hosting: Hunet
r38
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2023. június 21. szerda   00:46
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Gojira, Conjurer, Urne
2023. július . Barba Negra

  A tavalyi év egyik leghangulatosabb koncertje volt a Gojira előadása a Lágymányosi híd melletti Barba Negrában. Ami nemcsak arról volt emlékezetes, hogy a francia csapat remek számokat válogatott össze, bombasztikus két utolsó albumukra, a Fortitude-ra és a Magma-ra támaszkodva, hanem bitang jól megszólaló, csodálatos hangzású koncertként is megmaradt az emlékeimben az a buli. Idén ismét jött hozzánk a Gojira, új album híján továbbra is a Fortitude-dal, de ha csak megismétlik az előző fellépésüket, én már azzal is elégedett lettem volna.
  A Csepelre átkerült Barba Negra hangzásáról nagyon vegyesek a vélemények – én magam is hallottam már itt elég felejtősen megszólaló koncerteket, de kiváló hangzásúakat is egyaránt. Szóval ez alapján kristálytisztán látszik, hogy nem a hellyel magával van a baj, hanem a hangmérnököktől, vagy ki tudja milyen körülményektől függ, mikor milyen hangzást sikerül kicsiholni a ládákból. Ezúttal reménykedtünk a legjobbakban.
  
  Az Urne-nek épp csak a végére sikerült odaérni, de az egybehangzó vélemények alapján nem volt különösebben izgalmas a brit csapat, az utánuk következő Conjurer viszont több szempontból figyelemre méltó volt. A zs-re hangolt gitárokkal, masszívan megszólaló szintén brit csapat már megmozgatta a fejeket.
  A hol jobboldalról, hol baloldalról megszólaló hörgős vokálok súlyosbították a zenét, de a deszkákon kétségtelenül a legaktívabb Conor Marshall basszer volt, aki szakadatlanul pörgette a haját, körberohangálta a színpadot, vagyis nagyon élte a zenét. A végén még a közönségbe is lemászott és ott döngette a basszusgitárját. Szóval a hangulatot mindenképpen megteremtette a Conjurer, maga a zenéjük ugyanakkor nem volt túl változatos.
  
  A Gojira mára ott tart, hogy egy kellemesen megtelt Barba Negra-nak tudja prezentálni a dalait, a közönség pedig egészen eksztázisszerű állapotban, óriási üdvrivalgással, skandálással fogadta az újabb és újabb dalokat. Ezek már közel sem egy underground banda ismérvei, sőt ilyen lelkes hangulat és tetszésnyilvánítás a populárisabb, dallamosabb, heavy/power metal bandáknál szokott lenne. Úgyhogy ki kell mondjuk, a Gojira a Magma és a Fortitude albumával egyértelműen kilépett a „művészmetal” kategóriából és sikerült megindulniuk a népszerűvé válás útján. És ami a legfontosabb, hogy mindezt önfeladás, meghasonulás nélkül tették meg.
  Hiszen bár a két említett album nótái egyértelműen kevésbé tüskések, kevésbé komplexek, mint mondjuk a Terra Incognita vagy a The Link, de semmiképpen se megúszósak. Összetett, izgalmas muzsika és lehengerlő zenészi teljesítmények továbbra is jelen vannak náluk, csak mostanra mindezt úgy is meg tudták fogalmazni, hogy a kevésbé vájtfülű zenerajongókat is meg tudták vele fogni. Ez a létszám és ez az ováció bizonyíték volt erre. Már épp csak bugyikat nem dobták be a színpadra az eksztázisban úszó rajongók.
  
  A program egyébként nem sokban különbözött a tavalyitól, de ahogy nézem, ezen a turnén eléggé kiismerhetetlen a csapat, pár számot szívesen variálnak a setlist-ben. Ez jó is, az internet segítségével ma már túl kiszámíthatónak tekinthető programokban jól jön némi izgalom. Ma például az Oroborus-sal kezdtek, ami a 2008-as The Way Of All Flesh album nyitánya. Ezt követte a betonsúlyú Backbone az eggyel korábbiról, majd a csikorgó gitárjaival és ragadós refrénjével egyértelmű slágerré vált Stranded a Magma-ról.
  Az éteri hangulatú Flying Whales a mai koncerten is működött, a végére azért zúzóssá vált. A zúzásból és Mario Duplantier beteg ütemeiből nem adott alább a The Cell sem, és ha már Mario, a The Art Of Dying introja pedig egyszerűen maga a csúcs. A dobos egészen elvetemült pillanatait hozta ez a nóta.
  
