hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
beszámoló [buli]  2023. augusztus 2. szerda   06:16
nincsen hozzászólás

szerző: Móni
Depeche Mode – amikor 50.000 szív egyszerre dobban


  Több évnyi kihagyás után, július 28-án ismét Budapesten adott koncertet a legendás brit csapat, a Depeche Mode. Annak ellenére, hogy 43 éve aktív zenekarról van szó, évtizedek óta hűséges és igen széles rajongótábora van hazánkban, ami aktív klubélettel is társul. Ennek a bázisnak is köszönhető, hogy minden európai turnéjuknak van magyar állomása. A rajongók néhány óra alatt elkapkodták a jegyeket és színültig megtöltötték a Puskás Arénát.
  
   A mostani – Memento Mori – turné több szempontból is különleges. Részben a covid utáni első nagy koncert sorozat, másrészt, az első olyan, amelyen duóként szerepelnek, mert a jó barát, alapító, zeneszerző, Andy Fletcher 2022. májusában váratlanul elhunyt egy ér rendellenesség miatt. Dave Gahan énekes és Martin Gore gitáros, billentyűs az életbe menekült a gyászból, és folytatták a közös munkát. Ennek része a turnéval azonos című, 15. album elkészítése volt, amiben Fletch már nem vett részt. A turnét az ő emlékének állították. A lemez elkészítése már korábban is folyamatban volt, és eredetileg a covid áldozataira utalt volna, de a hirtelen jött tragédia, ami megrendítette az együttest és a rajongókat is, átírta az eredeti tervet.
  
   Elsőre nem is érthető, hogy a hatvanas évei elején járó két legenda, hogy bírja azt a feszített tempót, amiben 42 koncertet kell prezentálni, amik között mindössze 2-3 nap telik el, rengeteg utazással. Tavasszal az amerikai nagyvárosokban kezdtek (jártak New York-ban, Chicago-ban és Toronto-ban is), majd Európában folytatták. Többek között felléptek Amsterdamban, Stockholmban, Barcelonában, Londonban, Münchenben, Párizsban, Rómában és Düsseldorfban is, ahol dupláztak a nagy érdeklődésre való tekintettel. Prágában, Zágrábban és Varsóban is van állomás, így valóban bejárják teljes Európát.
  
   A színpadon kiegészülnek Peter Gordinoval, aki a billentyűket kezeli és viszi a basszust, illetve Christian Eignerrel, aki a doboknál adja a ritmust. Annak ellenére nem számítanak hivatalos tagnak, hogy mind a ketten a 90-es évek végén csatlakoztak a D.M.-hez.
  
   Ahogy teltek az évek a csapat stílusa változott és ez a rajongókra is hatással volt. Az ezredforduló óta a hajviseletek konszolidálódtak, de a zenekar színe továbbra is a fekete. Ez máig megmaradt. Ahogy közeledtem az aréna felé, mintha temetésre igyekvő emberek közé csöppentem volna. Adott egy igazán jó hangulatú egységet a számtalan bandapóló, amiből volt kopott, sok kalandot megélt, és frissen vásárolt is. A bejárat mellett sorakoztak a turné kamionjai és buszai, amiből lehetett sejteni, hogy komoly lesz a színpadi megjelenés.
  
   Kis csúszással, végül 20.20-kor, még szürkületben hangzott fel az intró, ami jellemző start a Mode fellépéseken. A színpad hátterében hamar kirajzolódott egy óriási M betű, ami a koncert teljes hosszában hangsúlyos maradt. A setlist az új album dalaival kezdődött. A My Cosmos Is Mine és a Wagging Tongue is jó fogadtatást kapott, sokan énekelték kívülről a szöveget, annak ellenére, hogy márciusban jöttek ki a Memento Mori albumon. A közönség gyorsan reagált, a Walking In My Shoes első traktusainál felismerték a dalt, ami bizony több, mint 30 éves. Döbbenet. Gahan rég túl van már a bakancsos korszakon. Fehér lakk cipőjét mutatta a nóta végén, hogy ki lehet próbálni, milyen lehet a helyében lenni. Mire elértünk az It’s No Good ütemeihez, a csillogó zakó lekerült, és maradt az évek óta jellemző ing és mellény, később pedig csak az utóbbi.
  
