hosting: Hunet
r39
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2023. november 24. péntek   07:14
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Halocene
2023. november 18, Analog Music Hall

  A Halocene tipikusan 21. századi karriert futott be. A csapat a Youtube videóival kapott egyre nagyobb népszerűséget ismert rock/metal előadók feldolgozásaival, sokszor más ismert Youtube-os énekesnőkkel kollaborálva. Így értek el egyre nagyobb figyelmet, ami odáig vezetett, hogy végül önálló turnéra is indulhatott az Addie Nicole Amick énekesnő, a gitáros és egyben a férje Bradley Amick és Joe Polizzi dobos alkotta csapat. Nálunk Magyarországon már másodszor jártak, én pedig most jutottam el először a bulijukra, így kíváncsi voltam, milyen ma egy Youtube-ról kinőtt formáció.
  Az előzenekarként szolgáló HAWXX-ről lemaradtam, így már a Halocene logó világított a háttérben, amikor megérkeztem. Az Analog Hall-ban kellemes létszám fogadott – ha nem is telt házat, de meggyőző számú érdeklődőt mozgatott meg az amerikai csapat. Basszusgitáros nélkül álltak a színpadra, így dob, gitár és persze Addie szolgáltatták a talpalávalót, elsőre egy saját számmal, a Maleficent-tel. Rögtön másodikként érkezett a Rage Against The Machine klasszikus, a Killing In The Name, ami mindenhol képes azonnal beindítani egy rockbulit. Ennél az egy számnál éreztem azt, hogy nem igazán fekszik a csapatnak. Addie nagyon jó énekesnő, remek hangterjedelme van, de ez a RATM dal nem erről szól és valahogy azt a zsigeri groove-ot nem sikerült benne elcsípni. Persze a „fuck you I won’t do what you tell me!” rész már sütött, ezt együtt tudta ordítani a közönség.
  
  Az első pár számnál mintha kicsit álmosan indult volna be a hangulat, de nem kellett sokáig várnunk. Érkezett a színpadra Lauren Babic is, aki szintén a Youtube-on futott be ismertséget és a Halocene-nel is számos közös daluk van. Így nem volt véletlen, hogy ma ő is ott volt ezen a koncerten, sőt innentől már végig maradt és együtt nyomták a dalokat Addie-vel.
  Jól látszott a közöttük való munkamegosztás. Addie a klasszikusabb énekhang, Lauren képességei viszont többrétűbbek, ő az éteri dallamok, finom dallamvezetések és az erőteljesen kieresztett énekhang mellett a durvább üvöltésekben is nagyon otthon van, sőt kifejezetten jól áll neki. Olykor pillanatok alatt váltott egyik énekstílusból a másikba, szóval tényleg lenyűgöző a csaj.
  De Addie-ről is hasonlókat lehetett elmondani, ő is nagyon odatette magát és nagyon átélte a dalokat. Különösen a saját szerzeményeket, ezeknek olykor el is mondta a sztoriját, a dal születésének, mondanivalójának körülményeit.
  
  Addie sztorijai alapján a napnál is világosabb, hogy ezek a saját szerzemények olykor terápiás jellegűek, a saját mentális egészségének megóvása a cél, valamint a múltbeli fájdalmainak, érzelmeinek világgá kiáltása. Lauren Babic is elmondott hasonló dolgokat, ő is beszélt arról, hogy volt időszak, amikor úgy érezte, hogy soha többet nem fog énekelni. De a közönség szeretete és ez a fantasztikus koncertélmény győzte meg, hogy túl kell lendülni a mélypontokon, mégis érdemes ezt csinálni.
  Szóval több ilyen érzelmes, lélekbemarkoló mondat elhangzott, néha úgy érezte az ember, hogy ott csillog közben a könnycsepp az énekesnők szemében. Ezáltal nagyon emberi, nagyon érzelmes volt ez az este és nem csak a dalokat, hanem az előadók érzelmeit is magába fogadta így a közönség.
  
  Ahogy említettem, pár számnak le kellett mennie, hogy igazán beinduljon a hangulat, de aztán tényleg felpörgött a nézőtér, még pogó, wall of death is volt. Az első sorokban folyamatos lett a csápolás és az is feltűnő volt, hogy nem csak a feldolgozásokat, hanem a saját szerzeményeket szintén sokan énekelték a közönségből.
  A This Is Our War, Hold Me Help Me, Repent, Rage dalokra emlékszem, de persze az olyanok is beindították a közönséget, mint a Numb (Linkin Park), Bring Me To Life (Evanescence), Smells Like Teen Spirit (Nirvana) vagy a Chop Suey! (System Of A Down). Utóbbinál a két frontember hölgy még stagediving-ra is vállalkozott, szóval nem is lehetett rossz hangulat két ilyen tökös csajjal (nem úgy!) a mikrofonnál.
  
  És ami még tetszett, hogy ezen a koncerten ismét meg lehetett érezni azt a régi bájt, amit az utóbbi évek külföldi turnéin már nemigen. Manapság még az underground stílusnak mondható metal koncertek is olykor már túlzott profizmussal, gépies szervezéssel történnek, fizetős meet & greet-ek és hasonlók, vagyis már egy gépezet részeként látszanak ezek az előadások, amiben maga a közönség is benne érezheti magát, mindössze egy statisztika részeként.
  A Halocene estéjén sokkal emberközelibb, sokkal valódibb volt az érzés. Egy sikerre éhes csapatot láttunk, akiknek még nem a megszokott rutin és körforgás a koncertezés, turnézás, hanem valódi felemelő élmény minden egyes este a színpadon és a közönség rajongását, szeretetét kiélvezni. És a közönség oldaláról ugyanígy, a vagány módon a közönségben meghempergőző csajok és a barátságos, kedves találkozások a rajongókkal érzelmesebb élménnyé teszi az ilyen estét.
  
  A koncert után még sokáig fotózkodtak, dedikáltak a pultnál a csajok. Szóval szerencsére nem estek bele abba a csapdába, hogy a sikerek, óriási Youtube nézettségek hatására elszálljanak maguktól (sőt), hanem nagyon is emberközeli, barátságos figurák maradtak és ez mindenképpen elismerésre méltó. Szóval ez a koncert megmutatta, hogy már kinőtték a Youtube-ot, valódi koncertező zenekarként is helyük van a színtéren, valamit a saját számaik ismertsége is azt bizonyította, hogy a karrierjük folytatódásával lassanként ki fognak kopni a pályájukat megalapozó feldolgozások és idővel tisztán saját számokból álló repertoárral is sikereket fognak aratni.


Kulcsszavak:
  halocene 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Halocene Budapesten az Analog Music Hall-ban

 a rovat legfrissebb cikkei: 
Northlane, Novelists, Ten56. - A metalcore újjászületése a Dürerben
Quimby a Budapest Parkban
Overkill, Angelus Apatrida, One Machine
Havok, Dust Bolt
Ignite és Rise Against a Budapest Parkban
Metalcore műfajok találkozása az Akváriumban: The Amity Affliction és Emmure
Lenny Kravitz az Arénában
Rockmaraton 2024 (2. rész)
Rockmaraton 2024 (1. rész)
Knosis, Fit for a King, Thy Art is Murder vs Barba Negra
Five Finger Death Punch, Ice Nine Kills, Malevolence
 kapcsolódó fotók: 

HALOCENE - 2023. november 18. ANALOG MUSIC HALL
 kiemelt 
Future Palace: friss lemezét is bemutatja Budapesten a berlini post-hardcore csapat
  
Szeptemberben megjelent, Distortion című nagylemezével érkezik október 19-én Budapestre a Future Palace

Lindsey Stirling: „Van valami megmagyarázhatatlan varázsa Budapestnek”
The Black Tour: Imminence, Aviana, Allt
Kísérletezős elektro-rock hyperpop-metallal keverve: Budapesten játszik a Blackout Problems és a Lake Malice
Septicflesh, Equilibrium: októberben közös koncert az Analogban
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 mobilmánia    black breath    jack nicholson    adrian smith    coreleoni    brendan perry    stonehenge    ridley scott    untsoppable    paganza    shakespeare    hans zimmer    enforcer    the safety fire    constants    make do and mend    kortársak    northlane    abracadabra    Új látásmód fúzió    lourdes    emma thompson    genitorturers    toxic holocaust    fátyol hermina  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!