hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [buli]  2023. augusztus 2. szerda   06:16
nincsen hozzászólás

szerző: Móni
Depeche Mode – amikor 50.000 szív egyszerre dobban


  Több évnyi kihagyás után, július 28-án ismét Budapesten adott koncertet a legendás brit csapat, a Depeche Mode. Annak ellenére, hogy 43 éve aktív zenekarról van szó, évtizedek óta hűséges és igen széles rajongótábora van hazánkban, ami aktív klubélettel is társul. Ennek a bázisnak is köszönhető, hogy minden európai turnéjuknak van magyar állomása. A rajongók néhány óra alatt elkapkodták a jegyeket és színültig megtöltötték a Puskás Arénát.
  
   A mostani – Memento Mori – turné több szempontból is különleges. Részben a covid utáni első nagy koncert sorozat, másrészt, az első olyan, amelyen duóként szerepelnek, mert a jó barát, alapító, zeneszerző, Andy Fletcher 2022. májusában váratlanul elhunyt egy ér rendellenesség miatt. Dave Gahan énekes és Martin Gore gitáros, billentyűs az életbe menekült a gyászból, és folytatták a közös munkát. Ennek része a turnéval azonos című, 15. album elkészítése volt, amiben Fletch már nem vett részt. A turnét az ő emlékének állították. A lemez elkészítése már korábban is folyamatban volt, és eredetileg a covid áldozataira utalt volna, de a hirtelen jött tragédia, ami megrendítette az együttest és a rajongókat is, átírta az eredeti tervet.
  
   Elsőre nem is érthető, hogy a hatvanas évei elején járó két legenda, hogy bírja azt a feszített tempót, amiben 42 koncertet kell prezentálni, amik között mindössze 2-3 nap telik el, rengeteg utazással. Tavasszal az amerikai nagyvárosokban kezdtek (jártak New York-ban, Chicago-ban és Toronto-ban is), majd Európában folytatták. Többek között felléptek Amsterdamban, Stockholmban, Barcelonában, Londonban, Münchenben, Párizsban, Rómában és Düsseldorfban is, ahol dupláztak a nagy érdeklődésre való tekintettel. Prágában, Zágrábban és Varsóban is van állomás, így valóban bejárják teljes Európát.
  
   A színpadon kiegészülnek Peter Gordinoval, aki a billentyűket kezeli és viszi a basszust, illetve Christian Eignerrel, aki a doboknál adja a ritmust. Annak ellenére nem számítanak hivatalos tagnak, hogy mind a ketten a 90-es évek végén csatlakoztak a D.M.-hez.
  
   Ahogy teltek az évek a csapat stílusa változott és ez a rajongókra is hatással volt. Az ezredforduló óta a hajviseletek konszolidálódtak, de a zenekar színe továbbra is a fekete. Ez máig megmaradt. Ahogy közeledtem az aréna felé, mintha temetésre igyekvő emberek közé csöppentem volna. Adott egy igazán jó hangulatú egységet a számtalan bandapóló, amiből volt kopott, sok kalandot megélt, és frissen vásárolt is. A bejárat mellett sorakoztak a turné kamionjai és buszai, amiből lehetett sejteni, hogy komoly lesz a színpadi megjelenés.
  
   Kis csúszással, végül 20.20-kor, még szürkületben hangzott fel az intró, ami jellemző start a Mode fellépéseken. A színpad hátterében hamar kirajzolódott egy óriási M betű, ami a koncert teljes hosszában hangsúlyos maradt. A setlist az új album dalaival kezdődött. A My Cosmos Is Mine és a Wagging Tongue is jó fogadtatást kapott, sokan énekelték kívülről a szöveget, annak ellenére, hogy márciusban jöttek ki a Memento Mori albumon. A közönség gyorsan reagált, a Walking In My Shoes első traktusainál felismerték a dalt, ami bizony több, mint 30 éves. Döbbenet. Gahan rég túl van már a bakancsos korszakon. Fehér lakk cipőjét mutatta a nóta végén, hogy ki lehet próbálni, milyen lehet a helyében lenni. Mire elértünk az It’s No Good ütemeihez, a csillogó zakó lekerült, és maradt az évek óta jellemző ing és mellény, később pedig csak az utóbbi.
  
   A repertoár a fokozatosságra épült. A Sister Of Night és az In Your Room zárta a bevezető részt, aztán kezdték begyújtani a rakétákat az Everything Counts és a Precious már sötétben hangzott el, ami sokkal hangsúlyosabbá tette a fénytechnikát. Ezek után beszúrtak ismét egy új dalt. A My Favourite Stranger klasszikus Mode hangzásvilágú, első hallásra a zenekarhoz köthető.
  
   Itt Gahan kapott egy kis szünetet, mert Gore blokkja következett. A Question Of Lust is jól esett a lelkemnek, de a Strangelove akusztikus verziója kifejezetten jól állt neki, és szívesen énekelt vele a meglepett közönség is.
  
   A program folyatásában a Ghosts Again következett, ami az első single volt a Memento Mori albumról, ami már idén februárban megjelent a hozzá kapcsolódó klippel együtt. Ez a kivetítőkön látható is volt. A közönség kifejezett ovációval fogadta, láthatóan megszerették az új slágereket is. Ezután jött a szél süvítő hangja, amiből lehetett tudni, hogy az I Feel You fog belőle kikerekedni. Itt a Songs And Faith And Devotion korongot elhagyva, amiről ugyanúgy négy szerzeményt választottak, mint a címadó albumról, visszaugrottunk időben, és A Pain That I’m Used To valódi gépzenéje után egy igazi klasszikust vonultattak, Andrew Fletcher kedvenc dalát, amit neki is ajánlott a zenekar. Ez volt a World In My Eyes, ami közben a kivetítőn Fletch feketefehér portréi voltak láthatók, hasonló hangulatban fotózva, mindig minimális változtatásokkal. Nem csak az arckifejezés volt más, idővel szemüveg került rá, majd a végére csukott szemmel jelent meg a záró képen. Gahan nem sokat szólt a koncert alatt. Egyszer köszöntötte a közönséget, később bemutatta a zenekart, és megemlékezett Fletcherről.
  
