hosting: Hunet
r37
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2022. december 19. hétfő   13:30
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Vented: Cruelty And Corruption


  Manapság nagy szezonja van a különféle szupergroup-oknak, vagyis hogy ismert, neves zenészek alkotnak közös formációkat, projekteket. A másik fő jellemzője ezeknek, hogy az esetek 95%-ában bőven izgalommentesebb és semmitmondóbb produkciók ezek, mint amit egyébként a zenészek tehetsége és képességei alapján várnánk. A Vented olyan szempontból közelebb áll a szívünkhöz, hogy az Omega Diatribe-ból ismert Hájer Gergő gitáros agyszüleménye a formáció, és ő volt képes olyan figurákat meggyőzni a csatlakozásról, mint a Sinsaenum, ex-Daath, ex-Chimaira torok Sean Zlatorsky, a Devildriver, ex-Chimaira dobos Austin D’Amond és Simon C. Bondar billentyűs (White Tiger, Sexual Education). Sőt, életében még Joey Jordison (Slipknot) is része volt a munkálatoknak, ez különösen nagy dolog.
  Szóval ha ilyen szereplők adták a nevüket a produkcióhoz, biztosak lehetünk benne, hogy ott nem lehet szó középszerről. És ez így is van. Death metal ez a javából, de mégis pár olyan csavarral és nem magától értetődő zenei megoldásokkal, amik már az Omega Diatribe-ban is jellemzőek voltak Hájer Gergőre. Első nagylemezként pedig Cruelty And Corruption mutatja meg, mire jutottak közösen.
  
  Az album 13 tételt tartalmaz, plusz egy digipack bónusz dalt. Az I Am Death címet viselő első tétel inkább csak amolyan felvezetőnek tekinthető, a Flawless az első igazi szám, szaggat is rendesen. Magán viseli Hájer Gergő kifacsart témáit, tördelt ritmusait, a tagadhatatlan Meshuggah hatásokat. Igazából meg is lepődnénk, ha tőle másmilyen muzsikát hallanánk. A cucc természetesen szól mint az atom, vaskosak a riffek, a basszus mélyei is jól hallatszódnak. Igazából amit a leginkább figyelemreméltónak látok (az egész lemezt tekintve), az a dobmunka. Baromi izgalmas dobtémák sorakoznak az egész lemezen, mindig van mire odafigyelni. Hol a lábdob, hol a cinezés érdemel figyelmet. Sean Zlatorsky pedig kiüvölti a lelkét amolyan túlvilági hangon. A Flawless vége eszeveszett szaggatással zárul, remek szám.
  A The End Game egy kicsit tempósabb szám. Itt is a sodró lendületű riffek mellett Austin D’Amond dombmunkája ismét nagyszerű. Itt jön be először dallamos ének színezés Zlatorsky hörgése mellé, ami kifejezetten jól áll nekik. A keverés egyébként minden hangszert szépen kihangsúlyoz, viszont pont az éneknél (hörgésnél) érzem, hogy az egész lemezen mintha csak a hangszerek dominálnának, az ének pedig valahogy besimulna mögéjük. És ahhoz képest, amennyire érezhetően kiüvölti a lelkét Sean Zlatorsky, az ének hangzása nem annyira éles, meghatározó, hanem kissé tompa, hangsúlytalan a legtöbb számnál. Ennek az okát nem igazán tudom, nem hinném, hogy Hájer Gergőék stúdiós rutintalanságáról lenne szó, inkább a jelek szerint a zenei játékot akarták elsősorban hangsúlyozni a lemezen. Ez mondjuk sikerült is.
  
  
  A My Desire folytatja a tempót, durvasága ellenére is jól fülbe ülő nóta. Itt is bekúsznak a dallamosabb énekmegoldások, de csak egy leheletnyire. Ahhoz képest, hogy a Flawless-ben mennyire megfacsart, Meshuggah-s témákat kaptunk, ez a szám sokkal egyenesebb vonalú, könnyebben fogyasztható. A szám végi betonozás ismét nagyon jól sikerült, ez baromira működik, különösen Austin színezéseivel.
  A Vitriolic megint egy érdekes tétel, amolyan rock & roll-os utánérzéssel indul, aztán persze folyatódik az üvöltős death metal-lal. Austin D’Amond-ot megint nem tudom eléggé méltatni, akár csak önmagában az ő játékát figyelve is működne a lemez. Van itt cinezés, őrült blastbeat, feszes gyors tempók. Gitárszóló is helyet kapott ebben a dalban, ezt eddig hiányoltam, jól áll nekik.
  
  
  A most következő Requiem For Myself ellenben egy belassultabb, vészjóslóbb hangulatú szám, amit jól hangsúlyoznak Gergő kísérteties gitártémái és a szintén éteri énektémák kombinációja. Itt pont az énektémák adják a legváltozatosabb különlegességeit a dalnak, de azért így is mindvégig Sean Zlatorsky acsarkodásai köré épülnek az énektémák.
  A Withered megint egy kicsit a Meshuggah világát hozza vissza, ismét jönnek azok a jellegzetes megoldások és szaggatások. Annyi, hogy sokkal inkább bólogatható, megfogható a Vented betonozása, mint a svédek szanaszét tördelt ritmusai. Szóval Gergő gitártémáinak és zenei gondolkodásának gyökerei tapinthatók, de neki sikerült ezt közérthetőbbre hangolnia a mestereinél.
  
