magazin [asztaltársaság] 2022. július 5. kedd 06:15
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrKollár-Klemencz László: ÖREG BANDA Zenés irodalmi est a Zsámbéki Nyári Színházban
Nincs is személyesebb történet, mint az író saját családregénye és nem lehet hitelesebb előadás, mint amikor a szerző egyben zenész is, aki a színpadon zenével hívja életre a történeteket. Kollár-Klemencz László saját sváb családjáról írt és Az Öreg Banda címmel megjelent nagyívű regényének gyerekkori emlékek, családi anekdoták, legendák, fikciók és dokumentumok adták az alapját, a regényben pedig végigvonul a történelem a sváb közösség életén, amelynek összetartozásában nagy szerepet játszik a település zenekara, az újhartyáni Öreg Banda. Kollár-Klemencz László írói és zenészi léte itt ér össze, regényben és színpadon egyaránt.
Ritka pillanat, amikor alkotó ilyen mélyen személyes vallomását hallhatjuk, amely család- és zeneregény, de egyúttal Újhartyán fiktív krónikája is, amely július 8-án egy másik sváb hagyományokkal rendelkező településen, Zsámbékon vendégeskedik.
Nem ez az első könyve Kollár-Klemencz Lászlónak, a Kistehén zenekar frontemberének, nem is az első irodalmi estje, ami Zsámbékra érkezik. Az zenészt-írót-zeneszerzőt már többször hallhattuk: a Rengeteg című produkcióval, a Zabolátlan lovaimmal évről-évre emlékezetes estéket hoz el a Zichy-kastély falai közé. Az Öreg Banda története viszont kilép minden eddigi tőle megszokott keretből. A saját családjáról írt nagyszabású regényben megelevenednek a sváb felmenők és az életüket kísérő történelem a település zenekarának történetén keresztül, amely elér egészen máig, hiszen az Öreg Banda utódzenekarának harmonikása is a színpadra lép július 8-án Zsámbékon. A történet pedig beszippant az érzékletesen megrajzolt szereplőkkel, emberi sorsokkal és néprajzi részletekkel, amelyeket Kerekes Vica színművész és a szerző közreműködése tesz teljessé. Érezhető, hogy ez a könyv nagyon Kollár-Klemenczé, az ő története, ami a könyvet olvasva, az irodalmi estet hallgatva a miénk is lesz.
„Nagyon szeretem és nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől, ebből a kultúrából, amiből jöttem és csak később, fiatal felnőttként értettem meg, mekkora ajándék, ha az ember tartozik egy közösséghez. Már felnőttként kezdtem el igazán rácsodálkozni erre és értékelni. Korábban azt hittem, ez mindenkivel így van, mindenki jön valahonnan, tartozik valahova, később kellett rájönnöm, milyen kivételes helyzetben vagyok. Ezért is szeretettem volna utánajárni, hogy hogyan is tud működni és fennmaradni egy ilyen közösség, amit mélyen szeretek.”
06:15
