keményebb kötésű számok is, ahol Ludovico és Ronald durvább, hörgősebb vokálokkal is súlyosbították a helyzetet. Aztán a csapat színpadra szólította Paolo Ribaldini-t, aki nem ismeretlen a Delain előtt, hiszen több dalban is vendégszerepelt az olasz énekes.
  Most is pontosan ugyanez volt a feladata, a Queen Of Shadow, Your Body Is A Battleground és az ikonikus The Gathering is az ő támogatásával szólalt meg. Nem kaptak ettől még teljesen más megközelítést a dalok, de jó volt ilyen módon színesíteni. Paolo aztán még a koncert vége felé 2 további dalra visszatért, a Control The Storm-ra és a Sing To Me-re.
  
  Az említetteken kívül még a Don´t Let Go, Moth To A Flame, Not Enough, Mother Machine dalokat játszották, szóval kimondhatjuk, hogy az összes Delain nagylemez képviseltette magát, legalább 1 dallal. A konferálásokat sokszor Ronald végezte, de Diana is többször szólt a közönséghez, leginkább köszönetét fejezte ki a hálás fogadtatásért. Azt is elmondta, hogy innen a szomszédból, Romániából származik és valamilyen érthetetlen módon még sosem járt Magyarországon, de most végre itt van és nagyon jól érzi magát.
  Ronald a koncert végénél elmondta, hogy most jönne az a játék, hogy nagy látványosan levonulnak, aztán a visszatapsra visszatérnek, de mi lenne, ha kihagynánk ezt a hülyeséget, és csak simán játszanánk tovább? A közönség persze vevő volt rá, így a program legvégén elhangzott a Delain egyik legismertebb slágere, a We Are The Others. Így a majdnem 1 és 3/4 óra játékidővel szerintem mindenki elégedett lehetett és szerintem a programban is megtalálta mindenki a kedvére való vagy épp kedvencnek számító nótákat.
  
  Nem volt túlgondolva ez az este, egyedül az Illumishade lépett fel előzenekarként, de ők kifejezetten szórakoztató és zeneileg is kifogástalan produkciót nyújtottak ahhoz, hogy megérje itt lenniük. Az este viszont elsősorban a Delain-ről szólt, akik maximálisan kiszolgálták a közönséget. A tagcserék a jelek szerint jól sültek el, Martijn Westerhold továbbra is határozottan kormányozza tovább a Delain hajóját és a „sötét vizek” után kíváncsiak vagyunk, milyen tájak felé haladnak a továbbiakban.


Kulcsszavak:
  delain     illumishade 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Illumishade: szeptember 20-án a Visions Of Atlantis vendégeként térnek vissza

Delain – Dark Waters Over Europe Act II

Máris megjelent Charlotte Wessels (ex-Delain) első szólódala

Mindenki kilépett a Delain-ből, Martijn Westerholt projektként viszi tovább a bandát

Delain: új dal és szöveges videó érkezett, vasárnap Arkonával közös koncert Budapesten

 programajánló: 
2024. június 29.
3 nap · 29 zenekar · zéró szemét – jön az idei Alpárfeszt!
2024. július 2.
The Amity Affliction, Infected Rain: csomagban olcsóbb a jegy a nyár két ütős bulijára
2024. július 3.
Először koncertezik Magyarországon a Take That!
 a rovat legfrissebb cikkei: 
A Coldplay frenetikus triplázása a Puskás Arénában
Hatebreed, Crowbar
Body Count vs Budapest Park
Tool, Night Verses
Sting varázslatos estje Budapesten
The Dead South és Corb Lund fergeteges budapesti koncertje
Winger
Megadeth, Archaic
Charlotte Sands: Egy felejthetetlen koncert az Analog Hallban
Palaye Royale és Halflives a Barba Negrában
Bruce Dickinson, DivideD
Esti Kornél Fesztivál a Budapest Parkban
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
 kapcsolódó fotók: 

DELAIN - 2024. január 27. BARBA NEGRA - DARK WATERS OVER EUROPE ACT II

ILLUMISHADE - 2024. január 27. BARBA NEGRA - DARK WATERS OVER EUROPE ACT II
 kapcsolódó videók: 

DELAIN
 kiemelt 
Thy Art Is Murder, Fit For A King, Knosis: nyári katlan-core a Barba Negrában
  
Súlyos deathcore / metalcore hármas fokozza majd a katlan hőséget a budapesti nyár közepén: július 4-én este a Thy Art Is Murder és a Fit For A King már jól ismert produkciója mellett most egy különleges japán projekt, a Knosis is bemutatkozik majd a Barba Negrában

Új dalokkal tér vissza Richie Kotzen a Dürer Kertbe
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Rockmaraton 2024
Berúgja az évet a Dead Daises: új dal, album és koncert novemberben
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 year of the goat    headbanger´s ball    gyöngyössy bence    őz zsolt    neckbreaker’s ball    necrophobic    sunday fury    the rotted    no doubt    macabre    gravefruit    anathema    irie maffia    satelles    futurspektiv2    faces of suffering    másnaposok    john frusciante    sebők    sharon tate    feltbeats    atreyu    vinnie moore    crowbar    karácsony  

r45
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!