szerző: MorelloBeast In Black, Gloryhammer 2024. január 20, Barba Negra Red Stage
Egy év sem telt el a legutóbbi budapesti Beast In Black koncert óta, a csapat pedig olyan rendszeresen visszajár hozzánk, hogy 10 hónap után ismét a koncertjükre készülődhettünk (Spoiler: ez olyannyira igaz, hogy a színpadon jelentette be Molnár Máté, a csapat basszere, hogy az idei Rockmaratonon is itt lesznek. Szóval a legközelebbi találkozásig még 10 hónapot se kell várni). Szóval bátran mondhatjuk, hogy az Alestorm mellett a legtöbb itthon koncertező nevesebb metalcsapat a Beast In Black. Nem véletlen persze mindez, hiszen mind a két említett bandának van magyar kötődése (előbbinél Bodor Máté gitáros, utóbbinál Molnár Máté basszer).
A Beast In Black titka ráadásul az, hogy hiába jönnek akár egy éven belül többször is, a koncertjeik sosem unalmasak, mindig lendületesek, magas színvonalúak, kiváló koncertteljesítményt jelentenek. Szóval a banda mindig odateszi magát és ez az oka annak, hogy teltház jött össze a Barba Negra Red Stage-en és nem hiszem, hogy egyetlen rajongó is csalódottan távozott volna.
A csepeli helyszín örökös gyenge pontja az egy szem ruhatár, ahol bár 4-5 munkatárs is folyamatosan dolgozott, az elsőként fellépő Brothers Of Metal-t sokan csak a sorban állva hallgatták. Nem tudom, 2024-ben lehet-e cikisebb zenekarnévvel kiállni, még ha a zene egyébként nem is lenne rossz. A Gloryhammer sem egy komolyan vehető zenekarnév, de a társaság azért kinőtt a móka-metal kategóriájából és 4 megjelent nagylemezükkel már megvetették a lábukat a színtéren.
Érdekes a viszonyom a csapathoz, mert a maguk power metal világában egyébként egy kifejezetten életképes, jól megírt, élőben is tökéletesen működő dalokkal felvértezett csapat a Gloryhammer, de engem valamiért sosem tudtak magukkal ragadni. Megvan bennük minden, amitől egy power metal csapat jó lehet, még a saját maguk köré kreált kis univerzum is ad egy egyediséget a gárdának, de mégsem érzem magam megszólítva a dalokkal és a csapat koncepciója által.
Sokan mások viszont igen, hiszen most is (és a korábbi koncertjeiken is) nyilvánvaló volt, hogy kifejezetten a Gloryhammer miatt is sokan érkeztek a Barba Negrába és a dalaikat is látványos lelkesedés, együtténeklés fogadta. Szóval megvan a masszív rajongótábora a Gloryhammer-nek Magyarországon, ez szemmel látható.
A csapatnak megvannak azok a kihagyhatatlannak tűnő slágerei, amelyeket kötelező jelleggel eljátszanak, de ezt minden bizonnyal a rajongók ki is követelnék tőlük. A Gloryhammer, The Land Of Unicorns, Angus McFife, Masters Of The Galaxy, The Siege of Dunkeld (In Hoots We Trust), Universe On Fire, Hootsforce, The Unicorn Invasion Of Dundee dallamait már akkor is ismeri a koncertre járó, ha nem megveszekedett Gloryhammer rajongó. És talán pont ez a banda sikerének a titka, ezzel tudnak kitűnni a számtalan feltörekvő heavy metal banda közül.
Azonban tavaly kijött a legfrissebb Gloryhammer album, a Return To The Kingdom Of Fife és ezzel sikerült felfrissíteniük a már-már szokásosnak mondható koncertprogramjukat. A Holy Flaming Hammer Of Unholy Cosmic Frost, Wasteland Warrior Hoots Patrol, Keeper Of The Celestial Flame Of Abernethy dalok címei önmagukért beszélnek, vagyis a csapat a maga pihent agyú univerzumában továbbra is nagyon jól érzi magát.
Az Angus McFife szerepét átvevő Sozos Michael ezúttal is meggyőző énekteljesítményt nyújtott, talán a már-már megszokottá váló színpadi jelenetek, a csapat névadójának számító nagy pöröllyel való emberkedés vagy a valamiért nagy tapsvihart kiváltó teljesítménynek tekintett sörvedelése a basszerosuknak mostanra már kissé unalmasnak hat. A színpadon olykor feltűnő zöld manó kis szólópillanatai jelentették inkább az érdekesebb érdekesebb jeleneteket. Illetve még azt is sajnáltam, hogy a díszletnek felhúzott látványos várfalat, várkaput nem használta ki valamilyen performanszhoz a csapat, pedig ez adta volna magát.
A Gloryhammer ma is maximálisan kiszolgálta a közönséget, együtt énekelhetett mindenki a csapat slágerré kinőtt szerzeményeiből, kaptunk pár új szerzeményt is és attól sem kell félni, hogy a banda esetleg időközben megkomolyodott volna. Még ha zeneileg nem is egy megkerülhetetlen csapat a Gloryhammer, a koncertjeik mindig szórakoztatóak és ez ma se volt másképp.
A Beast In Black-től igazából pontosan lehetett tudni, mire számítsunk. Nem csak azért, mert a csapatnak a 2021-es Dark Connection óta nem érkezett új lemeze, hanem mert tavaly is felléptek már nálunk, így maximum abban tudtak volna újszerűt mutatni, ha kicsit (vagy nagyon) variálnak a programmal. Ez valamelyest meg is történt, szóval nem volt tipikusnak mondható a műsor.
Persze a kihagyhatatlan slágerek ezúttal is kihagyhatatlanok voltak, a Beast In Black, Sweet True Lies, From Hell With Love, Blind and Frozen, Die By The Blade, End Of The World nélkül nem történhet Beast In Black koncert és ez így is van jól. Hihetetlenül jól megírt, magával ragadó hangulatú nóták, amelyek rögtön képesek beszippantani a hallgatót a Beast In Black rajongók sorába.
De a legutóbbi lemezről is felzárkózott a Blade Runner, a Hardcore, a Moonlight Rendezvous és a One Night In Tokyo a csapat koncertnótáinak legélvezetesebbjei közé. Érdekességként ma megkaptuk a Bella Donna, Broken Survivors és Highway To Mars dalokat a Dark Connection-ről, az elsőről a Zodd The Immortal sem egy gyakran előkerülő koncertnóta és szintén a debütáló Berserker albumról ezúttal a Ghost In The Rain volt ma a nap balladája.
Azt hiszem, mindannyian jól jártunk, hogy Anton Kabanen-t annak idején furcsa körülmények között kirakták a Battle Beast-ből, mert a Battle Beast is köszöni szépen, jól van (erről megbizonyosodhatunk február 18-án, ugyanitt a Barba Negrában), de enélkül nem alakulhatott volna meg ez a különleges hangulatú, retrodisco-metalként nevesíthető Beast In Black sem. És amennyire borzasztóan hangzik ez a stílusmegnevezés, olyannyira baromi jól működik mindez lemezen és élőben is. Persze a kardcsörtető trúmetálosoknak minden ilyesmi a fémzene elárulásának tekinthető, de aki mindössze csak jól akar szórakozni, emlékezetes, fülbe ragadó heavy metal dalokat akar hallani és akár a táncizás sem áll tőle távol, azt telibe trafálja a Beast In Black zenéje. De ehhez nélkülözhetetlen volt Anton Kabanen dalszerzői zsenije, mert mindez jól megírt dalok nélkül nem sikerülhetett volna.
Persze az elképesztő hangú énekes, Yannis Papadopoulos is kellett a sikerhez, aki ma is fenomenális volt. Az egészen magas sikolyokig bezárólag minden működött ma, tényleg nem volt egy perc üresjárat sem a mai koncerten. Kabanen és Kasperi Heikkinen remek gitárpárost alkot élőben, a szólózásért inkább utóbbi felel elsősorban. A látványos pózok, közös gitáremelgetések és hasonlók persze jól bejáratott motívumok egy heavy metal koncerten, amihez a basszer Máté Molnár is csatlakozott.
Mivel ilyen sűrűn járnak hozzánk, maga Máté is említette konferálása közben, hogy igazából nem nagyon tud olyat mondani, amit még ne mondott volna el, de persze ma is rendkívül hálásak a szuper fogadtatásért. Pontosabban annyi újdonságot mégis elmondott, amiről már szó volt fentebb, hogy az idei Rockmaratonon ott lesz a Beast In Black. Szóval aki lemaradt erről a koncertről, még idén pótolhat.
Viszonylag kevés banda van a mai dömpingben, akik azonnal felismerhető hangzással bírnak és sikerült egy egyéniséget felépíteniük, a zenei világukat tekintve sem mindennapiak. A Beast In Black ilyen, a sikerük pedig abszolút megérdemelt. Biztos vagyok benne, hogy a Rockmaratonos koncertjükben sem fogunk majd csalódni.
05:48