   Ezután következtek a klasszikus koncert nóták, a Wrong és a Stripped, de a John The Revelator nem tartozik ebbe a kategóriába. Üdítő színfolt volt, amihez narancssárga fényeket választott a technikus. Fel is merülhet a kérdés, mennyire van szükség a változatosságra a koncerteken? Összehasonlítva a 93-as Devotional Tour 19 dalával a mostanit, 10 azonosságot találtam, ami azt jelzi, hogy a klasszikusok viszonylag jól kiszámítható módon elhangzanak majd egy Depeche Mode koncerten. Arra jutottam, hogy ez elsősorban a közönség igénye, és a bandának nincs más lehetősége, mint hogy kibírja ezt a monotonitást. Talán ezt könnyíti, hogy saját bevallása szerint, Gahan nem emlékszik a 90-es évekre, részben drog függőségének köszönhetően. A rajongók többször aggódhattak érte, de úgy tűnik, a zenekar minden krízist túlél.
  
   Az Enjoy The Silence is a kötelező körökbe tartozik, és ezen a ponton már a teljes közönség egy különleges lelkiállapotba került, énekelt, idő utazott, csápolt, kiabált, táncolt. A ráadáshoz nem fért kétség, ilyen állapotban senkit sem lehetett volna hazaengedni. A Condemnation akusztikus verziójához Gahan és Gore is kijöttek a közönség között lévő kis színpadra. A családias az ide passzoló szó, azt hiszem, amit tovább erősített bennem, hogy a végén megölelték egymást.
  
   Erről a pontról már nem volt visszaút. A Just Can’t Get Enough, ami a 80-as évek klasszikusa, ahol még kölyökként próbálgatták a szárnyukat, pont ugyanúgy szólt most is, mert Gahan hangja az évek alatt nem változott. Tartott egy kis interaktív éneklést a közönséggel is, de azt hiszem, a Never Let Me Down Again-t már mindenki inkább végig üvöltötte, és óriási kaszálás lett a végén, mint minden koncerten. Annak ellenére tudtam, hogy innen már csak a Personal Jesus következhet, hogy nem néztem meg előre a programot. Vizuálisan is megnyomták a befejezést, ami után nem maradhatott el a pengető dobálás, pukedli és ölelés.
  
   A setlist 23 nótából állt, ami nem mondható rövid programnak. Mindezek ellenére láttam a klasszikus csípőmozgást, integetést, pörgést és forgást. Volt két instrumentális rész, és minden olyan, amire lehetett számítani, és egyben kötelezően elvárt. Aki egy klasszikus Depeche Mode koncertre vágyott, némi újdonsággal, az egészen biztosan megkapta. Én a mostanin láttam először, hogy a kortalanság elmúlt az arcukról, és öregedtek. Biztos vagyok benne, hogy társuk elvesztése lelkileg megviselte őket, és saját elmúlásuk is téma lett. Ez a turné, a hihetetlen energia igényével bizonyára terápiás célt is szolgál. Az állóképességükkel nincs probléma, az jól látható. Sportos kinézetűek mind a ketten. A fiúk nem állnak meg, az biztos, hiszen 2024. márciusában újra visszatérnek majd. Ezúttal az MVM Dome-ot fogják megtölteni.


Kulcsszavak:
  depeche mode 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode

DEPECHE MODE: Memento Mori World Tour 2024

Már látható a Depeche Mode régóta várt legújabb dala, a Ghosts Again

Budapesten is fellép új albumával a Depeche Mode

Meghalt Andy ´Fletch´ Fletcher, a Depeche Mode alapító billentyűse

 programajánló: 
2024. május 25.
Dinamit 45 – Az utolsó jubileum
2024. május 30.
Palaye Royale a Barba Negrában!
2024. május 31.
Sting Budapesten- Egy újabb felejthetetlen koncert a Budapest Arénában
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Akik házibulit csaptak az MVM Dome-ban: a Depeche Mode
Suicidal Angels, Fusion Bomb, Crimson Fire
A Normandie lenyűgözte Budapestet a Dopamine turné keretében
Cattle Decapitation, Signs Of Swarm
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
 kapcsolódó fotók: 

DEPECHE MODE - 2023. július 28. Puskás Aréna - Memento Mori Tour
 kapcsolódó videók: 

Depeche Mode - Memento Mori
Depeche Mode -Dave Gahan-
Depeche Mode
 kiemelt 
Winger: búcsúkoncerten játsszák el az életmű minden slágerét
  
Alapító tagjaival tér vissza június 11-én Budapestre a Winger

Magyar thrash nagyágyút választott a Megadeth: az Archaic játszik Mustaine-ék előtt júniusban
Júliusban kétnapos koncept eseménnyel érkezik az INOTA Focus az erőmű Turbinacsarnokába
Bring Me the Horizon koncert a Budapest Parkban
Megjelent az Elefánt ötödik nagylemeze, a SEMMI
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 kick ass    van még remény    edge of paradise    shell beach    hófehér    pozvakowski    lendvai lilla    the big bunny hall swinger club    a kandúr    barba negra    zonaria    jena malone    great american ghost    nuclear assault    miserium    october file    marilyn manson    visions of atlantis    deák bill    joe bonamassa    ill disposed    palmetta    könnyedén    therapy?    sc.art  

r48
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!