beszámoló [koncert]  2004. október 28. csütörtök   16:27

nincsen hozzászólás

  Lassan már kezdenek megszokás jelleget ölteni a budapesti Kalapács koncertek. Elmegyek, kiválóan érzem magam, és kb. ennyi. Persze ennél több nem is nagyon kell egy koncert élvezéséhez, de néha belegondolok, hogy olykor nem ártana valami unikum, valami egyedi a koncerteken, amit nem él át az ember minden egyes alkalommal. Ilyen volt pl. tavasszal a Josefina Klubos buli, ami a hely beülős jellege miatt is egyedi volt, másrészt meg a tervezett (de sajnos technikai okokból nem kivitelezett) akusztikus blokk miatt. Őszintén szólva ettől a mai koncerttől nem vártam semmi újdonságot, csak egy szokásos, szimpla jó bulit, de úgy tűnik minden Kalapács koncerten érhetik kellemes meglepetések az embert
  
  Elég sokan gyűltek össze a Ráday Klubban aznap este, így a hely is meglehetősen szűkös volt. Nem volt sok lacafaca, belecsaptak a húrokba a srácok. A szokásos gyengélkedő hangzás is jelen volt, bár viszonylag hamar sikerült rendet rakni, legalábbis ahol én álltam. A program a szokásos módon indult (Totem, Nem Az A Harc, Őszintén), majd sorra került a némelyest ritkább Vádirat is az Ösztön lemezről. Jó húzós dal, koncerten nagyon szakít (meg egyébként is)! Újabb jól ismert dalok jöttek a Pokolgép (Gép-induló), a Kalapács (Korcs), és az Omen korszakból (Pokoli Évek). Majd ismét elővettek egy régen hallott Omen klasszikust, nem is emlékszem mikor hallottam utoljára koncerten a Csillaga hívja című dalt.
  
  A hőség itt már óriási volt, kezdett elviselhetetlenné válni, így ideje volt egy kis lassulásnak is. Jött tehát az Itt És Most, és az Angyal. Utóbbit most dobkíséret nélkül adta elő a banda, ez sem állt rosszul ennek a tipikusan összebújós dalnak. Miután mindenki kifújta magát egy kicsit, a Sebek jelezte, hogy újra feszül a tempó, ideje elővenni az energia tartalékokat. Ahogy a koncerteken lenni szokott, elővették az első Kalapács lemezt (illetve talán helyesebb lenne első Pokolgép lemezt mondani), az Első Merényletet, és már dübörgött is egymás után a Bűn és a Cirkusz és Rács. Előbbi a szédületes tempójával, utóbbi a fejrázásra ingerlő riffjeivel tarolt.

  És itt következett a nagy meglepi: a már sokszor hallott, rendszeres koncertnóták után előkerült két ultra-ritka dal, a Gyilkológép és az Átkozottak, szintén az Első Merényletről! Na itt aztán alaposan ledöbbentem, mert mint fentebb említettem, nem számítottam efféle különlegességekre ma este. Van már talán 2 éve is, hogy a utoljára koncerten hallottam a Gyilkológépet. Nem is voltam felkészülve rá, még a szövegét is itt-ott elfelejtettem, ami miatt röstelltem is magam alaposan Az Átkozottak pedig még nagyobb különlegesség, ezt még soha nem játszotta élőben a Kalapács zenekar! Az Első Merénylet lemezen Paksi Endre segített be Kalapács Józsefnek az énekben, ezúttal Endre nem volt, remek közönség viszont volt, aki úgy fújta kívülről a sorokat, mintha mindennapos lenne ez a dal. Le a kalappal előttük! Aztán folytatódott a show a már jól ismert dalokkal, parancsra megszületett a Háború Gyermeke, elhangzott a gyönyörű Felébredés, testünkbe beleégett A Jel, óriási zúzás kezdődött a Totem album leggyorsabb dalára, a Bűnöm a Rock-ra, végül pedig a Mindhalálig Rock & Roll és az Éjféli Harang zárta a koncertet (úgy tűnik mostanság néha ez utóbbi dal veszi át a koncertzáró szerepet).
  
  Az iszonyatos klíma miatt már a buli felénél légszomjtól és végelgyengüléstől szenvedett mindenki (én legalábbis mindenképp). Azért végigzúztam a koncertet, így utólag visszanézve máig sem értem, ez hogyan sikerülhetett A buli végén már csak arra volt erőm, hogy kivonszoljam magam a pulthoz, magamba dönthessek 2 üveg ásványvizet, végül lerogytam egy asztalhoz. A lány akivel voltam, kb. 30 másodpercenként kérdezgette aggódva, hogy biztosan jól vagyok, biztos minden OK? Ennyire még soha nem ütöttem ki magam, holott elég sok koncertet végigzúztam már. És ez nem a pia miatt volt, hanem az őrületes hőségtől, ami a Ráday Klubban tombolt. Nincs jól megoldva a terem szellőzése, így egy ilyen őrületes intenzitású buli esetén nem csoda ha mindenkiből kifogy a szusz. Ráadásul az első sorokban néha már-már a saját életéért kellett harcolnia az embernek, mert párszor eléggé eldurvult a pogo is. A végén már a biztonságiaknak is szükséges volt beavatkozni, kiemelni, és elbeszélgetni néhány egyénnel De ezen kívül más rendbontás nem történt.
  
  Az elvárásaimat ismét sikerült túlteljesítenie a Kalapács bandának. Szokásos intenzív módon pörögtek ők is, bejárták a színpad minden szegletét, Kicsi még a gitárját is engedte pengetni a végén (ezt persze nem hagyhattam ki én sem). Köszönet a zenekarnak a remek buliért, külön köszönet a Gyilkológépért és az Átkozottakért. Ráadásul csiripelik a verebek, hogy újabb album van készülődőben (egyenlőre Keresztes Háború vagy Keresztes Hadjárat munkacímen fut). Érdemes rákészülni, mert ha a csapat az eddigi munkássága vonalán halad tovább, akkor újabb igényes és profi heavy metal album várható. Én már alig bírom kivárni

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: