hosting: Hunet
r36
  cikkekfotók        
film [filmszemle]  2004. október 17. vasárnap   15:33
nincsen hozzászólás

szerző: imeta
Collateral- A Halál záloga
Hazai bemutató: 2004. október 21.

  Ali, A Bennfentes, Szemtől szemben, Az utolsó mohikán. Ha Michael Mann neve nem is cseng mindenkinek ismerősen, filmjei közül biztosan akadt, amelyik emlékezetes maradt. A Collateral - A Halál záloga- legújabb rendezése, az igényes akciófilmek vonalát képviseli, Tom Cruise-al a főszerepben, aki pályafutása során talán először állt át a „rossz fiúk” oldalára.
  
  A történet igen egyszerű: Max (Jamie Foxx) egy a Los Angeles-i taxisofőrök hadából, éjszakai műszakban dolgozik, unatkozik, minden fuvarhoz ugyanazokat a vicceket mellékeli, a rövidebb utat választja a pénzkereset helyett. A becsületes pasi a biztonsági üveg mögött. Egyik kanyar olyan mint a másik, az utasok is hasonlók.... vagy mégsem?
  
  Vincent (Tom Cruise) jól öltözött üzletember benyomását kelti, pár száz dollárért kibérli Max taxiját az este hátralévő részére. Max beleegyezik, nem kérdez semmit, elviszi a férfit a megadott címre, majd várakozás közben nekilát a vacsorájának. Ekkor zuhan rá a taxira egy hulla a harmadik emeletről, Max pedig igen rövid időn belül rájön, hogy utasa egyáltalán nem az, akinek látszott. Vincent először túszként viszi magával a pontosan megtervezett útvonalon, (minden cím egy halott), később azonban különös kapcsolat alakul ki a taxis és a bérgyilkos között, a rendőrség és az FBI nyomozóival a sarkukban pedig egyikük sem lehet biztos abban, hogy megéli-e a hajnalt.
  
  Kétszereplős filmről van tehát szó, no és egyetlen, központi térről, a taxi belsejéről, ami elég szűk határokat szab egy akciófilmnek. A számomra kissé monumentálisra sikeredett Utolsó szamuráj után tartottam tőle, hogy ebben a filmben is Tom Cruise lesz az egyeduralkodó a vásznon, de kellemes csalódás ért.
  
  Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy az őszre színezett haj a karakternek, vagy a különös szerepvállalásnak szólt-e, csak az biztos, hogy az Utolsó szamuráj görcsös igyekezete helyett mr. Cruise meglazította a nyakkendőjét, és kellő visszafogottsággal játszotta a magányos bérgyilkos alakját.
  
  Vincent (bár sejtjük, hogy nem ez a valódi neve) figurája tökéletesen illeszkedik akár a Bennfentes-ben, akár a Szemtől szemben-ben megismert szereplők sematikájához: precíz pontossággal végzi a munkáját, se lelkiismeret furdalás, se érzelmek, a meló az meló, még ha az FBI tanúvédelmi programját is kell aláásni hozzá.
  
  Vele ellentétes póluson áll Max, bár mindketten magányosak, egyedüllétük és életformájuk különböző. Vincent a kívülállók szenvtelenségével világít rá Max életének céltalanságára, a film végére akarva-akaratlanul is kimozdítja őt a tétlenségből. Az ő alakja azonban változatlan marad, annak ellenére, hogy vannak pillanatok, mikor átlép saját korlátain (habár megölhetné Max-ot, mégis ragaszkodik a jelenlétéhez, mintegy jelképesen a társául fogadja őt, még ha ezzel veszélybe is sodorja önmagát). Mindezek ellenére a két férfi összecsapása kikerülhetetlen, és mi, mint a Szemtől szemben-ben a végsőkig reménykedhetünk, hogy hátha... és mi lenne ha... (Bár az utolsó fejezet kissé... ötlettelennek hat a többi részhez képest. Tényleg szükséges minden filmbe egy harisnya nő -, na és a metróajtó húzogatás menekülés közben?)
  
  Michael Mann összességében sikeresen (és újra) elhagyja a sablonokat, a vérgőzös öldöklés és a virtuális trükkök helyett inkább a taxiba költözteti a nézőt egyetlen éjszakáig tartó utazásra. Érdekes a filmben a fokozatosság is, míg az ablakon kizuhanó hullától (nem látjuk, hogy mi történt, nem tudjuk, miért történt) és a taxi csöndjéből eljutunk a disco-ban játszódó igazán látványos lövöldözésig, majd a végső küzdelemig Max és Vincent között. Mindazoknak, akik az utóbbiakat szeretik, valószínűleg csalódást fognak okozni a lassabb ritmusú átvezetések és a dialógusok. Talán kárpótolja őket a párbeszédekbe szőtt fanyar humor, és az eltalált filmzene, amik kellő hangulatot festenek a film alá. A zenei választék igen érdekes, az instrumentális hangszereléstől a jazz-ig, egy kis 80-as évek is belekerült a kalapba. Egyetlen helyen éreztem csupán úgy, hogy kilóg a lóláb és a Miami Vice szépemlékű sorozata érkezik a vászonra. (Michael Mann amúgy producere volt a sorozatnak, úgyhogy a deja vu jogos volt) :)
  
  Mit is mondhatnék még? A kevesebb több. Úgy tűnik, ez most is érvényes. Erre a filmre mindenképp.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A film honlapja

 programajánló: 
2023. november 30.
Klasszikus Sepultura lemezek Max & Igor Cavalera-tol a Durer kertben (Dürer Kert - Budapest)
2023. december 1.
Deathstars, Priest, Liv Sin a Barba Negra-ban
2023. december 3.
Dead Daisies: koncert, best of lemez
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Napóleon a mozikban
Újabb spanyol filmmel érkezik a Pannónia Entertainment
A hétvégén két díjait is nyert a Libertate’89 – Nagyszeben
Kísérőprogramok a Verzió Filmfesztiválon
Európai filmkülönlegességek és új magyar alkotások premier előtt az art mozik ünnepén
Vermeer – A valaha volt legátfogóbb életmű-kiállítás
A legjobb kortárs olasz filmekkel szombaton kezdődik a 21. Olasz Filmfesztivál, a Mittelcinemafest
Dán tragikomédia érkezik novemberben a mozikba
Személyes hangvételű bűnügyi dráma A martfűi rém rendezőjétől
 kiemelt 
Dead Daisies: koncert, best of lemez
  
Több mint 10 éve élteti a nagybetűs Rockzenét a The Dead Daisies! A zenekar idén kiadott válogatáslemezét mutatja be december 3-án a Barba Negrában, méghozzá ismét John Corabival a mikrofon mögött

Deathstars, Priest, Liv Sin a Barba Negra-ban
Klasszikus Sepultura lemezek Max & Igor Cavalera-tol a Durer kertben
HOBO Vadászat 40
Először koncertezik Magyarországon a Take That!
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 blues    michael bublé    iphone    tom waits    titanic 3d    sylosis    los vegas    balaton sound    jude law    offspring    vasárnapi gyerekek    arkona    darkest era    honeyball    tius norma    rimszkij-korszakov    kézi chopin    as heavens collide    social suicide    kiss of the dolls    adele    noomi rapace    falka    the lightning thief    saturnus  

r48
Copyright 2000-2023 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!