hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2022. október 28. péntek   05:18
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Brainstorm, Rage, Tri State Corner
2022. október 20, Barba Negra Blue Stage

  Nem tudom, mi lehetett az indoka annak, hogy a H-Music szinte az utolsó pillanatban ingyenessé tette a Brainrage névre elkeresztelt turnécsomag hazai állomását (ami két német kiváló power metal csapat, a Brainstorm és a Rage fellépését takarja), legalábbis a 19.30 előtt érkezőknek, de a Visions Of Atlantis / Xandria esetén már alkalmazott modell olyan szempontból beváltotta a reményt, hogy kifejezetten erős létszám jelent meg végül a Barba Negra Blue Stage helyszínén. Érdemes is volt eljönni a rajongóknak erre a koncertre, mert műfaj két kiváló és nagyon szimpatikus bandája tette tiszteletét, akik ráadásul Magyarországgal és a magyar közönséggel is különleges viszonyt ápolnak.
  
  A Rage az egyik legtermékenyebb német heavy metal csapat, csaknem negyedszáz nagylemezt adtak már ki, és abba még nem számítottuk bele a legkorábbi, Avenger néven futott időszakot. Bár számos tagcsere színesítette az életüket és vannak közmegegyezésesen bivalyerős és kevésbé felkapott albumaik, azért a színvonalat mindig tartottak, középszert csak ritkán szállítottak le. „Peavy” Wagner a csapat motorja, aki most megint új felállással vágott neki a folytatásnak, ők „vizsgáztak” a mai napon a Barba Negrában. A Rage számos alkalommal fellépett már nálunk, különösen a 2003-2010 közötti időszakban jártak sokat erre, a rendkívül barátságos Peavy pedig könnyen megszerettette magát a hazai rajongókkal.
  A Brainstorm-nak ugyanez az időszak volt, amikor nagyon népszerűek voltak nálunk, nem csak a remekül megírt zenéik miatt, hanem Andy B. Franck magával ragadó frontemberi teljesítménye és humora miatt. A frontember ma se felejtette el megjegyezni, hogy Magyarország nekik mindig is különleges helyszín lesz, hiszen karrierjük tőlünk kezdett igazán felívelni, a magyar közönség harapott rá először a nótáikra és adta először a legkomolyabb rajongói élményt a zenekar számára.
  
  Azt gondolnánk, mára túl vannak a csúcs korszakukon, azonban pont az utóbbi években mind a Brainstorm, mind a Rage lerakott olyan definitív, bivalyerős albumokat, amelyeket bátran elhelyezhetünk karrierjeik legerősebb lemezei között. Mind a két csapat eléggé alulértékelt, ilyen dallamérzékkel és dalszerzési képességgel, kiváló színpadi munkával, szimpatikus frontemberi képességekkel sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének. De ez már más kérdés, szerencsére ma a Barba Negrában elég sok érdeklődő szempár szegeződött rájuk.
  Aki elég korán érkezett, a Tri State Corner-t is elcsíphette a színpadon. Ha valaki nem tudná, ez a Rage dobos Vassilios Maniatopoulos „Lucky” bandája, ahol ő énekel. Találkozhattunk már velük, ha valaki nagyon megerőlteti a memóriáját, eszébe juthat a 2014-es Rage koncert az A38 hajón, ahol ugyancsak a Tri State Corner vezette fel a koncertjüket. Sőt, olyannyira jól sikerült ez a közös turné, hogy az akkori Rage dobos távozásával magát Lucky-t ültették be szerkó mögé.
  
  Nekem élénken megvan az A38-as fellépés, mert már akkor is izgalmasnak találtam az alapvetően rock/metal hangzású zenét buzukival fűszerezni. Sőt, ezért is lepődtem meg, hogy az ezt kezelő tag mennyire megöregedett, a hajós élményekből másképp emlékszem rá. Ennek ellenére a produkció nem volt öreges, hanem jó kedélyű, hangulatba hozó előadás, ahol néhány számra azért fel lehetett kapni a fejet. A rock/metal gitár alapok rendben voltak, e téren semmi különlegeset nem tapasztalhattunk (a rendkívül lelkesen, nagy átéléssel kalapáló dobos munkája azért így is figyelemre méltó volt), de a buzuki jellegzetes hangja adott egy egzotikus ízt ezeknek a számoknak.
  Nekem pont Lucky teljesítménye nem tetszett annyira, néhány énekdallam hallatán azért elhúztam a számat, meg a nyilvánvalóan sávokról alátolt refrének, csordavokálok is elég természetellenesen hangzottak. Szegény Lucky kicsit túl is gondolta a szerepét, az egyik dalnál lenyújtotta éneklésre a mikrofont a közönségbe, azok meg riadtan rebbentek széjjel – azért nem tudom honnan várta, hogy majd itt séróból énekelni fogják ismeretlennek bátran nevezhető formációjának dalait.
  Az ilyen kis intermezzoktól eltekintve jó felvezetés volt a Tri State Corner. 2014-ben valahogy jobban átjött a produkciójuk, most inkább csak a helykitöltő jelleget éreztem, de ha pár jelenlévőnek megtetszett a zenekar és esetleg utánajár a számoknak is, máris megérte itt lenniük.
  
  Lucky aztán kis idő múlva átülhetett a dobok mögé, az átszerelés ugyanis rekord időn belül véget ért. Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a Rage-nek a gitárlegenda Victor Smolski-val és a doboslegenda Mike Terrana-val felálló korszaka idején volt zeneileg legerősebb a tagság, de a 2021-ben megjelent legfrissebb nagylemezre a zenekarvezető Peavy ismét egy váratlant húzott: két gitárossal erősített, amire csak a Rage korai korszakában volt példa. És a színpadon történtek alapján elmondhatjuk, hogy bejött ez az elképzelés.
  A két új tagot Jean Bormann-nak és Stefan „Stürmer” Weber-nek hívják. És valóban emelték az est fényét, olyan értelemben, hogy borzasztó intenzíven és nagy lelkesedéssel játszottak. Egész konkrétan: zúztak, mint a veszedelem! A két fiatal archoz képest Peavy már egy idősebb generáció. Az egyre testesebb frontember mellkasán már lassan természetellenesen apróvá válik a basszusgitár, de ősz, nagy szakállával, mint egy büszke apuka, úgy tekintett lelkes fiaira (ezzel viccelődtek is kicsit a színpadon).
  
  Ami nekem még tetszett, hogy ez a két fiatal gitáros végre fazonban is visszahozta azt, amiről a metal műfajnak mindig is szólnia kellene. Engem már néha irritálnak a modern metal műfajok általános iskolás hajú, kockás inges, karcsiszemüveges fazonjai, a kimért mozdulataikkal (még akkor is, ha persze zeneileg az ilyen bandák is be tudnak jönni). Itt bezzeg (és a legújabb videóklipekben) veszett hajlóbálás, nagyterpeszek és kegyetlen zúzás megy – ez az a feeling és az az energia, ami sok fiatalt beszippant a metal világába, beindulnak a hajnövesztések, a zenekaros pólók vásárlása és a többi.
  Stefan Weber is hajat lóbálva, a színpadon hol itt-hol ott feltűnve, olykor szólózva zúzott, de Jean Bormann még látványosabb fazon volt. Eleve a rőzséjét valószínűleg sok lány megirigyelte volna, de energikus fel-le rohangálásával, vad headbang-elésével, gitárkínzásaival nekem a fiatal Dimebag Darrell-t idézte. Jó, nyilván a Pantera egykori gitárosa megette volna reggelire tehetséget tekintve a németet, de Jean is nagyon feelingesen játszott, szólózott. Lényeg a lényeg: nagyon jót tett a Rage színpadi dinamizmusának a két új gitáros.
  