   A repertoár a fokozatosságra épült. A Sister Of Night és az In Your Room zárta a bevezető részt, aztán kezdték begyújtani a rakétákat az Everything Counts és a Precious már sötétben hangzott el, ami sokkal hangsúlyosabbá tette a fénytechnikát. Ezek után beszúrtak ismét egy új dalt. A My Favourite Stranger klasszikus Mode hangzásvilágú, első hallásra a zenekarhoz köthető.
  
   Itt Gahan kapott egy kis szünetet, mert Gore blokkja következett. A Question Of Lust is jól esett a lelkemnek, de a Strangelove akusztikus verziója kifejezetten jól állt neki, és szívesen énekelt vele a meglepett közönség is.
  
   A program folyatásában a Ghosts Again következett, ami az első single volt a Memento Mori albumról, ami már idén februárban megjelent a hozzá kapcsolódó klippel együtt. Ez a kivetítőkön látható is volt. A közönség kifejezett ovációval fogadta, láthatóan megszerették az új slágereket is. Ezután jött a szél süvítő hangja, amiből lehetett tudni, hogy az I Feel You fog belőle kikerekedni. Itt a Songs And Faith And Devotion korongot elhagyva, amiről ugyanúgy négy szerzeményt választottak, mint a címadó albumról, visszaugrottunk időben, és A Pain That I’m Used To valódi gépzenéje után egy igazi klasszikust vonultattak, Andrew Fletcher kedvenc dalát, amit neki is ajánlott a zenekar. Ez volt a World In My Eyes, ami közben a kivetítőn Fletch feketefehér portréi voltak láthatók, hasonló hangulatban fotózva, mindig minimális változtatásokkal. Nem csak az arckifejezés volt más, idővel szemüveg került rá, majd a végére csukott szemmel jelent meg a záró képen. Gahan nem sokat szólt a koncert alatt. Egyszer köszöntötte a közönséget, később bemutatta a zenekart, és megemlékezett Fletcherről.
  
   Ezután következtek a klasszikus koncert nóták, a Wrong és a Stripped, de a John The Revelator nem tartozik ebbe a kategóriába. Üdítő színfolt volt, amihez narancssárga fényeket választott a technikus. Fel is merülhet a kérdés, mennyire van szükség a változatosságra a koncerteken? Összehasonlítva a 93-as Devotional Tour 19 dalával a mostanit, 10 azonosságot találtam, ami azt jelzi, hogy a klasszikusok viszonylag jól kiszámítható módon elhangzanak majd egy Depeche Mode koncerten. Arra jutottam, hogy ez elsősorban a közönség igénye, és a bandának nincs más lehetősége, mint hogy kibírja ezt a monotonitást. Talán ezt könnyíti, hogy saját bevallása szerint, Gahan nem emlékszik a 90-es évekre, részben drog függőségének köszönhetően. A rajongók többször aggódhattak érte, de úgy tűnik, a zenekar minden krízist túlél.
  
   Az Enjoy The Silence is a kötelező körökbe tartozik, és ezen a ponton már a teljes közönség egy különleges lelkiállapotba került, énekelt, idő utazott, csápolt, kiabált, táncolt. A ráadáshoz nem fért kétség, ilyen állapotban senkit sem lehetett volna hazaengedni. A Condemnation akusztikus verziójához Gahan és Gore is kijöttek a közönség között lévő kis színpadra. A családias az ide passzoló szó, azt hiszem, amit tovább erősített bennem, hogy a végén megölelték egymást.
  
   Erről a pontról már nem volt visszaút. A Just Can’t Get Enough, ami a 80-as évek klasszikusa, ahol még kölyökként próbálgatták a szárnyukat, pont ugyanúgy szólt most is, mert Gahan hangja az évek alatt nem változott. Tartott egy kis interaktív éneklést a közönséggel is, de azt hiszem, a Never Let Me Down Again-t már mindenki inkább végig üvöltötte, és óriási kaszálás lett a végén, mint minden koncerten. Annak ellenére tudtam, hogy innen már csak a Personal Jesus következhet, hogy nem néztem meg előre a programot. Vizuálisan is megnyomták a befejezést, ami után nem maradhatott el a pengető dobálás, pukedli és ölelés.
  
   A setlist 23 nótából állt, ami nem mondható rövid programnak. Mindezek ellenére láttam a klasszikus csípőmozgást, integetést, pörgést és forgást. Volt két instrumentális rész, és minden olyan, amire lehetett számítani, és egyben kötelezően elvárt. Aki egy klasszikus Depeche Mode koncertre vágyott, némi újdonsággal, az egészen biztosan megkapta. Én a mostanin láttam először, hogy a kortalanság elmúlt az arcukról, és öregedtek. Biztos vagyok benne, hogy társuk elvesztése lelkileg megviselte őket, és saját elmúlásuk is téma lett. Ez a turné, a hihetetlen energia igényével bizonyára terápiás célt is szolgál. Az állóképességükkel nincs probléma, az jól látható. Sportos kinézetűek mind a ketten. A fiúk nem állnak meg, az biztos, hiszen 2024. márciusában újra visszatérnek majd. Ezúttal az MVM Dome-ot fogják megtölteni.


Kulcsszavak:
  depeche mode 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

DEPECHE MODE: Memento Mori World Tour 2024

Már látható a Depeche Mode régóta várt legújabb dala, a Ghosts Again

Budapesten is fellép új albumával a Depeche Mode

Meghalt Andy ´Fletch´ Fletcher, a Depeche Mode alapító billentyűse

Get The Balance Right! Depeche Mode After Party

 programajánló: 
2023. szeptember 26.
Új lemezzel, énekessel kiegészülve tér vissza Vinnie Moore Budapestre
Miyavi: 4 év után újra Budapesten a szamuráj gitáros (Dürer Kert - Budapest)
2023. szeptember 30.
Ben Granfelt és Son Henry nyitja az őszi blues-rock koncertsorozatot
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Architects a Budapest Parkban
Kreator, Biohazard, Terror, Sacred Reich, Remorse, A.M.D., Archaic
Guns ’N Roses, Phil Campbell And The Bastard Sons
Ismét tatárjárás Magyarországon – The HU a Budapest Parkban
Rammstein
Vektor, Needless, Beneath The Void
Flogging Molly – táncolsz akkor is, ha nem akarsz
Gojira, Conjurer, Urne
Zenei zsenialitás éjszakája: X Ambassadors és O´Sullivan
Def Leppard és Mötley Crüe – együtt lépett fel Budapesten a rock két meghatározó alakja
Pantera koncertek a Barba Negra Red Stagen
Bring Me the Horizon koncert az Arénában
Skillet koncert a Barba Negra Red Stage-n
 kapcsolódó fotók: 

DEPECHE MODE - 2023. július 28. Puskás Aréna - Memento Mori Tour
 kapcsolódó videók: 

Depeche Mode - Memento Mori
Depeche Mode -Dave Gahan-
Depeche Mode
 kiemelt 
Meshuggah: monumentális turnényitás Budapesten, az Avatar vendégszereplésével
  
Március 7-én végre Budapesten is bemutatja legutóbbi lemezét a Meshuggah

Ben Granfelt és Son Henry nyitja az őszi blues-rock koncertsorozatot
Annisokay: modern metalcore hármas élén, új dalokkal tér vissza a német csapat
Miyavi: 4 év után újra Budapesten a szamuráj gitáros
Cradle Of Filth: jövő tavasszal újra Budapesten az angol metal legenda
 friss hozzászólások 

Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Világsztár zongorazseni először Budapesten (1)
Epica, Apocalyptica (3)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 flúg    monte cristo    archer    fueled by fire    haydamaky    amy winehouse    chris hemswoth    shrinebuilder    kinkiez    jay chou    segélykoncert    washington dead cats    szelíd teremtés    pearl jam        nagy dávid    tiamat    novarock    burning witches    the moog    ronnie james dio    dark funeral    alestorm    danielle spencert    hugh jackman  

r49
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!