  Mario-nak csak az a jellegzetessége, hogy géppuskaként szegel (azt is tud), jazz-es, kifacsart ritmusokkal bolondít (azt is tud), finom cinezéseket sző a tempói közé (azt is tud), figyelemreméltó kiállásokat, színezéseket visz a játékába (azt is tud). Hanem mindez egyben, egy egészen kiváló képességű és felkészültségű dobossá teszi, akinek a munkáját akár az egész koncerten figyelheti az ember úgy, hogy ne unja meg. Az előadás ezen a pontján még egy kis dobszólóval is engedélyezett némi pihenést a többieknek.
  A Fortitude album zárószáma, a szintén elvetemültségéről híres Grind ismét lezúzta a hallójáratokat, majd jött ugyanerről a lemezről a látványos, animációs, lélekbemarkoló háttérvetítéssel színesített Another World, ami különösképpen beszippantotta a közönséget.
  
  Ahogy említettem, a tavalyi koncert a csodaszép, kristálytiszta hangzása miatt volt magával ragadó, ez a mostani azonban nem indult annyira biztatóan. A csapat teljesítményét persze szó nem érheti, de a koncert eleje azért nem szólt túl tisztán. Kissé zajos, dübörgős, túlvezérelt volt a megszólalás. A gitárokat alig lehetett hallani, illetve Joe Duplantier éneke is elég tompán, szinte a háttérből szólt. Ez utóbbi mondjuk jellegzetessége a Gojirás hangzásnak még a lemezen is, hogy Joe mintha egy fal mögülről üvöltözne, ez a későbbiekben is így volt, de eleinte ez se volt olyan jól kivehető.
  Viszont így nagyjából a koncert közepére, az Another World-re sikerült minden potmétert megfelelőre húzni, így innentől lehet azt mondani, hogy tényleg sikerült ugyanazt a varázslatos hangzásbeli hangulatot elérni, mint ami tavaly volt. Innentől ismét csodálatos, arányos hangzásban hallhattuk a dalokat, így az Another World és innentől tulajdonképpen mindegyik dal a mai előadás csúcspontjának volt tekinthető.
  
  Ekkor került csak elő a Fortitude lemez nyitánya, a Born For One Thing, majd pedig pár korábbi dal érkezett, a szintén lenyűgöző L´Enfant Sauvage,de előkerült az Our Time Is Now, ami egy új dal. Szóval nem mondhatjuk, hogy különlegességből hiány lett volna a mai koncerten.
  Mostanra már tényleg mágikus hangulat uralkodott a teremben, minden szám utáni ovációval és skandálással. De még ezt is sikerült fokozni a The Chant-tel, ami az újkori Gojira egyértelmű slágere. Légiesen könnyed, szárnyaló szellemű dal, amely bele tud férkőzni a hallgató egész lényébe. A konfetti-eső pedig feltette az i-re a pontot.
  Innentől már valóban slágerparédénak volt nevezhető az utolsó negyed óra. Nem maradhatott ki a pusztuló Földünkre figyelmet felhívó Amazonia (bár több más dal is ezt a tematikát járja körbe), a maga kissé dzsungás hangulatával. Remekül szólt ez is. Az este legsúlyosabb dalának talán a Silvera-t tekinthetjük, itt még megtornáztathatta a nyakcsigolyáit, aki akarta a betonsúlyú riffek hallatán. A buli végére a Vacuity maradt, a The Way Of All Flesh album nótája, ami megint csak meglepetésnek tekinthető, hiszen nem egy gyakori koncertnóta.
  