  Ezzel a felállással egy nagylemez született eddig, a 2021-es Resurrection Day. Bár fentebb említettem, hogy Peavy-ék lemezei általában elérik a megfelelő színvonalat, ez a legutolsó még a nagy átlaghoz képest is igen jól sikerült. Sőt, megkockáztatom, hogy lendületes, dinamikus, riffgazdag – nem egyszer konkrétan thrash metal-ba hajló – megközelítés a valaha volt legütősebb Rage nagylemezek táborába repíti nálam a Resurrection Day-t! Így nem is bántam a ma este eljátszott címadó Resurrection Day-t és a refrénjével kissé Helloween-esbe hajló A New Land-et erről a lemezről, mert nagyon jól működtek élőben. Azt viszont nagyon is bántam, hogy a turnén olykor előszedett Virginity-t viszont nem játszották most, mert a az új lemez egyik legerősebb, legharapósabb tételének tartom – nem is értem...
  Ahogy néztem, kétféle setlist-et váltogat a csapat, és nálunk sajnos a kevésbé jó jött elő. A Virginity-t már említettem, de nagyon fájlaltam a katartikus Empty Hollow elhagyását, ami a valaha volt egyik legjobb számuk. Úgyhogy kénytelen vagyok bevésni egy fekete pontot Peavy-éknek, még akkor is, ha a mai előadásuk azért így is nagyon élvezhető volt.
  
  Egy ilyen múltú és termékeny csapatnál nem tudom, honnantól is nevezhető oldschool-nak vagy klasszikusnak az időszak. A 2000 utáni Rage nekem a fejemben már „újkoriként” van elraktározva, innen nézve azt lehet mondani, hogy a program is jórészt újkori volt, pár ősi klasszikussal megfűszerezve. A Let Them Rest In Peace, Great Old Ones, My Way, To Live And To Die mind ezredforduló utáni szerzemények, de azért a régebbi dalokból is kaptunk merítést. A Sent By The Devil és a Shadow Out Of Time párosa az 1995-ös Black In Mind termése és szintén nagyon jól esett hallani a himnikus Back In Time-ot a Ghosts lemezről. És persze örök klasszikusok maradnak az egyszerre zúzós és éneklős Don´t Fear The Winter, a rock & roll-osan bohó Straight To Hell (Bormann itt nagyon adta a feelinget) és a legismertebb Rage sláger, a nagy közös énekléssel kísért Higher Than The Sky.
  Bár kifejezetten szeretem a Rage zenéjét, és ez a koncert is mindenképpen jó koncertélmény volt, azért mindent összevetve úgy érzem, lehetett volna jobb is. A setlist-ről már beszéltem, hogy kimaradt pár olyan dal, ami egész biztosan a koncert csúcspontját jelentette volna. Másrészt egy kicsivel Peavy is lehetett volna aktívabb, róla mindig úgy emlékszem vissza, hogy rendszeresen kedveskedett és megnevettette a közönséget. Most is szimpatikus frontember volt, többször szólt a közönséghez (például nagyon érdekelte, mit is jelent a hely nevét jelentő Barba Negra), de a korábbiakhoz képest kicsit visszafogottabbnak láttam. Pedig a (legújabb) zenéik alapján öregedésről, nyugdíjaskodásról szó sincs – a Rage keményebb, harapósabb, mint valaha. Na mindegy, lényeg hogy láttuk őket, jó volt azért ez a koncert, ne telhetetlenkedjünk!
  
  A Brainstorm hasonlóképpen arról híres, hogy nagyon élvezetes koncertélményt képes adni, Andy B. Franck frontember pedig szinte családtagnak tekinti a magyar közönséget és ő is ismert a színpadi bolondozásokról, humoros konferálásokról. Valamint azt is mondhatjuk, hogy a csapat a második fénykorát éli, mert a közmegegyezéses alapon legjobb időszaknak számító Soul Temptation – Liquid Monster lemezek után a 2018-as Midnight Ghost és a rá 3 évre érkező Wall Of Skulls lemezeken sikerült újra a dalszerzői képességek csúcsligáját megvillantani. Sajnos alulértékelt csapatnak lehet tekinteni a Brainstorm-ot – képességeik és koncertteljesítményük alapján sokkal nagyobb ismertséget és hírnevet érdemelnének. De úgy látszik, megmaradnak a ma itt megjelentek csemegéjének. Annál is inkább, mert a magyar közönséggel mindig is szoros kapcsolata volt a zenekarnak, így nem volt kétséges, hogy ma is kiváló előadást láthatunk tőlük.
  A csapat valóban a két utolsó albumára, a Midnight Ghost-ra és a Wall Of Skulls-ra koncentrált a mai nap. És bár egy nagyobb múltú zenekaroknál mindig szájhúzást jelent a közönség részéről, akik a régi klasszikusokat szeretnék hallani, de a Brainstorm esetében olyan megalázóan erősek az új dalok, hogy tökéletesen működött ez a setlist is.
  
  Ahogy élőben megszólal a Where Ravens Fly, a Devil´s Eye, a Glory Disappears, a The Pyre, a Jeanne Boulet (1764), az Escape The Silence, a Turn Off The Light, vagy a Ravenous Minds, az egyszerűen minden igényt kielégít. Erről kell szólnia a power metalnak: lehengerlő, arcba mászó, majdhogynem thrash-es lendület és riffek, kereplő kétlábgép, magával ragadó, himnikus énektémák, azonnal énekelhető refrén, imádnivaló gitárszólók. Ezt nagyon tudja a Brainstorm és a felsorolt daloknál ez mind működik. Ha valaki esetleg kevésbé ismerte az új számokat, biztos, hogy rákattant ezekre is.
  De persze kellettek a régebbi tételek is, amelyek megalapozták a Brainstorm hírnevét Magyarországon. Ma csak a Liquid Monster-ről meg a Soul Temptation-ről szedtek még elő dalokat, pedig jó lett volna 1-2 Metus Mortis-os vagy más tétel is az életműből. De ma erre volt idő. De nem panaszkodhatunk, mert nagyon jól működött élőben a Liquid Monster nyitódala, a nagy hajlóbálásokkal kísért Worlds Are Comin´ Through, a mágikus kelet hangzását magáévá tevő Shiva´s Tears, a nagy slágernek számító Highs Without Lows (amelyet Dieter Bernert egy dobszólóval is megbolondított, szerintem feleslegesen) és a zenekar számára is örökké emlékezetes All Those Words, ahol Andy nem felejtette el megemlíteni, hogy a dal refrénjét megunhatatlanul kántáló közönségének Magyarországon hangzott fel először, máshol csak utána kezdték el. Szóval ez is mutatja, mennyire különleges a Brainstorm és a hazai közönség kapcsolata.
  
  Ami még különlegesség a Brainstorm-ban (legalábbis manapság annak számít), hogy a tagság szinte a kezdetek óta állandó. Maga Andy ugyan csak a 3. nagylemeztől csatlakozott a banda karrierjéhez, de igazán ismertek mégiscsak az ő hangjával és karakterével lettek. Dieter Bernert dobos is régi bútordarab, a megalakulástól kezdve jelen van a Brainstorm életében. A gitárduó, Torsten Ihlefeld és Milan Loncaric nagy összeszokottsággal játszottak, elszántan lóbálták a hajukat és a vokálokba is besegítettek. Az ő vad, harapós riffjeikre és sziporkázó szólóikra épülnek a Brainstorm számok. Nagyon szimpatikus gitárduó. És amit még érdemes volt megfigyelni (és talán ez lehet a titka, hogy a kezdetek óta együtt van a banda), hogy ezek a srácok még a mai napig is barátok, kedélyes harcostársak a színpadon. Nem volt ritka az összemosolygás, egymás ugratása és az átszellemült közös játék.
  Egyedül a basszusgitáros poszt az, ahol néha van cserélődés. Antonio Ieva is lehúzott náluk 15 évet, de ő is civil munkájában történt változások miatt kényszerült távozni. Ma már Andreas Armbruster penget a Brainstorm soraiban, egy kicsit fura, szerény fickó, de a munkáját tökéletesen ellátta. Sőt, az Escape The Silence előtt még egy kis basszusszóló lehetőséget is kapott, így a tehetségét is megvillanthatta.
  