  
  Austin lábgépe vezeti az A New Trend-et és az egész dalban is az ő játéka a vezérfonal. Megint csak azt érzem, hogy Sean Zlatorsky hangja mintha csak egyfajta díszítés lenne, nem érzem hangsúlyosnak az énektémákat. Gergő sodró riffje aztán egy veszett zúzást hoz magával, ehhez a részhez meg nem hogy hozzáad Sean hangja, hanem egyenesen elvesz. Ellenben a több számnál felbukkanó mélyebb, merengősebb „gondolkodásai” jól hangzanak. Ismét gitárszóló szántja végig a hallójáratokat, sajnálom, hogy nincs ezekből több a lemezen.
  Kilencesként érkezik a The Darkness szép bólogatós riffekkel. Jó kis stílusgyakorlat, de nem maradt meg belőle sok minden, a csendes, békésebb levezetésen kívül. Hasonlóan nyugisan indul a soron következő Vigil, aztán persze belecsapnak a kemény riffekbe. A tempó aztán felgyorsul, majd váltakozik az elszállósabb, dallamos énekes hangulattal. Gergő nagyon érzi ezeket a betonba sújtó riffeket, de a gyors tempók is működnek.
  
  Az In Quest ismét lassú építkezésből gyorsít fel, nagyon adja a tempó, jó kis headbang-elős nóta. Aztán megint jönnek azok az éteri hangulatú megoldások, amelyek ezek szerint kifejezetten jellemzők a Vented-re. Austin nagyon határozottan diktálja a tempót és ismét gitárszóló színesíti a nótát.
  A 12-es Self Destruct nagyon erőteljesen kezd, remek a felvezetés. Jól működik ez a zaklatott hangulatú dal is, csak most is a szükségesnél tompábbnak érzem Sean Zlatorsky ordításának keverését. A dallamos ének kombináció viszont megint működik, az ilyen dalok tudják visszaterelni az énekre a figyelmet, szóval jó, hogy van több ilyen is a lemezen.
  A Zero a leghosszabb szám a lemezen a maga több, mint 6 percével, de ebből csak 4 perc az érdemi tartalom, a többi inkább csak egy levezetés, outro-nak tekinthető. Jók a tempóváltások, megint működnek az átszellemült gitárdallamok, dallamos ének színezések. A bónusz szám pedig a Final Hour, a csapat jellegzetes zenei világa elevenedik fel újra majdnem 4 percben, a súlyos riffekkel, az azokat határozottan kísérő basszussal, az izgalmas dobtémákkal és a süvöltő hörgéssel.
  
  A Vented tehát nem egy „futottak még” kategóriás all star csapat, hanem valóban tapintható a kreativitás a produkción. A lemez legnagyobb erényeiként mindenképp a vastag, bivaly hangzást és a dobmunkát emelném ki. Még a maguk módján változatosnak is tekinthetők a számok, erre a faktorra még érdemes lehet ráerősíteni. Számomra Sean hörgése volt az, amitől többet vártam, valahogy beleszürkül a hangszerek mögé. Az itt-ott felbukkanó dallamos énekes megoldások kifejezetten jót tesznek, ezek hozzájárulnak az előbb említett, erősítésre javasolt változatossági faktorhoz. De lehet, hogy az is elég lett volna, ha a keverés során sikerül karakteresebbé tenni Sean hangját, ezt most itt kihagyott ziccernek tekintem.
  Összességében tehát a Cruelty And Corruption egy méltó bemutatkozás a csapattól. Egyrészt remélem, hogy koncertekre, turnéra is sikerül összeszalajtani a bandát és élőben is képesek lesznek ismertséget szerezni. Másrészt örülnék neki, ha magyar fiatalemberként Hájer Gergő is meg tudná vetni a lábát a nemzetközi színtéren ezzel a bandával és magasabb szinteken is magára tudná vonni a figyelmet.
  
  Vented: Cruelty And Corruption
  1. I Am Death
  2. Flawless
  3. The End Game
  4. My Desire
  5. Vitriolic
  6. Requiem For Myself
  7. Withered
  8. A New Trend
  9. The Darkness
  10. Vigil
  11. In Question
  12. Self Destruct
  13. Zero
  14. Final Hour (digipack bónusz)
  




Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2023. február 8.
Michael Buble: Higher Tour 2023
2023. február 10.
Bullet For My Valentine, Jinjer, Atreyu: Europe Tour 2023
2023. február 14.
Heaven Shall Burn + Trivium + Obituary + Malevolence
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
 kiemelt 
Budapesten is fellép Joe Satriani - Earth 2023 Tour keretében
  
Joe Satrianinak a világjárvány miatt számos fellépését kellett elhalasztania

Steve Vai Budapesten
Starset – Horizons Tour – Smash into Pieces Tour 2023
Palaye Royale – Fever Dream European-UK Tour – Yonak
Bullet For My Valentine, Jinjer, Atreyu: Europe Tour 2023
 friss hozzászólások 

Telling Secrets: magyar hátterű csapat bontogatja a szárnyait a tengerentúlon (2)
Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 eat me!    coheed and cambria    dreamworks    mortillery    due date    igor    audun kleive    draconian    bleed from within    omega    csiribiri    lady gaga    bornholm    kajgün    shia labaouf    sexepil    the avengers    jean-claude van damme    halott pénz    eye for i    reggae    Ø    perihelion    kesh    rowan atkinson  

r41
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!