hosting: Hunet


  cikkekfotók        
film [filmszemle]  2004. október 17. vasárnap   15:33
nincsen hozzászólás

szerző: imeta
Collateral- A Halál záloga
Hazai bemutató: 2004. október 21.

  Ali, A Bennfentes, Szemtől szemben, Az utolsó mohikán. Ha Michael Mann neve nem is cseng mindenkinek ismerősen, filmjei közül biztosan akadt, amelyik emlékezetes maradt. A Collateral - A Halál záloga- legújabb rendezése, az igényes akciófilmek vonalát képviseli, Tom Cruise-al a főszerepben, aki pályafutása során talán először állt át a „rossz fiúk” oldalára.
  
  A történet igen egyszerű: Max (Jamie Foxx) egy a Los Angeles-i taxisofőrök hadából, éjszakai műszakban dolgozik, unatkozik, minden fuvarhoz ugyanazokat a vicceket mellékeli, a rövidebb utat választja a pénzkereset helyett. A becsületes pasi a biztonsági üveg mögött. Egyik kanyar olyan mint a másik, az utasok is hasonlók.... vagy mégsem?
  
  Vincent (Tom Cruise) jól öltözött üzletember benyomását kelti, pár száz dollárért kibérli Max taxiját az este hátralévő részére. Max beleegyezik, nem kérdez semmit, elviszi a férfit a megadott címre, majd várakozás közben nekilát a vacsorájának. Ekkor zuhan rá a taxira egy hulla a harmadik emeletről, Max pedig igen rövid időn belül rájön, hogy utasa egyáltalán nem az, akinek látszott. Vincent először túszként viszi magával a pontosan megtervezett útvonalon, (minden cím egy halott), később azonban különös kapcsolat alakul ki a taxis és a bérgyilkos között, a rendőrség és az FBI nyomozóival a sarkukban pedig egyikük sem lehet biztos abban, hogy megéli-e a hajnalt.
  
  Kétszereplős filmről van tehát szó, no és egyetlen, központi térről, a taxi belsejéről, ami elég szűk határokat szab egy akciófilmnek. A számomra kissé monumentálisra sikeredett Utolsó szamuráj után tartottam tőle, hogy ebben a filmben is Tom Cruise lesz az egyeduralkodó a vásznon, de kellemes csalódás ért.
  
  Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy az őszre színezett haj a karakternek, vagy a különös szerepvállalásnak szólt-e, csak az biztos, hogy az Utolsó szamuráj görcsös igyekezete helyett mr. Cruise meglazította a nyakkendőjét, és kellő visszafogottsággal játszotta a magányos bérgyilkos alakját.
  
  Vincent (bár sejtjük, hogy nem ez a valódi neve) figurája tökéletesen illeszkedik akár a Bennfentes-ben, akár a Szemtől szemben-ben megismert szereplők sematikájához: precíz pontossággal végzi a munkáját, se lelkiismeret furdalás, se érzelmek, a meló az meló, még ha az FBI tanúvédelmi programját is kell aláásni hozzá.
  
  Vele ellentétes póluson áll Max, bár mindketten magányosak, egyedüllétük és életformájuk különböző. Vincent a kívülállók szenvtelenségével világít rá Max életének céltalanságára, a film végére akarva-akaratlanul is kimozdítja őt a tétlenségből. Az ő alakja azonban változatlan marad, annak ellenére, hogy vannak pillanatok, mikor átlép saját korlátain (habár megölhetné Max-ot, mégis ragaszkodik a jelenlétéhez, mintegy jelképesen a társául fogadja őt, még ha ezzel veszélybe is sodorja önmagát). Mindezek ellenére a két férfi összecsapása kikerülhetetlen, és mi, mint a Szemtől szemben-ben a végsőkig reménykedhetünk, hogy hátha... és mi lenne ha... (Bár az utolsó fejezet kissé... ötlettelennek hat a többi részhez képest. Tényleg szükséges minden filmbe egy harisnya nő -, na és a metróajtó húzogatás menekülés közben?)
  
  Michael Mann összességében sikeresen (és újra) elhagyja a sablonokat, a vérgőzös öldöklés és a virtuális trükkök helyett inkább a taxiba költözteti a nézőt egyetlen éjszakáig tartó utazásra. Érdekes a filmben a fokozatosság is, míg az ablakon kizuhanó hullától (nem látjuk, hogy mi történt, nem tudjuk, miért történt) és a taxi csöndjéből eljutunk a disco-ban játszódó igazán látványos lövöldözésig, majd a végső küzdelemig Max és Vincent között. Mindazoknak, akik az utóbbiakat szeretik, valószínűleg csalódást fognak okozni a lassabb ritmusú átvezetések és a dialógusok. Talán kárpótolja őket a párbeszédekbe szőtt fanyar humor, és az eltalált filmzene, amik kellő hangulatot festenek a film alá. A zenei választék igen érdekes, az instrumentális hangszereléstől a jazz-ig, egy kis 80-as évek is belekerült a kalapba. Egyetlen helyen éreztem csupán úgy, hogy kilóg a lóláb és a Miami Vice szépemlékű sorozata érkezik a vászonra. (Michael Mann amúgy producere volt a sorozatnak, úgyhogy a deja vu jogos volt) :)
  
  Mit is mondhatnék még? A kevesebb több. Úgy tűnik, ez most is érvényes. Erre a filmre mindenképp.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

A film honlapja

 programajánló: 
2025. december 3.
The Subways (UK) - For Eternity Tour 2025 (Dürer Kert - Budapest)
The Subways For Eternity európai turné (Dürer Kert - Budapest)
Megvan a decemberi The Subways jubileumi turnéjának két előzenekara, így teljessé vált a lineup! (Dürer Kert - Budapest)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Elkészült Enyedi Ildikó legújabb filmje, a Csendes barát előzetese
Nagy Borbála első nagyjátékfilmje 2026. februárjában kerül a hazai mozikba
Sisu – A bosszú útja
Fesztiválkedvencek és új magyar filmek premier előtt az Európai Art Mozi Nap
Fipresci 100 Életműdíj és Csendes barát vetítés a COP30 Klímacsúcstalálkozón, az Amazonasnál Enyedi Ildikó új filmjét Dél-Amerikában és Afrikában is levetítik
A feltámasztott Notre-Dame
Silver Spike Awardot nyert Enyedi Ildikó új filmje a Valladolid Nemzetközi Filmfesztiválon
Goztola Lorent Kristina főszereplésével díjat nyert egy francia film Hágában
Ez a magyar nézők 10 kedvenc horrorfilmje a 2020-as évekből
 kiemelt 
Újra összeáll a Heaven Street Seven a Budapest Parkban
  
Augusztus 8-án ismét színpadra lép a magyar alternatív könnyűzene ikonikus együttese, a Heaven Street Seven

Apparat bejelentette új albumát és európai turnéját – magyar dátum is van a listán
Clutch 30: ikonikus album ünnepe és egy masszív rock hármas a Barba Negrában
Agnostic Front visszatér Budapestre – a New York hardcore öröksége február 24-én újra felrobban a Dürerben
Lennaissance: Lenny Kravitz újraírja a saját reneszánszát Budapesten
 friss hozzászólások 

Darkest Hour (USA), Bridge To Solace, Suppression(USA), Wall Of Sleep, Casketgarden (1)
Az Arcturus Budapesten (1)
Éljen a diktatúra! – drMáriás retrospektív kiállítása a Godot Intézetben (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 jim croft    heaven street seven    panopticon    the world alive    évértékelő    forever still    jancsi és juliska    klone    erőszakik    smici    sylvester stallone    unsent letters    isomnium    as i lay dying    jerry lee lewis    kesh    science or society    beneath the void    j. j. abrams    konflikt    diablo swing orchestra    sad kolibries    frank turner    devildriver    demi moore  

r41
Copyright 2000-2025 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!