  Jól megszólaló, hangulatos koncertet adott a Brainstorm, remek dalválogatással. Az új számok is maximálisan bizonyították az életképességüket élőben, akár régi klasszikusok kárára is. Andy énekteljesítménye is kiváló volt. Talán egy dolgot hiányoltam tőle, ahogy említettem feljebb, a Brainstorm koncerteken mindig szórakoztatja a közönséget, humorizál, megteremti a kedélyes hangulatot. Ma valahogy nem láttam olyan aktívnak e téren. Persze ma is többet szólt a közönséghez, megköszönte a lelkesedést, örült, hogy újra úton lehetnek, hálálkodott a kedves fogadtatásért, de szórakoztatás terén egy kicsit többhöz vagyok szokva tőle. Nem volt ezzel se baj, a jó dalok elvitték a hátukon a bulit, de tőle egy kicsivel több aktivitást vártam.
  Szóval mind a Rage, mind a Brainstorm koncertjéből az a kicsi szórakoztatás faktor hiányzott, amit tőlük már sok éve megszokhattunk, de mindettől függetlenül kiváló este volt. A Rage új felállása végtelenül szimpatikus és színpadképes, a dalválogatásuk viszont hagyott némi kívánnivalót maga után. A Brainstorm az új dalokra építő setlist-tel is tarolt, stabil, összeszokott formációként játszottak, akik zeneiségükben és dalszerzési képességeikben a német power metal csúcsligáját képviselik. Remélem nem csak az ingyenes jegy miatt tisztelte meg ennyi jelenlévő az eseményt, de a hangulat alapján bízok benne, hogy legközelebb is hasonló jó bulit szeretnének átélni a résztvevők, ha ezek a zenekarok újra erre turnéznak.
  


Kulcsszavak:
  brainstorm     rage     tri state corner 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Ingyenes Brainstorm és Rage koncert csütörtökön a Barba Negrában!

Brainrage Over Europe: Brainstorm + Rage

A Rage Against The Machine törli az brit és az európai koncertjeit

Rage Against The Machine és a Judas Priest is szerepel a 2022-es Rock & Roll Hall Of Fame jelölések között

Új dal a Rage következő albumáról

 programajánló: 
2022. december 6.
Simply Red (Papp László Budapest Sportaréna)
Nyilt nap a Magyar Képzőművészeti Egyetemen
Nyílt nap a Magyar Képzőművészeti Egyetemen
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Headbanger’s Ball 2022 (Vio-lence, Xentrix, Whiplash, Artillery)
U.D.O., Existance
Royal Republic, Ko Ko Mo
Volbeat, Skindred, Bad Wolves
Skáld, avagy néhány órára vikingek lehettünk
Sting - My Songs
Tommy Castro & the Painkillers
Vikings & Lionhearts Tour 2022 (Amon Amarth, Machine Head, The Halo Effect)
Lordi koncert a Barba Negrában
Ultima Ratio Fest 2022 (Moonspell, Insomnium, Borknagar, Wolfheart, Hinayana)
Billy Idol
Marco Mendoza New Direction tour
Alsóörsi táborfesztivál
 kiemelt 
December 20-án érkezik a Nightwish a Sportarénába
  
Javában zajlik már a Nightwish európai turnéja: a nyugat-európai fellépések után december 20-án érkezik a Papp László Budapest Sportarénába a finn zenekar

Amorphis, Eluveitie, Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity a Barba Negra Red Stage-en
Budapesten koncertezik Alice Cooper, Johnny Depp, Joe Perry, Tommy Henriksen
44. HOBO karácsony - „Az ám, hazám”
2023-ban Budapesten a Maneskin, itt a kislemez
 friss hozzászólások 

Megjelent a Hickory zenekar új dala (2)
Nemzetközi játszótér az MTV-vel - Kiállítás világszerte az MTV Swatch Playground alkotásaiból (1)
OneRepublic: Never Ending Summer Tour (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 korzus    érdi tamás    red riding hood    buena vista social club    men in black    sum 41    volt 2011    kid rock    nemes nagy ágnes    rock története    slaughter at the engagement party    black breath    exploited    bring me the horizon    thaurorod    duende    crazy town    álomháború    exhumed    justin sullivan    virgin steele    six feet under    hst stúdió    kaltenbach    p.o.d.  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2022 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!