  A Gojira tehát nem teljes mértékben ismételte meg a tavalyi előadását. Bár a program magja ugyanaz volt, némi variálást azért eszközöltek a setlist-ben. A végére már a hangzásra se lehetett panaszunk, szóval ezúttal is egy varázslatos előadást hozott el nekünk a francia csapat. Ezúttal talán kicsit kevesebb volt a showműsor, mint tavaly, ezt egy kicsit hiányoltam. Joe persze ma is rendkívül kedvesen, szerényen konferált, Mario viszont tavaly nagyobb ovációt aratott a „Nem hallom a hangotokat!” feliratú, magyar szövegű táblájával, ma ez kimaradt. Jean-Michel Labadiegg a tőle megszokott módon, őrült lendülettel pörgött, forgott, ugrált a színpadon. Ő a dinamizmus egyszemélyi megtestesítője a zenekarban. Christian Andreu gitáros pedig az ugyancsak tőle megszokott visszafogottsággal lóbálta a haját, de azért ő is megfordult a színpad több szegletében.
  Lehetne rajta vitatkozni, kinek melyik Gojira koncert lopta bele magát jobban a szívébe, aki a tavalyi bulin is ott volt. Egy biztos, a francia zenekar egészen egyéni hangzással és zenével rukkol elő újra és újra, ami manapság csak nagyon keveseknek a sajátja. Joe megemlítette, hogy írnak pár új dalt és utána ismét visszatérnek hozzánk. Nagyon várjuk az új Gojira lemezt, az eddigiek alapján már látatlanban mondható, hogy a csalódás kizárt.


Kulcsszavak:
  gojira     conjurer     urne 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Kingfishr: Debütáló album, új dal és nagy európai turné

Elmarad a Gojira koncertje

Új felállással vág neki a nyári fesztiváloknak, és az őszi-téli-tavaszi jubileumi turnénak a Dying Wish

Max és Igor Cavalera azúttal a Chaos A.D. albumot viszi turnéra

Hat év után headliner turnéval jön a Jinjer Budapestre

 programajánló: 
2025. június 26.
Jean-Michel Jarre kilenc év után tér vissza Budapestre egy látványos elektronikus utazással (Papp László Budapest Sportaréna)
2025. június 28.
Megérkezett a Fishing on Orfű teljes zenei programja
Tom Jones – A zene időtlen ikonja
 a rovat legfrissebb cikkei: 
A Day To Remember, Polaris
Biffy Cylro a Budapest Parkban
Imagine Dragons & Declan Mckenna - Szenvedő, felemelő és melengető
Skillet a Budapest Parkban – Lángok helyett emelőkkel a magasba
Spike and the Gimme Gimmes a Dürer kertben
Only The Poets az A38 hajón
Iron Maiden, Halestorm
Decapitated, Cryptopsy, Warbringer, Carnation
Halflives a Dürer Kertben!
Caliban, In Hearts Wake, Cabal, Assemble the Chariots
Hooverphonic a Dürerben
Eleine, Klogr, Final Stage
The Vices ismét a Dürerben
 kapcsolódó videók: 

Gojira
 kiemelt 
Szimfonikus koncerttel lépett szintet a Parkway Drive: novemberben Budapesten is feltűnnek
  
A Rolling Stone magazin már generációja AC/DC-jének nevezte a Parkway Drive zenekart, mely hazai pályán, a Sidney-i Operaház színpadán adott teltházas szimfonikus koncertet, új szintre emelve pályafutását

Rockmaraton 2025
Életművet ünnepel Németh Gábor
A kanadai The Damn Truth is érkezik júliusban
Morcheeba: A trip-hop mesterei visszatérnek Budapestre
 friss hozzászólások 

FAB-Springfest - 26. Virágzás Napjai (1)
Pantera, Power Trip, Child Bite (2)
Blind Myself, 27, Isis (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 lovreck    max von sydow    malacka és a tahó    feltbeats    poison of marvel    inferia    bioberber    hatóságilag tilos    ho80    tales of evening    kip winger    cauldron    jesse eisenberg    lowbau    demonical    chuck schuldiner    psycho mutants    kritikát    stiff bastard    bouncing souls    jon lord    mantra porno    kamarás iván    witchburner    bathory  

r42
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!